Vadvirág az aszfalt mellett

A járdaszigetek apró aranya

Egy forgalmas városi út mellett ritkán keresünk ritka vadvirágokat. Veszprémben mégis éppen ilyen helyen találtunk rá egy meglepően nagy vetővirág-állományra: az úttest és a járda közötti gyepsávokban, valamint apró forgalmi szigeteken mintegy hétezer növényt figyeltünk meg. A Biologia Futura folyóiratban 2020-ban megjelent tanulmányunkban azt mutattuk be, milyen körülmények között élnek ezek a növények, hogyan helyezkednek el a gyepszigeteken, és miért bizonytalan a jövőjük. 

A vetővirágot többnyire száraz gyepekhez, löszpusztarétekhez és sztyepprétekhez kötjük. Jelentős állományait temetőkben is ismerjük, ahol a gyepes területek a táj korábbi növényzetének maradványait őrizhetik. Egy sűrűn használt városi útszakasz első pillantásra egészen más világnak látszik. A veszprémi lelőhely azonban arra figyelmeztetett bennünket, hogy a megszokott élőhelyeken kívül is érdemes nyitott szemmel járnunk.

2013. szeptember 8-án, a Hold utcában bukkantunk rá a vetővirágra (Sternbergia colchiciflora). Az első alkalommal mintegy ötezer példányra becsültük az állományt. A növények az út mindkét oldalán megjelentek, közvetlenül a városi közlekedés tereiben. Később több évben visszatértünk, és a virágzás idején végzett megfigyeléseket részletesebb tavaszi és nyári felmérésekkel egészítettük ki.

2017-ben a Hold utca mintegy kétszáz méteres szakaszán találtuk meg a fajt, és a Fecske utcai kereszteződés környékén is észleltük. A következő évben újabb gyepfoltokból került elő, köztük a Haszkovó és az Akácfa utca találkozásánál, a korábban ismert állományrészektől légvonalban körülbelül 350 méterre. A felmérések végére összesen mintegy hétezer növényről volt tudomásunk. Élőhelyük számos kisebb-nagyobb gyepszigetből állt, amelyek között burkolt felületek húzódtak.

Egy ilyen állomány nagyságát nem könnyű pontosan megállapítanunk. A vetővirág apró, hagymás évelő, amelynek sárga virágai nyár végén és ősszel nyílnak, levelei viszont csak később jelennek meg. Ráadásul a föld alatt maradó, ki sem nyíló, önmegporzó virágokat is fejleszthet. Ezt kleisztogámiának nevezzük. Az őszi virágszámlálás ezért a ténylegesen jelen lévő növényeknek csak egy részét mutathatja meg.

A különböző években eltérő számú nyíló virágot láthatunk anélkül, hogy az állomány ugyanilyen arányban változna. A veszprémi vizsgálatban például 2016-ban kevesebb virágzó példányt észleltünk, miközben olyan gyepszigeten is megtaláltuk a növényt, ahonnan korábban nem ismertük. Az új előfordulások és a növekvő egyedszámok terjedésre utalnak.

1. ábra. Vetővirágok Veszprém városi környezetében. A: virágzó állomány a Hold utca mellett; B: bimbós, frissen nyílt és teljesen kinyílt virágok 2015 augusztusában; C: magok a világos, tápanyagban gazdag hangyakenyérrel; D: virágzó példányok egy járdaszigeten 2016 augusztusában, körökkel jelölve. Az apró sárga virágokra a járókelők általában nem figyelnek fel. 

A városi gyepszigetek nem csupán a vetővirágnak adtak otthont. A részletes növényzeti felmérésben két további ritka szárazgyepi növényt is kimutattunk. A selymes boglárkából (Ranunculus illyricus) mintegy 3500, a pusztai meténgből (Vinca herbacea) hozzávetőleg 350 példányt találtunk. Hét gyepszigeten mindhárom faj együtt élt. A lelet tehát egy egész, természetközeli száraz gyepekre jellemző fajegyüttes jelenlétére hívta fel a figyelmünket.

A kísérőfajok között osztrák csüdfű (Astragalus austriacus), koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), ligeti zsálya (Salvia nemorosa) és lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum) is szerepelt. Mellettük természetesen sok, zavarást és taposást tűrő növényt is megfigyeltünk. A veszprémi gyepfoltok növényzete így egyszerre viselte magán a száraz gyepek és az erősen használt városi környezet jellegzetességeit.

A talajból három helyen, a gyökérzet környezetéből, 5–15 centiméteres mélységből vettünk mintát. A laboratóriumi eredmények enyhén lúgos, agyagos, meszet tartalmazó és tápanyagokban gazdag talajt jeleztek. A kimutatott sótartalmat a téli útsózással hoztuk összefüggésbe. 

A növények elhelyezkedésében feltűnő mintázatot láttunk. Vajon egyenletesen oszlanak el az úttest és a járda közötti gyepben, vagy inkább valamelyik szegély közelében tömörülnek? Ennek megválaszolásához 2018. március 28–29-én kilenc gyepszigeten, az úttesttől a járda felé vezetett mintavételi vonalak mentén 671 növény helyzetét mértük fel.

A gyepfoltok szélessége különbözött, ezért a méterben mért távolságokat az adott gyepsziget szélességéhez viszonyítottuk. Így össze tudtuk hasonlítani például a keskeny és a széles gyepsávok közepét vagy járda melletti tizedét. A vizsgálatban a nulla százalék az úttest felőli oldalt, a száz százalék a járda felőli szegélyt jelentette. Egyenletes eloszlás esetén az azonos szélességű relatív sávokban nagyjából hasonló számú növényre számíthattunk volna.

Ehelyett a gyepszigetek közepén találtuk a legkevesebb vetővirágot. A szegélyek felé több példány élt, különösen a járda mellett; közvetlenül az úttest szomszédságában azonban ismét ritkultak. Egyes növények az úttest szélétől mindössze két centiméterre, mások közvetlenül a járda szegélyén nőttek. Az eloszlás statisztikailag is egyértelműen eltért az egyenletestől. A mérés a térbeli mintázatot mutatta meg, az azt kialakító okokat önmagában nem tárta fel.

2. ábra. A felmért 671 vetővirág példány elhelyezkedése a gyepszigetek keresztmetszetében. A vízszintes tengely bal széle az úttestet, jobb széle a járdát jelenti; az oszlopok a teljes szélesség egy-egy tizedére jutó növények számát mutatják. A középső sávokban kevesebb, a szegélyek felé több példányt találtunk, de közvetlenül az úttest mellett visszaesett a gyakoriságuk. A legmagasabb oszlop a járda melletti sávhoz tartozik.

Hogyan juthattak szárazgyepi növények ilyen erősen átalakított környezetbe? Eredetüket nem tudtuk bizonyítani. Valószínű magyarázatként az útépítéshez kapcsolódó földmunkák merültek fel. A tanulmány készítését megelőző mintegy másfél évtizedben kialakított útszakaszhoz, illetve a későbbi kerékpárút-építéshez máshonnan szállított talajjal hagymák és magok is érkezhettek. Az így odakerült növények a kialakított gyepekben fennmaradhattak.

Ezt az elképzelést a több szárazgyepi faj együttes jelenléte is érdekessé teszi, de a szállított talaj pontos eredetét nem ismertük. A veszprémi állományt ezért nem tekinthettük bizonyítottan egy helyben megmaradt ősgyep maradványának, és az ember közreműködésével történt behurcolást sem állíthattuk biztos tényként. A lelőhely felfedezése az eredetre vonatkozó kérdést is megnyitotta.

A helyi terjedéshez a hangyák is hozzájárulhattak. A vetővirág magjain tápanyagban gazdag függelék, úgynevezett hangyakenyér fejlődik, amely vonzó táplálék számukra. A magokat szállító hangyák a növény terjesztői lehetnek. A veszprémi vizsgálatban azonban nem követtük végig a magok útját. A fűnyíró gépek közvetítésének lehetőségét szintén felvetettük más kutatások alapján, de itt ezt a mechanizmust sem igazoltuk közvetlenül.

A rendszeres fűnyírás mellett is fennmaradó állomány látszólag meglepő, a faj életmenete azonban segít megérteni. Amikor a nyári gyepkezelés a legintenzívebb, a vetővirág többnyire nyugalomban van a talajban. Virágai pedig csupán néhány centiméter magasra emelkednek. Egy 2016. augusztusi megfigyelésünk során a virágzás idején végzett nyírás a meghagyott tarlómagasság miatt nem károsította a virágzó példányokat.

Ez a tapasztalat a növény adott körülmények közötti tűrőképességét jelzi. A különböző vágási magasságok és időzítések hatását ebben a tanulmányban nem hasonlítottuk össze kísérletesen. Azt sem bizonyítottuk, hogy a gyakoribb nyírás növelte volna az állományt. A kezelés értékeléséhez ezért a növény apró termetét, évszakos ritmusát és az adott helyszín viszonyait együtt kell figyelembe vennünk.

A hosszú távú veszélyt a vizsgálat idején elsősorban a lehetséges út- és közműépítésekben láttuk. A terület alatt elektromos kábel húzódott, és egy későbbi felújítás a növények élőhelyét közvetlenül érintheti. A helyi védelem kezdeményezése 2015-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület veszprémi helyi csoportjától indult. A tanulmányban ismertetett önkormányzati álláspont szerint azonban a későbbi műszaki beavatkozások mellett nem lehetett biztonsággal garantálni a természeti értékek tartós fennmaradását, így a védetté nyilvánítási eljárás nem indult el.

A veszprémi történetből számunkra az következik, hogy a városi zöldfelületek természeti értékeit a felújítások tervezése előtt ismernünk kell. Egy jelentéktelennek látszó gyepsziget több ritka szárazgyepi növény élőhelye lehet. A vetővirágok felfedezésével ezek a foltok felkerültek a botanikai térképre; megőrzésük esélyét pedig az növelheti, ha a város működéséhez szükséges beavatkozások tervezésében ez a tudás is helyet kap.

Hivatkozás

Molnár V. A., Siffer S., Molnár H. A. & Fekete R. (2020): Occurrence of the rare plant Sternbergia colchiciflora in an urban environment. – Biologia Futura 71: 93–98.