Szathmáry Eörs székfoglaló előadása az Akadémián

Szathmáry Eörs az MTA rendes tagja ’Evolúció: elvek, modellek, technológiák’ címmel, 2014. szeptember 9-én (kedden), 13 óra 30 perckor tartja székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Felolvasótermében (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9. I. emelet).

 

Hamarosan indul a stand-up comedy a Növényrendszertan gyakorlatokon

Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy az egyetemi hallgatók érdeklődése csökkenni látszik a növényrendszertan iránt. Nehéz kivívni a tanórán a hallgatók figyelmét, különösen a mai ingergazdag világban, ahol bárhol, bármikor csak néhány gombnyomásra van tőlük a facebook és áltatlában a net.

Arra kellett rájönnöm, hogy a teremben kialakuló fullasztó érdektelenséget leginkább azzal tudom csökkenteni, ha a mondanivalómba, az egyes növénycsaládok, nemzetségek és fajok bemutatásában érdekes tudomány- és kultúrtörténeti vonatkozásokat helyezek el, lehetőleg viccesen és a mai fiatalok szóhasználatához alkalmazkodva. Tapasztalaitaim szerint különösen nagy sikert aratnak a szexualitással és a tudatmódosító szerekkel kapcsolatos vonatkozások.

Nyilván vannak más felsőoktatásban dolgozó oktatók, akik hasonló stratégiát követnek, bár van akinél a humor alkalmazását túlzottnak vagy indokolatlannak ítélik meg a hallgatók.

Mivel a Markmyprofessor oldalán a számomra leghízelgőbb bejegyzések az óráknak pont ezt az oldalát emelik ki – a hamarosan kezdődő őszi félévben is igyekszem követni és továbbfejleszteni ezt a gyakorlatot (bár attól tartok a követelmények teljesíthetőségét vagy a tárgy hasznosságát nem tudom javítani).

Tehát idén is hallhatnak a hallgatók arról, hogy ki volt Morpheus (mert nem csak és nem elsősorban a Mátrix egyik szereplője!) és miért kapta róla az elnevezését a a mákban található morfin; miért nevezték ’szépasszonyfüvének’ (bella-donna) a halálos mérgű nadragulyát; mi mindenből lehet pálinkát főzni, mi köze a férfi nemi szerveknek a fennkölt orchideákhoz, vagy ki volt a legpenetránsabb botanikus és mindennek milyen hatása volt a növények rendszertanára és nevezéktanára. Célom mindezzel az, hogy a lehetőségekhez képest megkönnyítsem a növények tudományos (latin) neveinek megértését, megtanulását. 

A világ leghalálosabb állatai és növényei

Tanulságos áttekinteni, hogy melyek a Föld leghalálosabb állatai, azaz hány embert ölnek meg évente különböző állatok.

Mint az ábráról kiderül, körülbelül ezerszer annyi ember öl meg a cecelégy, mint a cápák. A szúnyogok (illetve az általuk terjesztett betegségek, mint a malária) pedig mintegy hétezerszer több emberi áldozatot követelnek, mint az oroszlánok. A második leggyilkosabb állat pedig az ember. 

Ugyanakkor attól tartok, hogy a növényekhez képest az állatok kezdő gyilkosok. A WHO szerint a dohány (Nicotiana tabacum) körülbelül 6 másodpercenként követeli egy ember életét (azaz évente nyolcszor annyit, mint a moszkítók). A dohány által okozott halálesetek mintegy tizede esik a 'passzív dohányosokra', de a dohány okozza a halálát minden második dohányosnak.

Úgy vélem, hogy ebben a kétes értékű versenyben előkelő helyezést érhetnének el más növények is, mint a

a mák (Papaver somniferum, az ópium és származékainak forrása),

a kokacserje (Erythroxylon coca) és ...

a cukorrépa (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. altissima), valamint a cukornád (Saccharum spp., a szacharóz azaz répacukor vagy étkezési cukor forrásai)

Kiegészítés:
Egy kedves (avagy nyájas) Olvasó email-ben küldött megjegyzését ezúton teszem közzé - név nélkül, mivel annak közlésére nem hatalmazott fel.

Tisztelt Szerző!
Köszönettel olvastam a veszélyes élőlényekről írott izgalmas bejegyzését, amely izgalmat azonnal egy szál cigaretta elszívásával próbáltam csillapítani. Elismerésre méltó a különféle élőlénycsoport elfogultságtól (majdnem) mentes listája, azonban hadd legyen szabad felhívnom szíves figyelmét, hogy az orchideák kimaradtak a listáról! Mert kérdem én, mi buzdíthatja jobban a cukorfogyasztás növelésére a fogyasztókat, mint a vaníliás ízesítés??? Kérem, legyen igazságos, és a jövőben a vanília ilyetén veszélyeire tekintettel az orchideákat mint súlyos, emberéletek sokaságát veszélyeztető tényezőt is vegye lajstromba.
Megértő hozzáállását előre is megköszönve maradok kiváló tisztelettel:

 ---
Eddig az idézet.

A fenti lista tehát kiegészítendő a vaníliával (Vanilla planifolia), de  a világhálón az általa okozott halálesetek éves számáról nem találtam megbízható adatokat.

2. kiegészítés:

A világ leghalálosabb 10 növényét közzétevő listán szereplő fajok (olyanok mint a foltos bürök, gyilkos csomorika, leander stb.), attól tartok napjainkban nagyon kevés (szerintem évente néhány vagy néhány tucat) áldozatot szednek... Tanulságos, hogy a legmérgezőbbnek tartott ricinus (Ricinus communis) esetében is olyan kevés áldozat van, hogy 2009-ben arról az emberről, aki öngyilkossági szándékkal ricinusmag kivonatot injekciócott be magának igazságügyi orvosszakértők megállapították és a rangos Forensic Science International című folyóiratban közölték, hogy halálát ricinus mérgezés okozta. (Micsoda meglepetés!)

Rekorderek, csalók, drogdílerek és guminők a növényvilágban

Szeptember 18-án, 15 órai kezdettel a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában (biológia előadó, D-125), a ’Kossuth-hét’ keretében tartok színesen illusztrált előadást ’Rekorderek, csalók, drogdílerek és guminők a növényvilágban’ címmel.

 

Minden érdeklődőt szívesen látok!

'When phylogeny and geography meet conservation' - szimpózium a Debreceni Egyetemen

A Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszéke

„When phylogeny and geography meet conservation”

címmel szimpóziumot szervez 2014. aug. 29-30-án.

A szimpózium célja az, hogy bemutassuk és megismerjük a hazai kutatócsoportok valamint néhány neves külföldi tudományos műhely eredményeit a természetvédelmi genetika, a filogeográfia és a filogenetika területén. A meghívott előadók között szerepel M. Bruford (UK), N. Wahlberg (Finnország), T. Schmitt (Németország) és G. Neve (Franciaország). A szimpóziumon célközönségeként PhD és MSc hallgatókra, fiatal kutatókra és természetvédelemben aktívan dolgozó munkatársakra számítunk.

Helyszín: Debreceni Egyetem Élettudományi Épület Fszt. 3-4-es előadó

A program:

08 29 Friday

Morning session I

8.30-9.30 Registration

9.30-9.40 Ákos Pintér (Dean of the Faculty of Science and Technology)

9.40-9.50 Zoltán Barta (Head of the Department of Evolutionary Zoology)

9.50-10.25 Michael Bruford: Phylogeography of Large African Mammals: are we near to a continent-wide paradigm?

10.25-11.20 Coffee break

Morning session II

11.20-11.55 Rudi Verovnik: Asellus aquaticus - model organism for study of phylogeography, ecological speciation and parallel evolution.

11.55-12.15 Krisztián Szabó: Natal dispersal of eastern imperial eagle (Aquila heliaca) in the Carpathian Basin.

12.15-12.35 Zsolt Végvári: Temporal patterns in diversity, population size and voltinism in Noctuid moths (Noctuidae).

12.35-12.55 Gábor Sramkó: A preliminary look into the genetic diversity of Carpatho-Pannonian steppic species - poor westernmost outpost of the Eurasian steppes?

13.00-14.00 Lunch break

Afternoon session I

14.00-14.35 Lajos Rózsa: Shifting bushmeat consumption and the rise of Armillifer grandis (Crustacea: Pentastomida) infections in the Democratic Republic of Congo.

14.35-14.55 Judit Vörös: Conservation genetics of the olm (Proteus anguinus) in Croatia.

14.55-15.15 Péter Takács: Population genetic patterns of a vulnerable, stagnophilic fish species (Umbra krameri Walbaum. 1792) in Hungary.

15.15-16.20 Coffee break

Afternoon session II

16.20-16.55 Emese Meglécz: Microsatellite evolution at a genome scale

and implications on genetic marker development.

16.55-17.15 Edina Nemesházi: Individual identification of white-tailed eagles,

based on microsatellite loci.

17.15-17.35 András Kosztolányi: Breeding behaviour in a biparental beetle.

17.35-17.55 Rita Rácz: Microsatellite markers in the survey of Lethrus apterus

08 30 Saturday

Morning session I

9.00-9.35 Niklas Wahlberg: The wings of butterflies: active movements through time and space.

9.35-9.55 János P. Tóth: How improvement of scientific methods could change our thinking on the same question? A historical overview.

9.55-10.15 Judit Bereczki: The pattern of Wolbachia infestation in the social parasitic Maculinea butterflies (Lepidoptera: Lycaenidae)

10.15-11.00 Coffee break

Morning session II

11.00-11.35 Gabriel Neve: Identification of Conservation Units: cases studies in Lepidoptera and Crustacea.

11.35-11.55 Katalin Pecsenye: Conservation units of Parnassius mnemosyne in the Carpathian Basin.

11.55-12.15 Péter Takács: Population genetic patterns of an endemic fish species (Umbra krameri Walbaum. 1792) in Hungary.

12.15-14.00 Lunch break

Afternoon session I

14.00-14.35 Thomas Schmitt: Known centres and new borders: The biogeography of the odonates of Eurasia.

14.35-14.55 Edit Juhász: Contrasting climatic responsiveness of wing and genital characters in the Heath Fritillary (Melitaea athalia, Lepidoptera: Nymphalidae).

14.55-15.15 András Tartally: The re-discovered Maculinea rebeli: Host ant usage, parasitoid and initial food plant around the type locality (Lepidoptera, Lycaenidae).

15.15-16.00 Coffee break

Afternoon session II

16.00-16.20 László Ronkay: The Himalayan winter Noctuidae fauna and its biogeographic importance.

16.20-16.55 Zoltán Varga: Outline of Faunal History of Southeastern Central Europe:a Synthesis of Palaeoecology and Phylogeography.

16.50-17.00 Greeting Zoltán Varga on the occasion of his 75th birthday.

A salep-gyűjtés Iránban is veszélyezteti az orchideákat

Amint arról már itt a blogban is többször szó esett, Törökországban jelentős mennyiségben gyűjtik az orchideafajok gumóit (salep) frissítő ital és jégkrém nyers- (vagy adalék-) anyagául. A gyűjtés intenzitása és a salep exportja az utóbbi évtizedekben jelentősen növekszik és mindez nagyon komolyan veszélyezteti számos orhideafaj populációinak fennmaradását.

Törökországon kívülről eddig viszonylag kevés információval rendelkeztünk a salep-gyűjtéssel kapcsolatban, de a Biodiversity and Conservation című folyóiratban ma megjelent közleményben a perzsa és belga szerzők Iránnal kapcsolatosan kezdték el kongatni a vészharangot.

A vadon élő orchideák régóta gyűjtik és használják a tradicionális gyógyászatban és fagylalt gyártáshoz Iránban. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, hogy az illegális salep-gyűjtés és export növekszik. A tanulmány célja, hogy: (1) meghatározza a gumóikért gyűjtött vadon élő orchideafajokat és fontosabb gyűjtőkörzeteket Iránban; és (2) tanulmányozza a jelenlegi gyűjtési státus és a kereskedelmi lánc volumenének hatását orchidea-populációkra. A munka során terepi megfigyelésekkel és piaci felmérésekkel mérték fel a gyűjtött fajok körét és a gyűjtés ’forró pontjait” és dokumentálták a gyűjtés és kereskedelem nagyságrendjét.

 

A. A piros szaggatott vonallal jelölt terület az orchideák által benépesített terület Iránban, a zöld csillagok jelölik a tanulmányozott piacokat; B. Golestan tartomány és annak fő orchideás területei (kék szaggatott vonallal jelölve), a vizsgált piacokat piros csillagok jelzik.  

Hét nemzetség (Anacamptis, Dactylorhiza, Himantoglossum, Ophrys, Orchis, Platanthera, Steveniella) tizenhat faja és alfaja esetében dokumentálták a gumók gyűjtését.

A-B. gumójukért kiásott majomkosborok,  C-D. a friss gumókat a talaj lemosása után vízben tartják. A különböző méretű gumók kölönböző fajoktól származnak; E. Dactylorhiza fajok ujjasan osztott szárított gumói, F. Tojásdad alakú, szárított gumók

Becslések alapján 2013 április-júniusi időszakban több, mint 24,5 tonna friss gumót gyűjtöttünk egyedül Golestan tartományban három kerületében. Ez a mennyiség – amelynek piaci értéke mintegy 320.000 USD tehát kb. 76 millió magyar forint – 5,5–6,1 millió orchidea példány elpusztítása árán volt előállítható. (Azaz egy példány mintegy 13 forintot jövedelmezett.) A teheráni bazárban a 2013 május–júliusi időszakban 1,9 tonna szárított orchideagumó cserélt gazdát, amelynek becsült kiskereskedelmi értéke 310.000 USD (azaz kb. 74 millió forint). Iránban az utóbbi időben nagyon felélénkült a salep-kereskedelem, vélhetően a növekvő külföldi kereslet miatt. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a salep-gyűjtés jelenlegi gyakorlata Iránban nem fenntartható hosszú távon. 

A salep piaci árának változása a 2013-as szezonban: Golestan tartományban (kék vonal) és Nyugat-Azarbajan tartományban (piros vonal)

Az orchidea populációk megőrzésére a szerzők három javaslatot tesznek: hosszú távon speciális orchidea-védelmi területek kijelölését és fenntartható gyűjtési gyakorlat kialakítása; középtávon DNS-alapú molekuláris azonosító rendszer fejlesztése (amely segítheti vonalkód a gyűjtés monitorozását és ellenőrzését; és rövid távon a jelenlegi szabályozás erősítése, a legveszélyeztetettebb területeken a szigorúan ellenőrzött gyűjtési tilalom bevezetése szükséges, hogy elkerüljék a salep-gyűjtés orchidea állományokra gyakorolt katasztrofális hatásait elkerüljék.

Forrás:

Ghorbani A., Gravendeel B., Naghibi F. & de Boer H. (2014). Wild orchid tuber collection in Iran: a wake-up call for conservation. – Biodiversity and Conservation 23: 2749–2760.

Botanikus vagyok!

És hogy miért volt fontos ezt közölnöm? És miért így?

(Lásd még itt és itt)

Mindennek magyarázatául szolgál az alábbi az Amerikai Botanikai Társaságtól származó felhívás:

------------------------------------------------------------

When you introduce yourself at a scientific conference, how do you refer to your profession?  Are you an evolutionary ecologist?  A biodiversity scientist? A plant physiologist? Why not introduce yourself as a botanist?

As botany departments have disappeared or been subsumed into other academic departments, many plant science positions have been replaced with non-plant colleagues.  The term "botanist" seems to have fallen out of common use.  We think it's time to reclaim the name of botanist.

Dr. Chris Martine said it best in a recent Huffington Post article , "Our field has a deep history and an exciting future that deserve to be linked. It's in our interest to make it clear what botany means to us and what it is that we do as botanists....... Our work is critical to the health of the planet and the ages-old quest to better understand it. Our skills, our talents, and our passion are needed now more than ever. This is the time not for an identity crisis but for an identity rebrand."

Your BSA Board and Strategic Planning Committee is poised for action to increase the visibility and awareness for Botany and Botanists and they need your help!

Take the "Reclaim the Name" Challenge!

1) Simply tak e a picture of yourself ("selfie") holding up a piece of paper where you make your declaration. (use a dark marker or sharpie)

I AM A BOTANIST! I study XXXXXXXX at XXXXXXXX.

2) Post your photo on your Facebook page, your Twitter and/or Instagram account. Tag it with #iamabotanist #reclaimthename and challenge 2-3 colleagues to do the same.

Feel free to send us your photos as well (to hcacanindin@botany.org (mailto:hcacanindin@botany.org) so that we can spread the word via the BSA web site and our own social networks.

This campaign is about raising awareness for our science and what you do every day.  Reach out to those who are not currently BSA members so they can also reclaim the name.  Botany shouldn't be a "quiet science"---so let's start turning up the volume!

Best wishes,

Tom Ranker, BSA President

Botanical Society of America Office

4475 Castleman Ave.

St. Louis, Missouri 63110

PH 314-577-9566, FAX 314-577-9515

 

Mediterrán orchidea kalauz: Dactykorhiza osmanica

Tudományos név: Dactykorhiza osmanica (Klinge) Soó

Etimológia: A faj nevét az Ottomán (Oszmán) Birodalomról kapta.

Synonyma: Orchis cataonica H. Fleischmann

Magyar név: A fajnak még nincs magyar neve.

Elterjedés: Törökországban Erzurum, Samsun, Anatolya és Iskenderun megyékben ismert.

Virágzási idő: Május – július.

Cikk a tornai vértő faji státusáról és tudományos nevéről

A tornai vértövet (Onosma tornensis) a Pannon flóra féltve őrzött ereklyenövényeként tartjuk számon, amely hazánkban 250 ezer forintos természetvédelmi értékkel fokozottan védett státust élvez, amely az IUCN Vörös Listáján kritikusan veszélyeztetett (CR) státusú és szerepel a Berni Konvencióban és az EU ’Habitats Directive’-ban.

Növényünk az Onosma heterophylla s. l. komplexbe tartozik, amely a Balkán-félsziget déli és keleti részén gyakori és tudósítottak Kis-Ázsiában történő előfordulásáról is. A legészakabbi előfordulások a Kárpát-medencében valószínűleg korábbi (a maitól eltérő éghajlatú) időszakban történt északi irányú terjedés maradványai. A komplex jelentős kariológiai és morfológiai variabilitást mutat, amelynek köszönhetően az alakkörből több fajt leírtak, úgy mint: Onosma heterophylla (Észak-Görögország: Makri), valamint a magyar-szlovák határ közelében, igen szűk területen (Torna – Bódvaszilas) elterjedt Onosma tornensis Jáv. és a Bánátban valamint Erdélyben (a jelenlegi Románia területén) megtalálható Onosma viridis (Borbás) Jáv. A Kárpát-medencében megtalálható két taxon közül az Onosma tornensis Jáv.-t széles körben elismerik mint önálló fajt, míg az Onosma viridis (Borbás) Jáv.-t a legfrissebb román flóraművek nem ismerik el önálló fajként. 

Molekuláris genetikai (AFLP) vizsgálatok (Kolarčik et. al. 2010)  az Onosma heterophylla s. lato komplexen belül két rendszertani egységet különítettek el: Onosma heterophylla s. str. és Onosma viridis s. l.  Kolarčik et. al. (2010) szerint az O. tornensis és az O. viridis s. str. egyes bánáti populációi között nagyobb a hasonlóság, mint az O. viridis kelet-, nyugat-bánáti és erdélyi populációi között. Emiatt az O. tornensis konspecifikus az O. viridis-szel és a Kárpát-medencében az alakkörben egyetlen faja fordul elő.

 A tornai vértő locus classicus-a: a tornai várhegy

Az Onosma tornensis és az Onosma viridis neveket Jávorka (1906) ugyanabban a cikkben közölte. Mivel az előbbi faji elnevezése egy szűk földrajzi régióra vonatkozik, Mártonfi et al. (2014) frissen megjelent cikkükben az Onosma viridis s. l. érvényes elnevezésének az Onosma viridis (Borb.) Jáv.-t választották, elvégezték lektotipizálását és szinonimizálták vele az Onosma tornensis Jáv. nevet.

Mindennek következtében tehát a hazánkban fokozottan védett vértő megfelelő tudományos elnevezése Onosma viridis (Borb.) Jáv. Állományai a névváltozástól függetlenül továbbra is a Kárpát-medence flórájának értékes, reliktum-jellegű populációi, amelyek természetvédelmi szempontból változatlanul értékesek.

(A növény tehát továbbra is szerepelhet Jósvafő címerében, ha szemet hunyunk afelett a jelentéktelen apróság felett, hogy a község határában nem él…)

Mivel a magyar elnevezések korántsem olyan szabályozottak, mint a tudományos nevek, amellett lennék, hogy ezesetben használjuk továbbra is a tornai vértő elnevezést. Hasonlú esetek vannak a magyar flórában, mikor egy korábban szűkebb elterjedésűnek hitt faj tudományos elnevezése 'változott', de a megszokott, magyar vonatkozasú név 'megmaradt', például pilisi és kunsági bükköny.
De érdekelne más, nálam kompetensebb szaktársak véleménye is.
Várhatóan hasonló rendszertani-nevezéktani bonyodalmak lesznek még a közeljövőben más, szintén nagy becsben tartott fajainkkal is (pl. erdélyi vs. volgai hérics, magyar vadkörte stb.).

 

Irodalom

Jávorka S. (1906): Hazai Onosma-fajaink. (Species Hungaricae generis Onosma). — Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 4: 406–449 + tab. 11–12.

Mártonfi P., Kolarcik V. & Somlyay L. (2014): Lectotypification of Onosma viridis and synonymization of O. tornensis with O. viridis (Boraginaceae). - Annales Botanici Fennici 51(4): 201-206.

Kolarčik V., Zozomová-Lihová J. & Mártonfi P. 2010: Systematics and evolutionary history of the Asterotricha group of the genus Onosma (Boraginaceae) in central and southern Europe inferred from AFLP and nrDNA ITS data. — Plant Systematics and Evolution 290: 21–45.

Mediterrán orchidea kalauz: Orchis pauciflora

Tudományos név: Orchis pauciflora Tenore 1811

Etimológia: A faj nevét viszonylag kevés virágáról kapta (pauci = kevés, flora = virágú).

Synonyma: Orchis provincialis subsp. pauciflora (Tenore) Arcangeli.

Magyar név: Kevésvirágú kosbor.

Elterjedés: A Mediterráneum középső és keleti területein fordul elő.

Virágzási idő: Március – május.

Magyarország növényritkaságai: henye káka

Az iszapnövényzet fajai tulajdonképpen közbülső helyet foglalnak el a szárazföldi és a vízi növények között. Legtöbbjük képes félméteres vízben, csizmaszárig érő ragadós iszapon és kőkeményre szikkadt sáron is megélni. A legtöbb iszapnövény Nyugat-Európában igen veszélyeztetett, közöttük számos védett és vöröskönyves növény található. Hazánkban szerencsére még több fajnak jelentős állományai élnek.

Eredendően folyók árterületeinek időről-időre kiszáradó, majd pedig ismét víz alá kerülő területein, holtágak, tavak partjain, valamint mocsarakban találhatók meg. Ezek az élőhelytípusok kifejezetten pionír jellegűek, azaz bennük gyorsan megtelepedni képes, rendszerint rövid életidejű növényfajok élnek. Legjellegzetesebb megjelenésüket nyár végén és ősszel mutatják, a nyári aszály nyomán szabadra kerülő felszíneken. A sziken, holtágak fenekén, valamint az iszapos-, homokos- vagy kavicsos aljzaton kialakuló vegetációnak számos társulását írták le. Ezek az élőhelyek elsősorban a folyók szabályozása és a lecsapolások miatt erősen visszaszorultak, és számos olyan faj, amely hozzájuk kötődik mára meglehetősen megritkult. Az iszapnövényzetnek azonban vannak másodlagosan kialakult állományai is, leeresztett halastavak fenekén, tócsák partjain, sáros földutak keréknyomaiban, kátyúiban, nedves dagonyák kevésbé háborított részein, valamint belvizes szántókon és rizsföldeken. A henye káka (Schoenoplectus supinus L.) hazánkban belvízi elöntésekben és nem vegyszerezett rizskalickákban elég gyakori, de folyók hullámterein, mocsarak iszapfelszínein is előfordul. Az északi félteke alföldjein található meg. Murváskodó levele jóval hosszabb, mint a hozzá némileg hasonló, de kisebb termetű kasika-kákáé. Ecsetvirágzatában 2–10 füzérke található. Az 1998–2000 közötti belvizes években a Nagyalföld számos pontján megtaláltuk, különösen a Tisza környékén.

Hozzá hasonlóan számos iszapnövényzetben élő faj fejleszt heverő, lecsepült (régies szóhasználattal: henye) és nemegyszer kúszó, legyökerező hajtásokat, melyekkel a rendelkezésükre álló csupasz, nedves talajfelszínből minél nagyobb területet igyekszenek meghódítani. Több faj magyar nevét (henye káka, henye kunkor, henye vasfű, henye pimpó) és tudományos elnevezését (supina, -us = henye) is jellegzetes növekedéséről nyerte. De további itt élő fajok [mint a bajuszfüvek (Heleochloa)] hajtásai is elfekszenek a talajon, mások [az iszaprojt (Limosella aquatica) vagy az apró csetkáka (Eleocharis acicularis)] legyökerező indákat fejlesztenek.

Nyár ültetvények és orchideák

Az ültetvényerdők gazdasági jelentősége és kiterjedése világszerte növekszik, de természetvédelmi szempontból ritkán jelentenek értéket – különösen igaz ez a tájidegen fafajok állományaira. Az utóbbi évek kutatásai fényében viszont úgy tűnik, hogy a rendkívül apró magvaikkal a szelek szárnyán terjedő orchideák rendszeresen képesek megtelepedni a nyár ültetvényekben, még a szabályos mértani hálózatba telepített hibrid eredetű nemes nyár klónok állományaiban is.

A nyárfákat (Populus spp.) évszázadok óta óta ültetik Európában és Ázsiában. Az ültetett nyarasok területe napjainkban gyors ütemben növekszik világszerte, főként az Egyesült Államokban, Kínában és Dél-Koreában. Az Nemzetközi Nyárfa Bizottság (International Poplar Commission) 1992-ben 19 olyan országot tartott számon melyek legalább 10.000 hektár nyárültetvénnyel rendelkeznek, és hét ország (Kína, Franciaország, Németország, Magyarország, Románia, Törökország, és az egykori Jugoszlávia) 100.000 hektárnál is nagyobb kiterjedésű nyárfa ültetvénnyel rendelkezik. A nyárfát széleskörű felhasználási módok jellemzik: használják az építőiparban, furnérlemezeket és papírt is gyártanak belőle. A nyárfaültetvények az utóbbi évtizedekben környezetvédelmi szempontból is az érdeklődés középpontjába kerültek. A gyors növekedésű nyár fajok olyan megújuló energiaforrásként hasznosíthatók, melyek két úton is csökkenthetik a légköri szén-dioxid koncentrációt; egyrészt helyettesíthetik a fosszilis energiahordozókat, másrészt növelik a talaj szén-tartalmát.

Az utóbbi évtizedekben Európában az őshonos nyárfajokat egyre inkább felváltják az idegenhonos, hibrid eredetű fajták klónjai, melyek jól bírják a mostoha körülményeket, rövid idő alatt nagy méretet képesek elérni, ezáltal igen rövid a vágásfordulójuk. A nyárfaültetvények Magyarországon is fontos gazdasági jelentőséggel rendelkeznek. A nyarasok teljes kiterjedése a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2000–2011 között átlagosan 1.850 km² volt, ez a teljes magyarországi erdőterület 10%-át jelenti. Ebben az időszakban a nyarasok kiterjedése mintegy 15500 hektárral növekedett és a következő évtizedekben további növekedés várható. A nyárasok a tölgyfajok (Quercus spp., 5.740 km², 33%), és az akác (Robinia pseudacacia, 4.120 km², 23%) után harmadik legnagyobb erdőborítást adják hazánkban. 1996 és 2011 között a magyar nyárasok évente átlagosan több mint egymillió kétszázezer köbméter faanyagot szolgáltattak, ezen belül a hibrid nyárak részesedése ötször nagyobb, mint az őshonos fajoké.

A nyár ültetvények gazdasági jelentősége ellenére viszonylag hiányosak az ismereteink természetvédelmi jelentőségükről. A nemesnyárasokat az ökológusok jellegtelen gyepszintű, alacsony természetességű állományokként jellemzik. Németországi vizsgálatok viszont megállapították, hogy a nyár- és fűz ültetvények növényvilága jelentős sokféleséggel (diverzitással) rendelkezik. Amerikai vizsgálatok szerint a nyártelepítések következtében kisebb a biodiverzitás csökkenése, mint más energianövények (például kukorica) termesztése esetében.

A tény, hogy az orchideák képesek megtelepedni másodlagos élőhelyeken (például felhagyott homok- és kőbányákban, gyümölcsösökben) elég régen ismert, de nyár ültetvényekben történő megtelepedésüket inkább érdekes, ritka eseményként tartották számon. Eddig hét orchideafaj és egy hibrid előfordulását közölték három európai ország területéről, legtöbbjüket Lengyelországból. Hazánkban elsőként Werner Ervin számolt be 1982-ben az Élet és Tudomány hasábjain orchideafajok (köztük az akkoriban hazánkból kipusztultnak hitt méhbangó) ültetett nyárasban talált előfordulásáról a Szigetközben.

Annak kiderítésére, hogy a nyár ültetvények milyen jelentősek, mint a hazai orchideák élőhelyei több száz nyár ültetvényt vizsgáltunk meg orchideákat keresve a Kárpát-medencében. Összesen 150 ültetvényben folytattunk részletes adatgyűjtést, közöttük minden megtalált orchideás állományban.

A megvizsgált nyár ültetvényekben összesen 77 állományban találtunk legalább egy orchideafajt. Az egy állományban talált fajok száma 1 és 4 között változott. Összesen 11 orchideafaj 112 populációjának mintegy 16 600 virágzó hajtását találtuk.

A nyárfa ültetvényekben a legnagyobb arányban rizómás, mixotróf nőszőfű (Epipactis), madársisak (Cephalanthera) fajok telepedtek meg. Összesen 6 önmegporzó, 2 nektártermelő és 3 táplálék ígéretével megtévesztő fajt találtunk a vizsgált nyárasokban. Az nyár ültetvényekben megtelepedett, különböző megporzástípusú orchideák szaporodási (termésképzési) sikere között statisztikai értelemben jelentős különbséget mutattunk ki. A legnagyobb arányban az önmegporzó, majd a nektártermelő fajok virágaiból képződtek termések, a legkisebb arányban pedig a megtévesztő fajok virágaiból. Az önmegporzó fajok sikerességéhez a jórészt mezőgazdaságilag intenzíven művelt kultúrtájban található nyár ültetvényekben hozzájárulhat a megporzó rovaroktól való függetlenségük.

A telepített nyarasokból eddig ismertté vált orchideafajok többsége az Epidendroideae alcsaládba tartozó nőszőfű (Epipactis), madársisak (Cephalanthera) nemzetségekhez tartozik. Minden eddig tanulmányozott európai nőszőfű és madársisak faj mixotróf növénynek bizonyult; azaz fotoszintetizálnak, de emellett erdőalkotó fák ektomikorhizáival (EM) is kapcsolatban állnak gyökereiken keresztül. Ezeknek az orchideafajoknak a telepített nyarasokban való megtelepedése összefügghet lokálisan előforduló gombákkal. Bár a nyár (Populus) fajok irodalmi adatok alapján képesek egyidejűleg ektomikorrhiza (EM) és arbuszkuláris mikorrhiza (AM) képzésére, de domináns mikorrhizáikat az előbbiek alkotják.

A vizsgált nyár ültetvények átlagos törzsátmérője 9,3 cm és 64,1 cm között változott. A legvékonyabb törzsű állományokban egyáltalán nem találtunk orchideát. A legkisebb törzsátmérőjű (tehát legfiatalabb) nyáras-állomány, amelyben orchideát találtunk 16,9 cm-es átlagos törzsátmérővel rendelkezett. Vizsgálataink alapján a nyár ültetvények átlagos törzsátmérője (tehát kora) jelentősen befolyásolja, hogy az adott állományban előfordulnak-e orchideák. Az orchidea nélküli ültetvények statisztikai értelemben jelentősen kisebb törzsátmérővel rendelkeznek, mint azok, amelyekben legalább egy orchideafaj előfordul. Ugyanakkor az orchideás állományok átlagos törzstávolsága ugyan némileg nagyobb, mint azoké az ültetvényeké, amelyekben nem találhatók orchideák, ám a különbség statisztikai értelemben nem jelentős. Mivel a nagyobb átlagos törzsátmérőjű (tehát idősebb) ültetvényekben jelentősen nagyobb valószínűséggel élnek orchideák a nyár ültetvények kora döntő befolyással van az orchideák megtelepedésére. Azon túl, hogy nyilvánvalóan időbe telik, míg a teljes talajelőkészítés után orchideamagok jutnak el az ültetvényekbe, a magvakból a talaj felett megjelenő orchideák kifejlődése további éveket igényel. Hazánkban a nemesnyár klónok vágásérettsége a méretes nyárfarönk termelése esetén 18–25 év, a papírfa vagy forgácsfa termelése esetén pedig 15–18 év. Míg előbbi termesztéstechnológia lehetővé teszi az orchideák állományainak megtelepedését a nyáras ültetvényekben, addig az utóbbi viszont aligha. Az orchideák rendszerint 20 centiméteres átlagos törzsátmérő felett jelennek meg a nyár-ületvényekben, a 21–30 cm törzsátmérő eléréséhez a nemes nyár esetében hazánkban körülbelül 22 évre van szükség. A nyár ültetvények fiatal korban igen érzékenyek a növényi konkurrenciára, amely jelentősen csökkenti a növekedésüket és a produktivitásukat ezért intenzív növényvédelemre és a sorközök szántására/tárcsázására szorulnak. Ezek a munkálatok viszont nyilvánvalóan hátráltathatják az orchidea-populációk kialakulását. Ugyanakkor nem elhanyagolható tény, hogy a rendszeresen szántott sorközű állományokban, homok alapkőzeten gyakran megfigyelhető az igen allergén virágporú ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) inváziója.

A nyár ültetvények természetvédelmi jelentőségét fokozza, hogy egyrészt több orchideafajnak igen jelentős (több ezer példányt számláló) állományaira bukkantunk; másrészt több megtalált kosborféle – például Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii), Norden-nőszőfű (E. nordeniorum), bugaci nőszőfű (E. bugacensis) kifejezetten szűk elterjedésű faj – amelyek ismert állományainak jelentős része telepített nyár ültetvényekben fordul elő.

Az alapvetően gazdasági célokat szolgáló nyár ültetvények esetében irreális cél lenne a bennük megjelenő orchideák miatt a használat jelentős korlátozása. De a kosborfélék állományaik túlélése elősegíthető lenne néhány olyan tevékenységgel, amelyek az alapvető gazdasági rendeltetést nem veszélyeztetik:

(1) a vágásforduló lehetőség szerinti kitolása);

(2) a gyomirtózás és a sorközök tárcsázásának az ültetvény létesítésének utáni időszakra történő csökkentése;

(3) az ültetvények tarvagása helyetti soronkénti letermelés;

(4) a nagy kiterjedésű telepítések és tarvágások helyett mozaikos véghasználat, amely elősegítheti az orchideák dinamikus ’vándorlását’ a különböző korú ültetvények között.

Összefoglalva elmondható, hogy vizsgálataink alapján az orchideák megtelepedése nyár ültetvényekben nem kivételesen ritka jelenség, a Kárpát-medencében a vizsgált állományok közel ötödében találtunk orchideákat. Eredményeink alapján a nyár ültetvények jelentős szerepet játszanak, mint a ritka és védett fajokként számon tartott orchideák élőhelyei. Megemlítjük, hogy a nyár ültetvényekben orchideákon kívül egyéb védett növényfajokat – kunsági bükköny (Vicia biennis), debreceni torma (Armoracia macrocarpa), hosszúlevelű veronika (Veronica longifolia), mocsári csorbóka (Sonchus palustris), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia) – is találtunk. Az őshonos és nemes nyárak ültetvényei természetvédelmi szempontból sokkal értékesebbek, mint a szintén tájidegen fehér akác ültetvényei.

A részletesen vizsgált 150 nyár ültetvény földrajzi elhelyezkedése. Az orchideás állományokat fekete, az orchidea nélkülieket üres körök jelzik

 A hazai nyár ültetvényekben található orchideák: A. – elbai nőszőfű, B – vörösbarna nőszőfű, C bugaci - nőszőfű, D – Norden-nőszőfű, E – Tallós- nőszőfű, F – széleslevelű nőszőfű, G – fehér madársisak, H – kardos madársisak, I – piros madársisak, J – madárfészek, I – pompás sisakoskosbor, L – méhbangó

A bugaci nőszőfű legnagyobb hazai állományai nyár ültetvényekben élnek a Kiskunságban

 

Homoki nyáras a Duna-Tisza közén vörösbarna és bugaci nőszőfű termőhelye

A nemesnyár ültetvényekben a fákat szabályos mértani alakzatban telepítik

 

Nemesnyáras a Tisza mentén, Tallós- és széleslevelű nőszőfű és fehér madársisak termőhelye

Vörösbarna nőszőfű virágzata