Törökországi útibeszámoló III. Hány év szükséges egy virágzó orchidea kifejlődéséhez? avagy mennyire pionírok a kosborfélék?

Közismert tény, hogy a rendkívül apró és szél útján könnyen terjedő magvakkal rendelkező kosborfélék egyes fajai elég gyakran telepszenek meg olyan másodlagos termőhelyeken, mint felhagyott homokbányák, útbevágások, ültetvény-erdők. Ilyen ’pionír’ fajok például a hazai flórában a vitézkosbor (Orchis militaris), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), több sallangvirág (Himantoglossum) faj és számos nőszőfű (például Epipactis palustris, E. helleborine, E. tallosii). Ugyanakkor vannak olyan fajok, amelyek úgy tűnik sokkal inkább ragaszkodnak természetközeli, ’zavartalan’ termőhelyekhez (például a sápadt kosbor – Orchis pallens). E tény, nyilván befolyásolja az orchideafajok veszélyeztetettségét; a pionír jellegű fajok populációinak hosszú távú fennmaradási esélyeit jelentősen növelheti az új (és zavart) termőhelyeken való megtelepedésük. A közelmúltban befejeződött törökországi temetők orchideáit vizsgáló utunk során olyan adatokat is gyűjtöttünk, melyek révén megbecsülhetjük, hogy az egyes fajok milyen mértékben tekinthetők pionír jellegűnek. Abból indultunk, ki, hogy adott faj annál inkább pionír: (1) minél több temetőben fordul elő; (2) minél közelebb fordul elő sírokhoz; (3) minél fiatalabb (újabb létesítésű) sírokon található meg.

A török temetőkben az Ophrys sicula az egyik leggyakoribb faj,
amely igen gyakran telepszik meg sírokon is

 

A törökországi orchideák ’pionír’ jellegének becslése a temetőkben való előfordulás gyakorisága és a síroktól való távolság alapján

Faj	n	Sírtól való távolság (méter, medián± szórás)	Sírtól való távololság (méter, min–max)
Ophrys sicula	35	0,2±1,7	0–7
Serapias politisii	26	0,25±10,3	0–50
Anacamptis sancta	25	0,2±1,9	0–7
Ophrys mammosa	23	0±6,8	0–27
Anacamptis pyramidalis	19	0,1±11,1	0–40
Spiranthes spiralis	16	0±0,5	0–2
Himantoglossum robertianum	16	0,65±3,9	0–15
Limodorum abortivum	14	0,5±6,8	0–25
Orchis simia	12	5±11,9	0–30
Anacamptis fragrans	11	0,5±1,8	0–5
Himantoglossum jankae	10	0±6,3	0–20
Ophrys speculum	9	0±5,9	0–18
Serapias bergonii	9	0,1±2,9	0–8
Ophrys oestrifera	8	1,5±17,2	0–50
Ophrys episcopalis	7	0±5,5	0–15
Cephalanthera epipactoides	7	0±18,8	0–50
Ophrys reinholdii	6	0±0,8	0–2
Himantoglossum comperianum	6	0±9,2	0–20
Ophrys minoa	6	0,15±2,4	0–6
Orchis provincialis	6	0,25±1,2	0–3
Ophrys lucis	6	0,3±1,9	0,1–5
Epipactis helleborine	5	0,2±6,6	0–15
Platanthera chlorantha	5	0,5±2,1	0–5
Orchis italica	5	1±8,6	0,5–20
Neotinea tridentata	5	1±1,1	0–3
Anacamptis morio	5	3,5±12,7	0–30
Orchis anatolica	5	5±8,2	0–20
Ophrys bombyliflora	4	3±2,4	0,5–4
Ophrys heterochila	3	0±0,6	0–1
Neotinea maculata	3	0,1±23	0,1–40
Ophrys umbilicata	3	0,3±0,3	0–0,5
Orchis purpurea	3	1,5±5	1–10
Anacamptis syriaca	3	2±2	0–4
Anacamptis papilionacea	2	4±2,8	2–6

A kosbor fajok kivételesen ritkán bukkannak fel (többnyire öreg, datálatlan) sírokon. Az Orchis italica-t sírhoz legközelebb fél méternyire találtuk

A rizómás fajok (mint a képen látható Cephalanthera epipactoides) ritkábban telepszenek meg sírokon, mint a gumós kosborfélék

Az Ophrys minoa virágzó példányai 2003-as síron

A törökországi orchideák ’pionír’ jellegének becslése a sírokon való előfordulás gyakorisága és a sírok kora alapján (d.n. = dátum nélkül)

Faj	Sírok száma	Dátumozott sírok száma	Legújabb sír dátuma
Ophrys sicula	48	27	2000
Serapias politisii	46	37	2003
Spiranthes spiralis	27	21	2004
Ophrys mammosa	25	11	2008
Ophrys episcopalis	17	15	2008
Anacamptis pyramidalis	16	6	1993
Anacamptis sancta	14	7	2008
Himantoglossum jankae	14	6	2002
Himantoglossum robertianum	11	6	1996
Ophrys speculum	9	6	1999
Serapias bergonii	8	7	2002
Cephalanthera epipactoides	7	4	1990
Limodorum abortivum	7	1	1991
Ophrys minoa	7	5	2003
Himantoglossum comperianum	6	3	1974
Anacamptis fragrans	5	4	2003
Ophrys reinholdii	5	1	1973
Anacamptis morio	5	1	1970
Neotinea tridentata	4	2	1941
Orchis provincialis	3	0	d.n.
Orchis simia	2	0	d.n.
Ophrys oestrifera	2	1	1987
Orchis anatolica	2	0	d.n.
Epipactis helleborine	1	1	1987
Platanthera chlorantha	1	0	d.n.
Ophrys umbilicata	1	1	1983
Anacamptis syriaca	1	1	1978

Himantoglossum robertianum 1996-os síron termést érlelő egyede 

Serapias bergonii 2003-as síron virágzó példánya

  

A Serapias politisii a temetők egyik legtömegesebb faja,
amelyet 37 dátumozott síron találtunk meg

Spiranthes spiralis tőlevele és előző évi száraz kórója (a kép jobb alsó sarkában) egy 2003-as síron

A törökországi temetőkben előforduló fajok közül a leginkább pionír jellegű kosborfélék az Ophrys-, Serapias-, Anacamptis-, Himantoglossum nemzetségek fajai közül kerülnek ki. E fajok között különböző megporzású-típusú és termetű fajok találhatók, de közös jellemzőjük, hogy gumósak. Viszont első pillantaban úgy tűnik, hogy a szintén gumós Orchis-fajok és a rizómás (mixotróf) nemzetségek képviselői (Cephalanthera, Limodorum, Epipactis) kevésbé hajlamosak sírok közvetlen közelében vagy friss sírokon megtelepedni.

A Himantoglossum jankae-t összesen 14 síron találtuk meg

Himantoglossum comperianum példányai 1969-es síron

Mivel a sírok létesítésekor a talajt igen jelentős mértékű bolygatás éri, a sírokon növő orchideák arról is tanúskodnak, hogy az egyes fajoknak milyen hosszú időre van szüksége arra, hogy magból kifejlett (ivarérett) példánnyá fejlődjenek. A kosborfélék mikorrhiza-kapcsolata miatt e téren igen hiányosak az ismereteink: az egyedi jelöléses terepi vizsgálatokkal eredmények csak igen sok ráfordítással és hosszú időtávlatban nyerhetők, ezért ilyen adatok csupán néhány fajról állnak rendelkezésre. A laboratóriumi (szimbiotikus vagy aszimbiotikus) nevelési eredmények pedig csak igen óvatosan alkalmazhatók a természetes körülmények között élő egyedekre.

Míg Ziegenspeck (1936) úgy becsülte, hogy a mérsékeltövi, talajlakó orchideák esetében több mint egy évtizedre van szükség, míg a magból ivarérett egyed fejlődik, adataink alapján ehhez jóval kevesebb idő is elegendő lehet. Az Ophrys mammosa, Ophrys episcopalis és Anacamptis sancta esetében 6 éves, Spiranthes spiralis esetében 7 éves síron is találtunk generatív példányokat.

Idézett irodalom

Ziegenspeck, H. (1936) Orchidaceae. In: Kirchner, O. et al. (eds.) Lebensgeschichte der Blütenpflanzen Mitteleuropas. Vol.1, no. 4. – Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart.