Kecskerágó (Euonymus).
Igen régi növénynév: kecskerágó alakja az 1405 körüli Schlägli Szójegyzékben már olvasható, de nem egyértelműen a mai Euonymus jelentésében. A kecske rágja a fát vagy bokrot mondatból kialakuló kecskerágófa, kecskerágóbokor szerkezet rövidüléseként magyarázható. A kecskerágító alakváltozat más nyelvtani elemzés lehetőségét is felveti. Az értelmezést nehezíti, hogy a mai nemzetséghez tartozó növények mérgezők; régi szerzők ezért ironikus elnevezésnek is tartották. A név az Euonymus jelölésére már 1584-ben adatolható. Középkori eredetű, később botanikai nemzetségnévként rögzült, népnyelvben is használatos szó, tehát nem nyelvújítási találmány. Az eredeti növényi vonatkozás bizonytalansága miatt a jelentését nem lehet pusztán a mai növény tulajdonságaiból megfejteni. (Rácz 2006: 310–311.)
Irodalom
Rácz J. 2006: A bak és kecske állatnév növényneveinkben. – Magyar nyelvőr 130(3): 302–316. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1303/130304.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése