A Botany című folyóiratban megjelent cikkünk (Bartha L., Dragoş
N., Molnár V. A., Sramkó G. 2013: Molecular evidence for
reticulate speciation in Astragalus
(Fabaceae) as revealed by a case study from section Dissitiflori. – Botany 91: 702–714.) bekerült a szerkesztő
által ajánlott cikkek közé (Editor’s Choice). Ezzel egyidőben a teljes cikket szabadon hozzáférhetővé tették a
kanadai folyóirat honlapján.
A Dr. Bartha László
kolozsvári kollégánk által irányított munkában, a bennszülött és kiemelt természetvédelmi jelentőségű
Péterfi-csüdfű (Astragalus peterfii Jáv.) rokonsági körének
felderítését tűztük ki célul. Ezért számos mintát gyűjtöttünk
feltételezhető rokonaiból, a nemzetség Dissitiflori szekciójából
kerülnek ki. A munka eredménye, hogy egyrészt sikerült megtalálnunk a
Péterfi-csüdfű legközelebbi rokonát a dél-ukrajnai A. pallescens
képében (beigazolva ezzel a faj leíró Jávorka Sándor sejtését),
másrészt igazolható volt a faj allopoliploid eredete és így önálló faji
státusza. Az ITS-régió klónozásával genetikai bizonyítékot találtunk az
egyébként önmegporzóként ismert nemzetségen belüli, ősi hibridizációra.
A Péterfi-csüdfű virágzatai Magyarszováton
A szerkesztő ajánlása:
'In their
article entitled 'Molecular evidence for reticulate speciation in Astragalus (Fabaceae) as revealed by a case study from sect. Dissitiflori'
László Bartha, Nicolae Dragos, Attila Molnár V., and Gábor Sramkó
discuss the potential involvement of hybridization in speciation in Astragalus.
The authors used three plastid regions (ycf1, ndhF-rpl32, and
rpl32-trnL) to uncover evidence of reticulation within this specific
section of Astragalus. In addition to gaining a better
understanding of the phylogeny of this section, they also highlight that
the plastid regions used may be useful for further sectional
delimitations in Astragalus.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése