Bevezetés a nekrobotanikába*

Folytatom a törökországi temetőkben gyűjtött adatok/fényképek közötti tallózást.

Milyen típusú törökországi temetőkben találhatók orchideák?

Szembetűnő, hogy az egyes temetők orchideákban való gazdagsága között igen jelentős különbségek vannak (akár fajszámot, akár az egyedszámot tekintve). A temetők természetesen maguk is sokfélék: vannak kicsik és óriásiak; vannak amelyek aprócska falvakhoz tartoznak, míg mások nagyvárosokban találhatóak; vannak tölgy- vagy fenyőerdőben találhatók éppúgy, mint túlnyomórész gyepszőnyeggel borítottak vagy örökzöld fákkal, cserjékkel betelepítettek; a tenger szintjén találhatóak és magas hegyek között megbújók; vannak amelyekben a sírok egymással szinte érintkeznek, míg másutt köztük jelentős távolságok vannak.

Természetvédelmi szempontból igen hasznos lenne, ha tudnánk a fenti tényezők közül melyek azok, amelyek meghatározzák, hogy mely temetők szolgálnak élőhelyül jelentős természeti értékeknek (például orchideáknak). Praktikus lenne azonosítani, a kosborfajokban leggazdagabb, jelen állapotukban, megőrzésre érdemes temetőket, amelyek fenntartása, hagyományos művelése természetvédelmi szempontból is fontos. E temetők megőrzését akár az azokat fenntartó, működtető települések, közösségek számára nyújtott anyagi támogatással, szakmai tanácsadással is elő kellene/lehetne segíteni.

Az eddigi vizsgált temetők 0 és 1118 méteres tengerszint feletti magasságok között helyezkedtek el (átlag±szórás = 325±328 méter). E tényezőnek úgy tűnik nincs jelentős hatása az orchideák fajszámára:

Első pillanatban logikusnak tűnhet, hogy a temető mérete jelentős tényező lehet; ugyanis nagyobb temetőben több orchidea élhet. Ezt előzetes elemzéseink nem támasztják alá, sőt ezzel éppen ellentétes tendencia látszik érvényesnek.

A település mérete (pontosabban lakóinak száma) és az orchideák fajszáma úgy tűnik negatívan korrelál egymással. A vizsgált temetők településeinek lélekszáma 79 és 321 ezer között változott és feltűnő, hogy a fajokban leggazdagabb temetők kivétel nélkül kicsiny (ezernél kisebb lélekszámú) falvak környékén voltak találhatók:

Hasonló tendencia tapasztalható a település nagysága (lélekszáma) és az orchideák összesített egyedszáma tekintetében is:

Ezek alapján a 0 és 1000 méter tengerszint feletti magasságban található temetők közül elsősorban a kis településekhez tartozók lehetnek jelentős orchidea-menedékhelyek. Emellett további hipotéziseink is vannak amelyek a temetők, mint orchidea-élőhelyek ’jóságáról’:

i) a temető erdővel való borítottságának mértéke pozitívan korrelál az orchideafajok/egyedek számával;

ii) az őshonos fafajok aránya pozitívan korrelál az orchideafajok/egyedek számával;

iii) a hagyományos (nem modern) sírok temetőn belüli részesedése pozitívan korrelál az orchideafajok/egyedek számával;

iv) a sírok adott temetőn belüli átlagos távolsága pozitívan korrelál az orchideafajok/egyedek számával

v) az idegenhonos (ültetett) fafajok temetőnként számított átlagos törzsátmérője negatívan korrelál az orchideafajok/egyedek számával;

vi) az őshonos  fafajok temetőnként számított átlagos törzsátmérője pozitívan korrelál az orchideafajok/egyedek számával;

E hipotézsiek teszteléséhez 150 temető adatai már rendelkezésre állnak, de terveink szerint júniusban tovább folytatjuk az adatgyűjtést és reményeink szerint az ország mintegy 25–30 tartományából származó mintegy 300 temető adatait fogjuk tudni bevonni a vizsgálatba.

Ezután arról szólnék pár szót, ami ezeknek a vizsgálatoknak véleményem szerint a jelentőségét adja: a törökországi temetők 'modernizálódásáról',  átalakulásáról. Utunk során tapasztaltuk, hogy a temetők egy részében kedvezőtlen átalakulások zajlanak. Az alábbi képek ezek közül mutatnak be néhányat:

Újonnan megjelent és rendkívül káros jelenség a herbicidek ('gyomirtók') használata a török temetőkben. A képen egy teljesen leperzselt aljnövényzetű temető látható

Ha valahol elkezdik használni a herbicideket, ott a gyepszint eredeti, évelő fajai hamar kivesznek. Helyettük a talajban tartós magbankot képező gyomközösség alakul ki. Így vezet a gyomirtók használata a temetők elgyomosodásához.

A nagy teljesítményű földmunkagépekkel a meredek oldalú temetők is teraszosíthatók, velük új, 'modern' (és teljesen felesleges) utak készíthetők, mint ez a Gülnar környéki temetőben is látható. A temetőtől 50 méterre találtam meg az ország egyik legritkább és legveszélyeztetettebb fajának, az Ophrys isaura-nak egyetlen példányát. Ki tudja, nem élt-e korábban a temeőben?

 Ezt a temetőt Bolu tartományban először 2010-ben látogattuk meg Sramkó Gábor és Óvári Miklós barátaimmal és nagy örömünkre a Himantoglossum jankae számos virágzó példányát találtuk meg. Azóta a legtöbb példánynak otthont adó dombot eldózerolták és rajta kavicsos utat létesítettek

 

 Olyan eset is előfordult, hogy a temető közelmúltban, földmunkagépekkel történt átrendezését csak néhány orchidea élte túl, amelyek fák vagy cserjék tövében  találtak menedéket (Biró Évi felvétele a gyönyörű és igen ritka Orchis punctulata mohikánjairól)

 

Mit adott a 'művelt Nyugat' Törökországnak? Damilos szegélynyírót. Ezzel a barbár találmánnyal már nemcsak nálunk 'vágják a füvet' hanem Törökországban is és egyúttal aprítják a csigát, teknőst, orchideát és minden egyebet ami 'útban van'. Félreértés ne tessék, a kaszálással semmi baj nincs: az állati takarmányozásra alkalmas szénát termel, nem szaggatja fel (és teszi gyomok számára hozzáférhetővé) a talaj felső rétegét. Ez a benzinzabáló szerkezet viszont egy átok.  

 

Na, itt már 'rend van', még a sírokon növő dísznövényeket is leberregték... A 'rend' és a 'szép' fogalma is megérne egy külön bejegyzést - tekintetbe véve esztétikai és morális érveket, és természettudományos ismereteket is. Szerintem a golfpályává silányított 'gyepszőnyegen' vagy a felszabdalt talajon, fűdarálékba 'panírozott'  felbevágott béka vagy csiga 'nem szép', míg egy falusi temető gyepszőnyegében nyíló vadvirágok vagy bugát hányó pázsitfüvek 'szépek'. De hát mint tudjuk: 'De gustibus non est disputandum'

Számos temetőben megfigyelhető egyes, a sírokra telepített dísznövények inváziója. A kék nőszirom (Iris germanica ) elszabadulása is gyakori - mint ez a képen is látható, de ez a faj tapasztalataim szerint nem okoz jelentős károkat, nem szorítja ki teljesen az őshonos fajokat. Más a helyzet például Carpobrotus acinaciformis és más Aizoiaceae fajokkal. 

Gyakori, hogy azokat a lombhullató őshonos cserjéket és fákat amelyek évszázadok / évtizedek óta éltek a temetőben napjainkban kivágják, majd a helyszínen elégetik, azután helyükre idegenhonos örökzöldeket (Cupressus, Thuja) ültetnek. Az örökzöldeknek nyilván jelentős szerepük van az öröklét szimbolikájában, de ezt az újkeletű szokást a legértékesebb temetőkben minden lehető eszközzel (pénzügyi támogatással, felvilágosító kampánnyal) el kellene kerülni.

 

 Számos orchideafaj (például bangók, sallangvirágok) kötődnek erdő- és cserjeszegélyek ökológiai értelemben átmeneti jellegű élőhelyeihez, úgynevezett ökoton-okhoz. Számos más rizómás faj (Limodorum abortivum, Cephalanthera és Epipactis) fajok pedig az erdőalkotá fák ektomikorrhizáira utalva élnek, ezek esetében a fák/cserjék kivágása végzetes.  

Vajon mennyi ideig élik túl a tölgycserjék kivágását a korábban a perzselő naptól  alattuk menedéket talált Ophrys blithopertha-k? (Löki Viktor felvétele)

Milyen korú sírokon találhatók orchideák?

Összesen 319 síron találtunk kosborféléket, ezek közül 138-nak (43%) nem volt azonosítható dátuma. A fennmaradó 181 sír eloszlását mutatja be a következő ábra:

Ennek alapján az 1970-es, 1980-as és 1990-es évtizedekre datált sírokon találhatók leggyakrabban orchideák, de fontos tudnunk, hogy az ennél régebbi sírok jelentős részén nincs feltüntetve dátum. 

*A ’nekrobotanika’ szó megalkotásáért ezúton is köszönet UP-nek!