Nagy aggófű
Senecio umbrosus Waldst. & Kit.
Közép-kelet-európai faj. Diszperz áreája a Morva-medencétől a Volgáig húzódik, 200–1000 m tszfm.-ban. Elterjedési területének egy részén szivárgóvizes élőhelyekhez kötődik, másutt félszáraz gyepekben fordul elő. Szinte mindenhol ritka, de lokálisan nagy állományokat alkot. Magyarországon két aktuális előfordulása van. Tatán a kövér aggófűével (S. doria) érintkezik az állománya, és fennáll a hibridizáció lehetősége. Üde és kiszáradó meszes lápréteken él. A hazai szigetszerű állományok fennmaradását termőhelyének speciális mikroklimatikus viszonyai tették lehetővé. Erősen veszélyezteti a spontán cserjésedés, az élőhelyek kiszáradása, az inváziós fajok (pl. aranyvesszőfajok) terjedése, továbbá az idegenhonos meztelencsigák rágása.
Kalydy Nikolett & Hüvös-Récsi Annamária
 |
| A fényképeket készítették: A: Bauer Norbert, B–C: Molnár V. Attila. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Calvo J. & Aedo C. 2015: A taxonomic revision of the Eurasian/Northwestern African Senecio doria group (Compositae). – Systematic Botany 40: 900–913.
Grulich V. & Hodălovă I. 1994: The Senecio doria group (Asteraceae-Senecioneae) in central and southeastern Europe. – Phyton (Horn) 34: 247–264.
Isépy I. et al. 2021: Füvészkerti útikalauz. Séta a természetben. – A Füvész-kertért Alapítvány, Budapest.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése