Időzár az orchidea virágporcsomagján
Darwin orchideakönyvének kevésbé ismert, de ugyanolyan elegáns sejtése nem egy ismeretlen állatról, hanem az időzítésről szólt.
Az orchideák
esetében a pollen nem különálló szemcsékként (vagy négyesével: tetrádokként),
hanem virágporcsomag (pollínium) formájában utazik. Amikor a rovar eltávolítja
ezt a csomagot a virágból, az gyakran még nincs olyan helyzetben, hogy a
következő bibére tapadjon. Másodpercek vagy percek alatt azonban nyele meghajlik,
elfordul, összezsugorodik, esetleg lehull róla a portokfedő. Darwin megfigyelte
ezeket a „beállító mozgásokat”, és azt gyanította, hogy késleltetésük csökkenti
az önmegporzás esélyét: Mire a pollencsomag olyan helyzetbe kerül, hogy a bibefelülethez
érhessen, a rovar jó eséllyel már elhagyta az adott virágot — sőt az egész
növényt —, és egy másik egyedhez repült (Darwin 1877). Darwin 1860. július
12-én írta Hookernek, hogy éppen az Orchis
pyramidalis (mai nevén Anacamptis
pyramidalis, magyarul tornyos sisakoskosbor) virágait vizsgálja. Ebben a
levélben beszámolt a nyeregszerű ragadós képletről, annak „csodálatos”
kapaszkodó mozgásáról, majd a pollencsomagok második elmozdulásáról, amely a
két oldalsó bibefelülethez igazítja őket. Egy sörtével helyettesítette a
megporzó lepkék (például a megfigyelt csüngőlepkék) pödörnyelvét. A sörte végén
a pollinárium két apró, sárgászöld pollencsomagja eleinte felfelé meredt.
Darwin saját leírása szerint a nyeregszerű ragadós korong előbb körülöleli a
sörtét vagy a lepke pödörnyelvét, amitől a két pollínium szétáll; ezután
következik a lassabb lehajlás. Darwin három orchidea példányon 30–34
másodpercet mért a pollíniumok teljes átrendeződéséig. Könyvében kifejezetten
azt írta, hogy ez körülbelül elegendő idő a lepkének egy másik növény
elérésére. (Darwin
1877, 18–25.)
Az elképzelés
logikus volt, de általános érvényéhez kétféle időt kellett egyszerre megmérni a
természetben: a pollínium átrendeződését és a megporzó egy növényen töltött
idejét. Craig Peter és Steven Johnson 19 orchidea- és selyemkóróféle fajon
végezte el ezt az összehasonlítást. Erős pozitív kapcsolatot találtak a két
időtartam között, és a pollencsomag átrendeződése következetesen tovább
tartott, mint a megporzó egy növényen való időzése. Az eredmény éppen azt a
működési feltételt teljesítette, amelyet Darwin hipotézise megkövetelt (Peter & Johnson 2006).
Ez az eset
szépen mutatja, mit jelent egy alkalmazkodás magyarázatát tesztelni. Nem elég
látni, hogy a pollínium elfordul; azt is igazolni kell, hogy a mozgás sebessége
összhangban áll feltételezett feladatával. Az orchidea itt valójában egy rövid
biológiai „biztonsági késleltetést” épít a virágporszállításba.
Irodalom
Darwin, C. R. 1877: The Various Contrivances by
Which Orchids Are Fertilised by Insects. 2. kiadás. John Murray, London. Darwin Online
Peter, C. I. & Johnson, S. D. 2006: Doing the twist:
a test of Darwin’s cross-pollination hypothesis for pollinarium
reconfiguration. – Biology Letters 2(1): 65–68. https://doi.org/10.1098/rsbl.2005.0385
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése