A lepke, amelynek léteznie kellett
1862 januárjában Darwin egy különös madagaszkári orchideát kapott postai úton egy James Bateman nevű kertésztől. Az Angraecum sesquipedale nagy, fehér lepellevelekkel ékes virágai és 20–25 centiméteres sarkantyút viselnek. A nektár ráadásul a csőszerű sarkantyú, legmélyén képződik és gyűlik össze. Darwin rögtön megfogalmazta a kérdést: „Te jó ég, milyen rovar képes ezt kiszívni?” (‘Good Heavens what insect can suck it’)
Az orchideák
megporzásáról szóló, még ugyanabban az évben megjelent könyvében már
következtetést is adott. A virág szerkezete csak akkor nyert értelmet, ha
Madagaszkáron él egy nagy éjjeli lepke, amelynek pödörnyelve 10–11 hüvelyknyire,
vagyis mintegy 25–28 centiméterre kinyújtható. Amikor a lepke a sarkantyú
legmélyén levő nektárért nyúl, fejét vagy pödörnyelvének tövét a virág
megfelelő részéhez szorítja, és magával viszi a pollíniumot, az orchideák
csomagba tömörült pollentömegét (Darwin 1862).
Itt érdemes
helyretenni a közismert történet szereplőit. Darwin hosszú pödörnyelvű „nagy
molylepkét” tételezett fel. Alfred Russel Wallace 1867-ben ment tovább: az
afrikai Macrosila morganii alapján kifejezetten egy hosszú pödörnyelvű
madagaszkári szender létét jósolta meg, és a keresést a Neptunusz bolygó előre
jelzett felfedezéséhez hasonlította. Vagyis az alapötlet Darwiné, a
rendszertanilag pontosabb előrejelzés Wallace-é (Arditti et al. 2012).
1903-ban Walter
Rothschild és Karl Jordan valóban leírt Madagaszkárról egy rendkívül hosszú
pödörnyelvű szendert, Xanthopan morganii praedicta néven (preadicta =
megjósolt). Ez igazolta, hogy a megjósolt testfelépítésű állat létezik, de még
nem bizonyította, hogy valóban ez porozza meg az orchideát. Erre további kilenc
évtizedet kellett várni. Lutz Thilo Wasserthal 1992-ben éjjellátó videóval
figyelte meg a folyamatot Madagaszkáron; az eredményeket 1997-ben közölte. A
lepke leszállt a virág ajkára, teljesen betolta pödörnyelvét, majd pollíniummal
a nyelv tövén távozott, később pedig egy másik virág bibéjére juttatta azt (Wasserthal 1997).
A történetnek
még 2021-ben is akadt folyománya. Alaktani és genetikai adatok alapján a
madagaszkári alakot önálló faj rangjára emelték; ma elfogadott neve Xanthopan
praedicta (Minet et al. 2021). Darwin tehát
helyesen következtetett a virágból a hiányzó állatra, Wallace pontosította a
„személyleírást”, a taxon felfedezése és a megporzás közvetlen megfigyelése
pedig két külön lépcsőben igazolta őket.
Irodalom
Arditti, J., Elliott, J., Kitching, I. J. &
Wasserthal, L. T. 2012: ‘Good Heavens what insect can suck it’ — Charles
Darwin, Angraecum sesquipedale and Xanthopan morganii praedicta.
– Botanical Journal of the Linnean Society 169: 403–432. https://doi.org/10.1111/j.1095-8339.2012.01250.x
Darwin, C. R. 1862: On the Various Contrivances by
Which British and Foreign Orchids Are Fertilised by Insects, and on the Good
Effects of Intercrossing. John Murray, London. Darwin Online
Minet, J., Basquin, P., Haxaire, J., Lees, D. C. &
Rougerie, R. 2021: A new taxonomic status for Darwin’s “predicted” pollinator: Xanthopan
praedicta stat. nov. (Lepidoptera: Sphingidae: Sphinginae). Antenor
8(1): 69–86. https://doi.org/10.5281/zenodo.5856141
Wasserthal, L. T. 1997: The pollinators of the
Malagasy star orchids Angraecum sesquipedale, A. sororium and A.
compactum and the evolution of extremely long spurs by pollinator shift. – Botanica
Acta 110(5): 343–359. https://doi.org/10.1111/j.1438-8677.1997.tb00650.x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése