Szakdolgozati témák bemutatkoznak: Ritka vízparti növényfajok endozoochór terjedésének vizsgálata

A vízimadarak fontos szerepet játszanak a vízi élőlények propagulumainak (például hajtásos növények magjainak/terméseinek, vízi gerinctelen tartós petéinek és algák spóráinak) terjesztésében. Többnyire egyéves életformájú, vízi- és iszaplakó növényfajok propagulumainak vízi- és partimadarak révén, epizoochor úton történő terjedéséről elsőként Kerner (1895) számolt be. Az újabb kutatások tükrében azonban úgy tűnik, hogy a madarak útján történő endozoochor terjedés (elsősorban réce- és lúdfélék bélcsatornájában) sokkal fontosabb, mint az epizoochor úton történő terjedés. Eddig 25, a témában végzett tanulmány során 223 növényfaj propagulumait mutatták ki három récefaj (Anas acuta, A. penelope és A. platyrhynchos) tápcsatornájából- és/vagy székletéből, amelyek többnyire a vegetáció domináns és széles elterjedésű fajai közül kerülnek ki (Brochet et al. 2009). Ugyanakkor kevés ismerettel rendelkezünk arról, hogy a ritka növényfajok esetében van-e jelentősége a madarak általi endozoochór terjesztésnek. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy lehetséges-e bizonyos ritka növényfajok endozoochór terjedése.

A kutatásban Lovas-Kiss Ádám növénybiológus MSc hallgató és Fekete Réka biológa BSc szakos hallgató működnek közre.

Modellként a legnagyobb termetű és leggyakoribb hazai kacsafélét, a tőkés récét (Anas platyrynchos L., Anatidae) használjuk. Általában vonuló madár, hazánkban, be nem fagyó vizeknél elsősorban Észak-Európában fészkelő példányok töltik a telet. Gyűrűzési adatok tanúsága szerint hazánkba főként Oroszországból (10 gyűrűzött példány), Livániából (7), Csehországból (6), Lengyelországból (5), Fehéroroszországból és Szlovákiából (1–1) érkeznek madarak. A hazai állománynak a Földközi- és a Fekete-tenger medencéje irányába vonulását jelzi, hogy a hazánkban jelölt madarak közül 6 példány Olaszországban, 1 Franciaországban, 1 Horvátországban, 2 Szerbiában, 1 Macedóniában, 3 Albániában, 4 pedig Bulgáriában került elő. A legtávolabbi hazai megkerülés: egy Oroszországban meggyűrűzött példány jelölési helyétől légvonalban 2304 kilométer távolságra került elő hazánkban (Csörgő et al. 2009: 131–134.).

A kísérletben olyan növényfajok magjait használtuk, amelyeket még nem mutattak ki récefélék ürülékéből, például a képen látható tekert csüdfű magjait (Astragalus contortuplicatus)

A madarakat Ádám néhány napos koruktól fogva nevelte

 

A kísérlet idején a récéket egymástól elkülönítve tartottuk, bizonyos növényfajok ismert mennyiségű magjait kapták enni

 

Az ürüléket egyedenként külön-külön, a ketrecek alatt elhelyezett fóliáról meghatározott időszakonként gyűjtöttük össze

 

A mintákból kiválogatásra kerülnek a magvak, majd életképességüket csíráztatással ellenőrizzük

Jelenleg Réka és Ádám az őszi etetési kísérletek mintáiból válogatják a magvakat. 

 

Az etetés és a minta-elszedés munkálatai során nyújtott segítségért köszönet illeti
Löki Viktort, Nagy Andrást és Vincze Orsolyát.

Idézett irodalom:

Brochet, A.L., Guillemain, M., Fritz, H., Gauthier-Clerc, M. & Green, A.J. (2009): Plant dispersal by teal (Anas crecca) in the Camargue: duck guts are more important than their feet. Freshwater Biology 55: 1262–1273.

Csörgő T., Karcza Zs., Halmos G., Magyar G., Gyurácz J., Szép T., Bankovics A., Schmidt A., Schmidt E. (2009): Magyar Madárvonulási Atlasz. – Kossuth Kiadó, Budapest.