Mocsári kígyófű
Triglochin palustris L.
Zömmel cirkumboreális elterjedésű, diszjunkt-diszperz áreával, emellett Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen (bár Afrikának csak az északi részén) és Új-Zélandon is megtalálható. Nálunk síkságtól a középhegységig előfordul, de a legtöbb tájon már ritka. Tápanyagban inkább szegény, bázisokban gazdag talajon él, lápréteken, forráslápokon, nedves, taposott helyeken, szikesedő mocsarakban. Mészkedvelő, enyhén sótűrő. Fényigényes, versenyképessége egyéb hajtásos növényekkel szemben csekély. Magyarországon visszaszorulóban van. Veszélyezteti a hosszan tartó szárazság, élőhelyeinek átalakítása, nem megfelelő kezelése, hasznosítása (pl. halastóvá alakítás, tartós, extenzív legeltetés felhagyása).
Lájer Konrád
![]() |
| A fényképeket készítették: A: Farkas Sándor, B: Molnár V. Attila, C: Lengyel Attila. |
![]() |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Coldea Gh. 1997: Classe Scheuchzerio-Caricetea nigrae. – In: Coldea Gh. (ed.): Les associations végétales de Roumanie. Tom 1. Les associations herbacées naturelles. – Presses Universitaires de Cluj. p.: 261
Lájer K. 1998: Az Aldrovanda vesiculosa L. újabb előfordulása és egyéb adatok Magyarország flórájának ismeretéhez. – Kitaibelia 3: 263–274.
Lájer K. 1998: Újabb adatok Belső-Somogy flórájának és vegetációjának ismeretéhez. – Somogyi Múzeumok Közleményei 13: 217–240.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése