1805-ben Alexander von Humboldt megfigyelései megalapozták a növényföldrajz modern tudományát. Humboldt a növények elterjedését a magassággal, éghajlattal, hőmérséklettel és földrajzi szélességgel hozta összefüggésbe. Jelentősége abban áll, hogy a flóralisták helyett a vegetáció globális mintázatait és környezeti okait állította a középpontba. 1807-ben Alexander von Humboldt és Aimé Bonpland Essai sur la géographie des plantes ("Értekezés a növények földrajzáról") című műve klasszikus formában fogalmazta meg a növényföldrajz programját. A Chimborazo híres növényzeti metszete szemléletesen mutatta be a növénytársulások magassági övezetességét. A mű jelentősége abban áll, hogy a növények elterjedését klíma, földrajz és fiziognómia összefüggéseként értelmezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése