A KITAIBELIA 14(1) cikkei

Elérhetők a világhálón a KITAIBELIA botanikai-természetvédelmi folyóirat 14. évfolyam 1. füzetében megjelent cikkek:

Pinke Gyula: Czimber Gyula (1936-2008) élete és munkássága

Szabó László Gyula: Czimber Gyula barátsága

Szabó László Gyula: 50 éve született a "Magyarország Kultúrflórája"akadémiai sorozat

Bauer Norbert: Florisztikai adatok a Bakonyból és a Bakonyaljáról IV.

Bauer Norbert: A Cyclamen purpurascens Mill. új előfordulása a Balaton-felvidéken

Krasznai Enikő – Osváth Rita – Buday Tamás – Papp István – Török Péter: Adatok a Hildenbrandiarivularis (Liebmann) J. Agardh vörösmoszat hazai előfordulásához

Somlyay Lajos: A Budai-hegység florisztikai növényföldrajzának fő vonásai

Mészáros András – Simon Pál: Adatok Veszprém megye flórájához I.

Mészáros András László: A Symphyotrichum ciliatum (Ledeb.) G. L. Nesom felbukkanása Magyarországon

Németh Csaba: Új berkenye (Sorbus) kisfajok a Vértesből

Kovács Dániel – Wirth Tamás: A bajuszvirág [Epipogium aphyllum (F. W.Schmidt) Sw.] és néhány Epipactis-faj előfordulása Pécsett

Bauer Norbert: Aconitum variegatum L. a Bakonyalján

Kui Bíborka: Új páfrányfajok és hibridek a Hargita flórájában

Nagy Rita – Höhn Mária – Udvardy László: A Ceglédi-rét(Csíkos-szél) Természetvédelmi Terület flórája és természetközelivegetációjának térképe

Apró közelmények

Szakirodalmi figyelő

Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében VIII. konferencia(Gödöllő, 2008. február 29. – március 2.) összefoglalói

„80 éves a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszéke" konferencia(Debrecen, 2009. november 13-14.) programja

Elérhető a neten a KITAIBELIA 15(1-2) száma (2010)

Elérhetők a világhálón a KITAIBELIA botanikai-természetvédelmi folyóirat 15. évfolyam 1-2. füzetében megjelent cikkek (katt a címekre!):

Somlyay Lajos: Száz éve hunyt el Simonkai Lajos (1851–1910)

Fekete Gábor: Florisztika ma és holnap

Takács Attila – Zsólyomi Tamás: Adatok a Taktaköz flórájának ismeretéhez

Molnár Csaba – Csiky János: A Medicago rigidula (L.) All. elterjedése és élőhely-választása a Pannonicumban

Bauer Norbert: Adatok a Balaton-felvidék flórájának ismeretéhez IV.

Szarvas Vera Etelka – Takács Attila – Nagy Miklós: A Debreceni Egyetem Herbáriumának mohagyűjteménye

Virók Viktor – Farkas Roland – Gulyás Gergely – Sramkó Gábor: Florisztikai adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részéről III.

Csiky János: Parietaria diffusaMert. et W.D.J. Koch előfordulása Szentendrén

Jakab Gusztáv – Nótári Krisztina – Csengeri Erzsébet – Horváth Ágnes: Az amerikaifalgyom (Parietaria pensylvanicaMühlenberg ex Willdenow) Magyarországon

Bátori Zoltán – Bock Csilla – Erdős László: Florisztikai adatok a Dél-Dunántúlról

Somlyay Lajos: Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez

Schmidt Dávid: Kiegészítések a Kisalföld flórájához és vegetációjához

Lendvai Gábor – Horváth András: Adatok a Mezőföld löszflórájához II.

Sulyok József: Adatok az Upponyi-hegyhát északi részének flórájához

Sulyok József: Saxifraga adscendensL. új lelőhelye a Bükk hegységben

Vas Mihály: A kállósemjéni Nagymohos vegetációjának változása 1980 és 2010 között

Farkas Tünde: Adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye flórájához I.

Apróközlemények

Szakirodalmi figyelő

Mediterrán orchidea kalauz: Ophrys kotschyi

Tudományos név: Ophrys kotschyi H. Fleischmann & Soó

Synonyma: Ophrys cypria Renz

Magyar név: Kotschy-bangó
Elterjedés: A faj Ciprus szigetének bennszülöttje, ahol mintegy 1000 méteres tengerszint eletti magasságig fordul elő. 
Virágzási idő: Március – április.
 

Etimológia: A faj elnevezése Theodor Kotschy (1813–1866), osztrák természetkutató, botanikus nevének állít emléket. 

Elérhető a neten a KITAIBELIA 16(1-2) száma (2011)

Elérhetők a világhálón a KITAIBELIA botanikai-természetvédelmi folyóirat 16. évfolyam 1-2. füzetében megjelent cikkek:

Sramkó Gábor – Molnár V. Attila – Bateman, Richard M.: A orchideák leszármazási viszonyai és rendszertana – áttekintés a MagyarországOrchideáinak Atlasza című kötethez

Molnár V. Attila – Bódis Judit – Sulyok József – Sramkó Gábor: Az európai orchideák megporzásbiológiája – áttekintes a Magyarország Orchideáinak Atlasza című kötethez

Bódis Judit – Molnár V. Attila: Az európaiorchideák életmenete és populációdinamikája – áttekintés a MagyarországOrchideáinak Atlasza című kötethez

Illyés Zoltán: Az orchidea-típusú mikorrhiza –áttekintés a Magyarország Orchideáinak Atlasza című kötethez

Molnár V. Attila: A magyarországi orchideák fenológiai viszonyai –áttekintés a Magyarország Orchideáinak Atlasza című kötethez

Molnár V. Attila: Az orchideák hibridjei – áttekintés a Magyarország Orchideáinak Atlaszacímű kötethez

Molnár V. Attila: Az európai orchideák veszélyeztetettsége és védelme – áttekintés a Magyarország Orchideáinak Atlasza című kötethez

Király Gergely – Illyés Zoltán: A Liparis loeselii (L.) Rich. előfordulása a Fertő-tó térségében

Illyés Zoltán: Orchidea adatok Szigetcsép környékéről

Sulyok Máté – Sulyok József: Az Epipogium aphyllum (F. W. Schmidt) Sw. előfordulásaa Bükk hegységben

A Botanikai Közlemények a világhálón

A legnagyobb múltú hazai botanikai folyóirat, az 1891-ben megalakult Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának lapja, amely először 1902-ben Növénytani Lapok néven jelent meg. Címe 1909-ben változott Botanikai Közleményekre. A Természettudományi Társulat megszüntetése után 1952-től a Magyar Biológiai Egyesület majd a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának lapjaként jelenik meg (jelenleg évente egy füzet). 

A folyóirat 1999 és 2011 között megjelent számainak cikkei teljes terjedelmükben elérhetők a világhálón itt.

200 éve hunyt el Diószegi Sámuel és 200 éve jelent meg az Orvosi Fűvész-könvy

1813-ban halt meg Diószegi Sámuel eleinte hajdúböszörményi, majd debreceni református prédikátor, a magyar növénytani szaknyelv egyik megalkotója, a 200 éve megjelent Orvosi Füvész-könyv szerzője.

Munkásságát - különös tekintettel a 'Magyar Fűvész Könyv'-re - bemutattam a Botanikai Közleményekben megjelent cikkben.

Szakdolgozati témák bemutatkoznak: aláírásminták és rejtvények a herbáriumban

Mint arról már e blogban is beszámoltam a herbáriumok igen értékes információforrások. Ahhoz viszont, hogy a növénygyűjteményekben megőrzött információkhoz hozzáférjünk hosszú út vezet. Közel egy esztendeig tartó munka után,  végetért hazánk második legnagyobb hajtásos növénygyűjteménye, a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék herbáriumának digitalizálása és adatbázisban történő rögzítése. De a munka más gyűjteményekben folytatódik és ehhez örömmel vesszük érdeklődő és lelkes hallgatók jelentkezését.

A Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék herbáriumának
feldolgozása jórészt  Takács Attila érdeme

 

Az adatfeltárásnak természetesen része a herbárium cédulákon található információk leolvasása és rögzítése is. Ez néha - főképpen  a kézírással készült és latin nyelvű cédulák esetében - bizonyos gyakorlatot igényel, de kétségkívül igen tanulságos. Némely cédula esztétikai élményt is jelent, de tudománytörténeti jelentőségük is van: például segíthetnek a kutatók kutatási területeinek megismerésében, kutatóútjainak rekonstruálásában. Az alábbiakban a herbáriumi cédulák egy másik érdekes vetületét mutatjuk be: megőrizték a gyűjtők kézirását  és aláírásaikat. (Megjegyzés: a képek nagyításához katt a képre!)

 

Természetesen a gyűjtők aláírása idővel változik, a fenntiekben bemutatottak közül többeké (Boros Ádámé, Pócs Tamásé és Soó Rezsőé) igen fiatal korukból származik. 

A Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék  úgynevezett Soó Rezső-gyűjteményében elég gyakran találkozhatunk olyan nyomtatott cédulákkal, amelyeken a gyűjtőket (Soó-tanítványokat) néhány  betűs rövidítések jelzik. Ezek megfejtése nem mindig könnyű feladat.

Soó Rezső magán-gyűjteményéhez készült nyomtatott cédula, rajta 1. generációs Soó-tanítványok személyére utaló rövidítésekkel. (Balról: UFSz = Ubrizsy Gábor, Felföldy Lajos, Szűcs Lajos; jobbra: Z. et M. = Zólyomi Bálint és Máthé Imre sr.)

Intézeti fejléccel rendelkező cédulák (balról: S.P.J. = Simon Tibor, Pólya László, Jakucs Pál; jobbra: S.P.BZ. = Simon Tibor, Pólya László, Baráth Zoltán)

A rövidítések használata nem minden esetben következetes, néhol egyes gyűjtőket vezeték és keresztnevük rövidítése is jelölhet (balról: S.J.B. = Simon Tibor, Jakucs Pál, Borsos Olga; jobbra: TOP. = Tibor, Olga, Pali) 

Az egyik legszorgalmasabb gyűjtő Polgár Sándor nevének kiolvasása igen könnyű feladat, mivel neve pecséttel rányomtatva került a cédulára, de a cédula szövegének kiolvasása már nagyobb kihívást jelent, ahogy ezt az alábbi ('Comit. Győr, in silva ad Ráró prope Danubium', azaz 'Győr megye, erdőben Rárónál a Duná közelében', ma: Ásványráró) mellett gyűjtött madársisak cédulája is mutatja:

Elérhető a neten a KITAIBELIA 18(1-2) száma (2013)

Elérhetők a világhálón a KITAIBELIA botanikai-természetvédelmi folyóirat 18 évfolyam 1-2. füzetében megjelent cikkek:
  

Szabó István – Szabó L. Gyula: Priszter Szaniszló (1917–2011)

Simon Tibor: Priszter Szaniszló: Tudás, szerénység, segítőkészség, fáradhatatlan munkálkodás

Priszter Szaniszló: A gyorsírástól a szeretetre méltó tudományig

Lengyel Attila: A Chenopodium pumilio előfordulása Budán

Korda Márton: Újabb adat a magyar adventív-flóra ismeretéhez: az Allium paradoxum (M. Bieb.) G. Don 1827 Magyarországon

Voigt Wilfried – Somay László: Florisztikai adatok Paks környékéről

Takács Attila – Schmotzer András – Sulyok József: Florisztikai adatok a Sajó-Hernád-sík területéről

Németh Csaba: Hibrid eredetű, bennszülött Sorbus aria s. l. × Sorbus torminalis taxonok (nothosubgenus Tormaria, S. latifolia agg.) elterjedése a Bakonyban

Kevey Balázs: Adatok a hazai Dráva menti síkság flórájához

Somlyay Lajos – Bauer Norbert: Adatok a Vicia biennis L. elterjedéséhez aPannonicum-ban

Csiky János – Csikyné Radnai Éva – Purger Dragica: A Riccietum rhenanae Knapp et Stoffers 1962 előfordulása Magyarországon

Mesterházy Attila – Király Gergely: Az óriás muhar (Setaria faberi Herrmann) előfordulása Magyarországon

Király Gergely – Király Angéla: A hegyi zsellérke (Thesium bavarum Schrank) előfordulása Magyar-országon

Bakó Gábor: Vegetációtérképezés nagyfelbontású valósszínes- és multispektrális légifelvételek alapján

Tóth István Zsolt: Botanikai adatok Tolnából és Baranyából

T-Krasznai Enikő – B-Béres Viktória – Buczkó Krisztina: Adatok néhány ritka alga hazai előfordulásához

Somlyay Lajos – Sennikov, Alexander N.: Cotoneaster tomentosus in the North Hungarian Mountains

Gulyás G., Horváth O., Lisztes-Szabó Zs., Riezing N., Löki V. - Fenesi A. - Kelemen A., Kelemen A. - Lengyel A., Vojtkó A., Beránek Á., Csóka A. - Verő Gy., Kovács D. - Wirth T., Kovács D. - Cser A. - Wirth T. - Csiky J., Szűcs P., Hernádi L.: Apró közlemények

Bódis Judit, Csiky János, Sramkó Gábor, Papp László, Molnár V. Attila – Somlyay Lajos – Takács Attila – Óvári Miklós – Sramkó Gábor: Szakirodalmi figyelő

Megújul a KITAIBELIA című botanikai-természetvédelmi folyóirat

A Kitaibelia folyóiratot 1996-ban alapítottuk Vidéki Róberttel. Az azóta eltelt idő komoly változásokat hozott a hazai botanikában éppúgy, mint az tudományos információk közzétételének formáiban és sebességében. 

Mindezek a tényezők szükségessé teszik, hogy az idén 18 éves folyóirat megújuljon, amely a következőképpen fog megtörténni:

1.) Kibővült és átlagéletkorát tekintve fiatalodott a szerkesztőbizottság.

2.) A tavalyi évtől a folyóirat társszerkesztőjeként dolgozik Takács Attila. A 2014-ben megjelenő kötetet még együtt szerkesztjük, azután a szerkesztés feladatai jórészt rá fognak hárulni.

3.) Megújítjuk a lap formai megjelenését, modernizáljuk, tetszetősebbé tesszük tipográfiáját és áttekinthetőbbé és egységesebbé a cikkek szerkezetét.

4.) A folyóirat megjelenik világhálón. A lap honlapján megtalálhatók a lappal kapcsolatos fontosabb információk, valamint teljes terjedelmükben, szabadon letölthetők a már megjelent lapszámok cikkei (Jelenleg 15 lapszám cikkei vannak feltöltve, de a teljes anyag feltöltésre kerül 2014. február végéig.) A cikkek között keresni is lehet, jelenleg a szerzők szerinti keresés működik, a jövőben pedig a cím és az absztrakt szavaira, valamint a megjelenés évszámára is lehet majd (akár kombináltan is) keresni.

A 19. évfolyam kötete készülőben van, amelyet Hulják János (1884–1942), az Északi-középhegység kiváló flórakutatója emlékének ajánlunk. A kötetbe még szívesen fogadunk kéziratokat, miként a lappal kapcsolatos minden ötletet, javaslatot is!

A Kitaibelia világhálón történő megjelenítésében nyújtott segítséget köszönjük Bán Miklósnak és Barta Zoltánnak (DE Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék).  

Mediterrán orchidea kalauz: Ophrys regis-ferdinandii - és eredményhirdetés

Tudományos név: Ophrys regis-ferdinandii (Renz) Buttler 1983

Etimológia: A faj elnevezése I. Ferdinánd bolgár cárnak (1861–1948) állít emléket,

Synonyma: Ophrys speculum Link f. regis-ferdinandii Acht. & Kellerer ex Renz 1943

Magyar név: Ferdinánd cár bangója

Elterjedés: Kelet-mediterrán elterjedésű faj. Égei-tengeri szigeteken (például Chios, Rhodosz) valamint Törökország nyugati partvidéki területein (Kusadasi és Söke környéke) található meg.

Virágzási idő: Március – április.

 

Az Ophrys ferdinandii virágai megdöbbentően rovarszerűek

 

A 'névadó': I. Ferdinánd bolgár cár (forrás: Wikipedia)

A december 13-án közzétett kedvcsináló feladvány helyes megfejtése: az olasz kosbor (Orchis italica) virágzó szőnyegében ücsörgünk Raksányi Zsolt és Óvári Miklós barátaimmal. Helyes megfejtést küldtek Lantos Árpád és Bérczes Sándor, mindkettejük jutalma a 'Növények és emberek' című könyv egy példánya.

Szakdolgozati témák bemutatkoznak: Látonya (Elatine) fajok biológiája és fenotípusos plaszticitása

A látonyák a legkevésbé ismert növények közé tartoznak Európában. Ennek okait Moesz Gusztáv (1908) apró termetükben, jelentéktelen megjelenésükben látta: ’Az igénytelen kis növény apró virágocskáiba, különösen a régebbi botanikusok nem tartották érdemesnek beletekinteni. Csakis így magyarázható, hogy az Elatineket, úgy hazánkban, mint a külföldön is, igen gyakran félreismerték, és egymással összezavarták’. Margittai Antal (1939) szerint ismeretlenségük oka részben a ritkaságuk, részben a nagyfokú fenotípusos plaszticitásuk: „Az átelleneslevelű Elatinek flóránk legritkább tagjai. Sok botanikus egész életén át botanizál és Elatinet a természetben nem lát, s ha lát, legtöbbször csak néhány gyepet. Flóránk üstököseinek nevezhetném, melyek ma itt vagy ott egy szerencsés botanikus szemei elé kerülnek, azután eltünnek és csak évek vagy évtizedek múlva jelennek meg újra. ... Éppen ezért, mert olyan ritkán jönnek ezek az Elatinek botanikusok szeme elé, került az irodalomba ennyi elnevezés, tévedés és zűrzavar. Ugyanaz az Elatine különböző életkörülmények között különböző alakúnak mutatkozik. Száradó sáron szedett és ennek alapján leírt fajon, ha más azt vizes sáron vagy olyan sáron találja, amelyet 1-2 cm víz borít, könnyen olyan bélyegeket talál, melyek a szárazabb sáron növő Elatine-től eltérőek; erre új névvel látja el, eltérő fajt lát benne.” Herbert Mason (1956) kaliforniai látonyák vizsgálata során megállapította, hogy „The differences between aquatic and terrestrial forms of the same species often seem greater than the differences between species. The genus is need of a thorough cultural study designed to test the nature of characters and their validity as criteria of species”. 

Ilyen vizsgálatokat tudomásunk szerint azóta sem végzett senki,  többek között ezért kezdtük el egy élő gyűjtemény létrehozását.

Növényeinket kis műanyag tartályokban neveljük.

 A természetből hazahozott élő növények is könnyen átültethetők, de magról is nevelhetők. (A képen a magyar látonya csírázó magja látható.)

 

A laboratóriumban néhány hét alatt előállíthatók ugyanazon faj
szárazföldi és vízi alakjai.

 Az egyes Elatine fajok magjainak eltérő mértékben görbülnek és úgy tűnik ez a tulajdonságuk független  a termőhelyi adottságoktól

A tenyészetek fenntartásának munkáját, a vegetatív bélyegek mérését és a magvak alaktani jellegzetességeinek számszerűsítését Horváth Orsolya PhD-hallgató (balra) és Ajtay Zsanett biológia szakos BSc-hallgató (jobbra) végzik. Reményeink szerint vizsgálataink hozzájárulnak majd a fajok szaporodás biológiájának megismeréséhez és – Prof. Agnieszka Popielaval és munkatársaival (University of Szczecin) együttműködésben végzett vizsgálatok révén – a nemzetségen belüli változatos kariológiai viszonyok feltárásához.  

Dr. Máthé Csaba kollégám és tanítványai (Garda Tamás és Riba Milán) munkájának köszönhetően több faj esetében sikerült stabil szövettenyészetek kialakítása is.

MikónéDr. Hamvas Márta kolléganőm és szakdolgozója révén elkezdődött a látonyák összehasonlító szövettani vizsgálata is

Idézett irodalom

Margittai, A. (1939): Megjegyzések a magyar Elatine-fajok ismeretéhez. – Bot. Közlem. 36: 296–307.

Mason, H. L. (1956): New species of Elatine in California. – Madroňo 13: 239–240.

Moesz, G. 1908. Magyarország Elatine-i. Die Elatinen Ungarns. – Magyar Botanikai Lapok 7: 2-35.

Szakdolgozati témák bemutatkoznak: Ritka vízparti növényfajok endozoochór terjedésének vizsgálata

A vízimadarak fontos szerepet játszanak a vízi élőlények propagulumainak (például hajtásos növények magjainak/terméseinek, vízi gerinctelen tartós petéinek és algák spóráinak) terjesztésében. Többnyire egyéves életformájú, vízi- és iszaplakó növényfajok propagulumainak vízi- és partimadarak révén, epizoochor úton történő terjedéséről elsőként Kerner (1895) számolt be. Az újabb kutatások tükrében azonban úgy tűnik, hogy a madarak útján történő endozoochor terjedés (elsősorban réce- és lúdfélék bélcsatornájában) sokkal fontosabb, mint az epizoochor úton történő terjedés. Eddig 25, a témában végzett tanulmány során 223 növényfaj propagulumait mutatták ki három récefaj (Anas acuta, A. penelope és A. platyrhynchos) tápcsatornájából- és/vagy székletéből, amelyek többnyire a vegetáció domináns és széles elterjedésű fajai közül kerülnek ki (Brochet et al. 2009). Ugyanakkor kevés ismerettel rendelkezünk arról, hogy a ritka növényfajok esetében van-e jelentősége a madarak általi endozoochór terjesztésnek. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy lehetséges-e bizonyos ritka növényfajok endozoochór terjedése.

A kutatásban Lovas-Kiss Ádám növénybiológus MSc hallgató és Fekete Réka biológa BSc szakos hallgató működnek közre.

Modellként a legnagyobb termetű és leggyakoribb hazai kacsafélét, a tőkés récét (Anas platyrynchos L., Anatidae) használjuk. Általában vonuló madár, hazánkban, be nem fagyó vizeknél elsősorban Észak-Európában fészkelő példányok töltik a telet. Gyűrűzési adatok tanúsága szerint hazánkba főként Oroszországból (10 gyűrűzött példány), Livániából (7), Csehországból (6), Lengyelországból (5), Fehéroroszországból és Szlovákiából (1–1) érkeznek madarak. A hazai állománynak a Földközi- és a Fekete-tenger medencéje irányába vonulását jelzi, hogy a hazánkban jelölt madarak közül 6 példány Olaszországban, 1 Franciaországban, 1 Horvátországban, 2 Szerbiában, 1 Macedóniában, 3 Albániában, 4 pedig Bulgáriában került elő. A legtávolabbi hazai megkerülés: egy Oroszországban meggyűrűzött példány jelölési helyétől légvonalban 2304 kilométer távolságra került elő hazánkban (Csörgő et al. 2009: 131–134.).

A kísérletben olyan növényfajok magjait használtuk, amelyeket még nem mutattak ki récefélék ürülékéből, például a képen látható tekert csüdfű magjait (Astragalus contortuplicatus)

A madarakat Ádám néhány napos koruktól fogva nevelte

 

A kísérlet idején a récéket egymástól elkülönítve tartottuk, bizonyos növényfajok ismert mennyiségű magjait kapták enni

 

Az ürüléket egyedenként külön-külön, a ketrecek alatt elhelyezett fóliáról meghatározott időszakonként gyűjtöttük össze

 

A mintákból kiválogatásra kerülnek a magvak, majd életképességüket csíráztatással ellenőrizzük

Jelenleg Réka és Ádám az őszi etetési kísérletek mintáiból válogatják a magvakat. 

 

Az etetés és a minta-elszedés munkálatai során nyújtott segítségért köszönet illeti
Löki Viktort, Nagy Andrást és Vincze Orsolyát.

Idézett irodalom:

Brochet, A.L., Guillemain, M., Fritz, H., Gauthier-Clerc, M. & Green, A.J. (2009): Plant dispersal by teal (Anas crecca) in the Camargue: duck guts are more important than their feet. Freshwater Biology 55: 1262–1273.

Csörgő T., Karcza Zs., Halmos G., Magyar G., Gyurácz J., Szép T., Bankovics A., Schmidt A., Schmidt E. (2009): Magyar Madárvonulási Atlasz. – Kossuth Kiadó, Budapest.