Szakdolgozati témák bemutatkoznak: Látonya (Elatine) fajok biológiája és fenotípusos plaszticitása

A látonyák a legkevésbé ismert növények közé tartoznak Európában. Ennek okait Moesz Gusztáv (1908) apró termetükben, jelentéktelen megjelenésükben látta: ’Az igénytelen kis növény apró virágocskáiba, különösen a régebbi botanikusok nem tartották érdemesnek beletekinteni. Csakis így magyarázható, hogy az Elatineket, úgy hazánkban, mint a külföldön is, igen gyakran félreismerték, és egymással összezavarták’. Margittai Antal (1939) szerint ismeretlenségük oka részben a ritkaságuk, részben a nagyfokú fenotípusos plaszticitásuk: „Az átelleneslevelű Elatinek flóránk legritkább tagjai. Sok botanikus egész életén át botanizál és Elatinet a természetben nem lát, s ha lát, legtöbbször csak néhány gyepet. Flóránk üstököseinek nevezhetném, melyek ma itt vagy ott egy szerencsés botanikus szemei elé kerülnek, azután eltünnek és csak évek vagy évtizedek múlva jelennek meg újra. ... Éppen ezért, mert olyan ritkán jönnek ezek az Elatinek botanikusok szeme elé, került az irodalomba ennyi elnevezés, tévedés és zűrzavar. Ugyanaz az Elatine különböző életkörülmények között különböző alakúnak mutatkozik. Száradó sáron szedett és ennek alapján leírt fajon, ha más azt vizes sáron vagy olyan sáron találja, amelyet 1-2 cm víz borít, könnyen olyan bélyegeket talál, melyek a szárazabb sáron növő Elatine-től eltérőek; erre új névvel látja el, eltérő fajt lát benne.” Herbert Mason (1956) kaliforniai látonyák vizsgálata során megállapította, hogy „The differences between aquatic and terrestrial forms of the same species often seem greater than the differences between species. The genus is need of a thorough cultural study designed to test the nature of characters and their validity as criteria of species”. 

Ilyen vizsgálatokat tudomásunk szerint azóta sem végzett senki,  többek között ezért kezdtük el egy élő gyűjtemény létrehozását.

Növényeinket kis műanyag tartályokban neveljük.

 A természetből hazahozott élő növények is könnyen átültethetők, de magról is nevelhetők. (A képen a magyar látonya csírázó magja látható.)

 

A laboratóriumban néhány hét alatt előállíthatók ugyanazon faj
szárazföldi és vízi alakjai.

 Az egyes Elatine fajok magjainak eltérő mértékben görbülnek és úgy tűnik ez a tulajdonságuk független  a termőhelyi adottságoktól

A tenyészetek fenntartásának munkáját, a vegetatív bélyegek mérését és a magvak alaktani jellegzetességeinek számszerűsítését Horváth Orsolya PhD-hallgató (balra) és Ajtay Zsanett biológia szakos BSc-hallgató (jobbra) végzik. Reményeink szerint vizsgálataink hozzájárulnak majd a fajok szaporodás biológiájának megismeréséhez és – Prof. Agnieszka Popielaval és munkatársaival (University of Szczecin) együttműködésben végzett vizsgálatok révén – a nemzetségen belüli változatos kariológiai viszonyok feltárásához.  

Dr. Máthé Csaba kollégám és tanítványai (Garda Tamás és Riba Milán) munkájának köszönhetően több faj esetében sikerült stabil szövettenyészetek kialakítása is.

MikónéDr. Hamvas Márta kolléganőm és szakdolgozója révén elkezdődött a látonyák összehasonlító szövettani vizsgálata is

Idézett irodalom

Margittai, A. (1939): Megjegyzések a magyar Elatine-fajok ismeretéhez. – Bot. Közlem. 36: 296–307.

Mason, H. L. (1956): New species of Elatine in California. – Madroňo 13: 239–240.

Moesz, G. 1908. Magyarország Elatine-i. Die Elatinen Ungarns. – Magyar Botanikai Lapok 7: 2-35.