Cikk az Aquatic Botany című folyóiratban

Megjelent ’The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought’ című rövid közleményünk az Aquatic Botany című folyóiratban.

 

Összefoglalás

Az Elatine gussonei (Sommier) Brullo et al. mediterrán időszakos tavacskákban élő növény, amelyről korábban úgy tartották, hogy Lampedusa szigetén és a máltai szigetcsoporton fordul elő. Az E. gussonei elterjedésének tisztázása céljából 12 herbáriumban vizsgáltunk Elatine-példányokat, és nyolc terepi felmérés végeztünk mediterrán országokban. Eredményeink alapján a nemzetségen belüli rendszertani bizonytalanságok és határozási nehézségek miatt az E. gussonei populációkat figyelmen kívül hagyták a mediterrán térség jelentős részében. Herbárium revízió során dokumentáltuk a faj előfordulását Portugáliából, Spanyolországból, Franciaországból, Algériából, Egyiptomból, Ciprusról és Izraelből. Emellett a terepvizsgálatok során Ciprusról, Marokkóról és Spanyolországról találtuk populációt. Sértetlen E. gussonei magokat találtunk Dél-Spanoylországban gyűjtött nyári lúd (Anser anser) székletmintákban. Mindez azt sugallja, hogy az E. gussonei jelentős kapacitással rendelkezik a hosszú távú endozoochór terjedésre.

 

Az Elatine gussonei megjelenési formái különböző termőhelyeken

 

Az Elatine gussonei termőhelyei. A-B : Lampedusa, C: Szicília, D: Spanyolország, E: Marokkó. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hivatkozás

Takács A., Molnár V. A., Horváth O., Sramkó G., Popiela A., Mesterházy A., Lovas-Kiss Á., Green A. J., Löki V., Nagy T., Lukács, B. A. (2017): The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought.– Aquatic Botany 141: 47–50.

Ismeretterjesztő cikk a közutak élővilágra gyakorolt hatásáról

Megjelent a Természet Világa című folyóirat legfrissebb (júniusi) számában Fekete Rékával írt ismeretterjesztő cikkünk Az utak hatása az élővilágra címmel. Az írás igyekszik dióhéjban összefoglalni a közutaknak és a forgalomnak az élőhelyekre és élőlényekre gyakorolt hatásait és emellett röviden beszámolunk néhány a témával kapcsolatos saját eredményünkről is.

 

Hivatkozás:

Fekete R. & Molnár V. A. (2017): Az utak hatása az élővilágra. - Természet Világa 148(6): 268-270.

Ismét egy bíztató történet

A temetőkben található természeti értékek megőrzése által megkívánt kezelés és napjaink társadalmi elvárásai a legtöbb esetben nem esnek egybe. Manapság például a temetőkben általános a rendszeres és gépesített fűnyírás, ami egyes ritka növényfajok fennmaradását nem teszi lehetővé (igaz: másokét igen). Nemrégiben beszámoltam egy bíztató történetről. Most álljon itt egy másik. Két éve bukkantunk rá egy hegyaljai temetőben a fokozottan védett gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus) néhány tengődő, lefűnyírózott tövére. A területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóság és az önkormányzat együttműködésének köszönhetően tegnap meglepetésemre teljesen más kép fogadott. A gyönyörűen virágzó csüdfű-példányokat jelölő talajba szúrt botok körül nem "berregték le" a gyepet. Köszönet érte mindenkinek, különösen Zsólyomi Tamásnak!



Így is lehet!



Cikk a PeerJ című folyóiratban

Megjelent az európai látonyafajok magmorfológiai jellemzőiről írott cikkünk a PeerJ című folyóiratban. A közlemény letölthető innen.

Az Elatine L. nemzetség kb. 25, kistermetű, lágyszárú, efemer vizekben élő fajt foglal magába. Minden faj kétéltű, és nagyfokú morfológiai változékonyság jellemzi. A magmorfológia jelentőségét az Elatine rendszertanában számos szerző hangsúlyozta. A mag görbületének mértéke és a maghéj retikulációját hagyományosan nagyon fontosnak tartják a nemzetség egyes fajainak felismerésében. A tanulmányban 10 Elatine faj (beleértve az összes európai őshonos taxont) mag-morfometriai jellemzőit vizsgáltuk, az egyes fajok két–három populációjából származó minta alapján. A populációnként 24–50 magot vizsgáltunk, és összesen 1260 pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) készült képet vizsgáltunk. Összesen hat paramétert mértünk a SEM képektől. Vizsgálataink alapján a magvak morfológiai változatossága jelentős mértékű, mind a fajok, mind a populációk között. A diszkrimináció-analízis kimutatta, hogy mind a hat vizsgált jellemző jelentősen elkülöníti a vizsgált populációkat (λ = 0,001, p <0,001). A legnagyobb mértékű elkülönítést a maghéjon egy sorban található gödrök száma, a mag görbületének szöge adja. Ha a fajok elkülönítése kizárólag magok alapján történik, különösen akkor, ha csak néhány magot vizsgálnak, akkor a következő fajpárok könnyen összetéveszthetők: E. alsinastrum és E. orthosperma, E. hexandra és E. macropoda, E. campylosperma és E. hydropiper, valamint E. gussonei és E. hungarica. Közreadjuk a fajokat a magok alapján elkülönítő határozókulcsot.

 

Az Elatine campylosperma, E. gussonei, E. hydropiper, E. hungarica, E. macropoda magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Az Elatine orthosperma, E. alsinastrum, E. brochonii, E. hexandra, E. triandra magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Hivatkozás

Popiela A., Łysko A., Białecka B., Bihun M., Sramkó G., Staroń W., Wieczorek A. & Molnár V. A. (2017): Seed morphometric characteristics of European species of Elatine (Elatinaceae). – PeerJ 5: e3399. DOI 10.7717/peerj.3399

Ismeretterjesztő cikk a növénygyűjteményekről

Az Élet és Tudomány című hetilap e heti számában jelent meg ’A herbáriumok históriája és haszna’ c. két részes ismeretterjesztő cikkünk első írása. A herbáriumok készítése mintegy fél évezredes múltra tekint vissza. A cikk a történeti vonatkozásokat igyekszik áttekinteni, megtudhatjuk például belőle, hogy hány leíratlan faj rejtőzködhet a herbáriumokban. Megismertetjük az Olvasót a herbárimokban használatos szakkifejezésekkel és azokkal a műkedvelő és autodidakta botanikusokkal (volt közöttük olajbányász éppúgy, mint törvényszéki bíró vagy műbútorasztalos), akik meghatározóan járultak hozzá a magyar herbáriumok gyarapításához. A herbáriumok felhasználása sokáig a növényfajok alaktani tulajdonságainak, valamint elterjedésének dokumentálására korlátozódott, de napjainkra bebizonyosodott, hogy ezek a gyűjtemények felbecsülhetetlen tudományos értéket képviselnek és felhasználási lehetőségeik messze túlmutatnak a klasszikus botanika határain. A két hét múlva megjelenő folytatásban arról lesz szó, hogy a milyen tudományterületek és mi mindenre használhatják a herbáriumokban megőrzött információkat.

 

Hogyan készítsünk herbáriumot?

(avagy egy terjedelmi okok miatt a cikkből kimaradt ábra)



A herbáriumkészítés terepen a kiszemelt példány begyűjtésével kezdődik (1). A régi botanikusok gyűjtőszelencében (2) szállították a példányokat, manapság könnyebbséget jelent a nejlonzacskó. A szép herbárium készítéséhez fontos a példányok gondos preparálása (3), préselése (4) és az itatóspapírok cseréje. A felragasztott, gyűjtési adatokkal felcédulázott lapokat (5) rendszerezve kerülnek a gyűjteménybe (6). – Nagy Timea rajzai.

Hivatkozás

Nagy T.,Takács A., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 1. A szárított kerttől a modern gyűjteményekig. – Élet és Tudomány 72(22): 687–690.

Tiszántúli temetők tokafékei

A Tiszántúl nem tartozik hazánk orchideákban (tokafékekben) leggazdagabb tájai közé… Ennek fényében aligha meglepő, hogy mindeddig csupán egy kosborfélét találtunk e táj számtalan megvizsgált temetőjében. 

A hajdúszoboszlói köztemető telepített tölgy-állománya alatt százas nagyságrendben díszlik a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)

Ám az idén végre sikerült rábukkanni egy újabb faj jelentős állományára, mégpedig arra  a növényre, amelyre már régóta számítottam...

Berettyóújfalu ótemetőjében ezerszám található
az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) - mellette sziki kocsord (Peucedanum officinale) levelei

Cikk a Lengyel Botanikai Társaság folyóiratában

Megjelent ’Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants: a case study from Turkey’ című cikkünk.

A teljes közlemény szabadon letölthető innen.

Összefoglalás

A természeti erőforrások fenntartható használata általában a természettel kapcsolatos hosszú távú helyi tapasztalatokon alapul. A helyi hagyományos közösségek gyakran gazdag ökológiai ismeretekkel rendelkeznek. Ez a tudás váratlan új információt adhat a kutatóknak, és új lehetőségeket és lehetőségeket kínál a szakemberek számára a ritka és fenyegetett fajok megőrzésében.

Két ritka orchideafaj állományait találtuk Törökországban, 2015-ben helyi lakosok segítségével. Az Ophrys lesbis populációját Çamlık település határában (Muğla tartomány), míg az Orchis punctulata-t Kadılar nevű falu (Antalya tartomány) temetőjében. Emellett beszámolunk néhány orchideafaj (Orchis papilionacea, O. italica és Barlia robertiana) vidéki konyhakertekbe való telepítéséről a Muğla tartományban található Çamlık és Bayır nevű falvakból.

A jelentős orchidea-populációk jelenléte (például az Ophrys lesbis esetében az egyik legnagyobb valaha ismert) egy olyan területen, ahol a helyi tulajdonosok évtizedek óta folytatnak salep-gyűjtést, arra enged következtetni, hogy a mérsékelt mértékű gumógyűjtés hosszú távon fenntartható lehet. Megfigyeléseink alapján a török salep gyűjtők segíthetnek a botanikusoknak és a természetvédőknek a ritka, veszélyeztetett orchidea-populációk új lelőhelyeinek, így közvetetten ezeknek az állományoknak a védelmében.

Salep-gyűjtés nyomai [Ophrys umbilicata; Seferihisar közelében (İzmir)]; b – orchideaákból (beleértve a ritka Ophrys lesbis-t is) és más vadvirágokból kötött csokrok mint asztali díszek Çamlık falu éttermében (Muğla tartomány); c – salep céljára gyűjtött orchideagumók szárítása Çamlık-ban (Muğla); d – szárított és porrá őrölt salep Çamlık-ban (Muğla); e & f – a 85 éves Güllü S. mutatja a családja kertjébe ültetett Orchis italica és Orchis papilionacea példányokat; g – a ritka Ophrys lesbis (és másik 14 orchideafaj) helyi lakosság segítsségével megtalált új és jelentős lelőhelye; h & i –az Ophrys lesbis habitusa és virágzata. –
A fényképeket készítette: a, c–f : Molnár V. Attila; b, g–i : Löki Viktor.

Hivatkozás

Molnár V.A., Süveges K., Molnár Zs., Löki V. (2017): Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants. – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 86(3): 3541. doi 10.5586/asbp.3541