A botanika történetének fontos eseményei 78.

1800-ban Alexander von Humboldt és Aimé Bonpland az Orinoco felső vidékén, Esmeralda környékén figyelte meg a curare készítését és használatát. A curare dél-amerikai eredetű, növényi alapú nyílméreg volt, amelyet őslakos közösségek főként vadászatra alkalmaztak. Humboldt leírásaiban a curare nem pusztán egzotikus méregként jelent meg, hanem olyan növényi készítményként, amely mögött kifinomult helyi tudás, gyakorlati tapasztalat és technológiai eljárás állt. Megfigyelte, hogy a mérget növényi részekből, különösen liánok és kérgek kivonatából állították elő: a nyersanyagot főzték, sűrítették, majd sötét, ragacsos pasztává alakították, amelyet nyíl- vagy fúvócső-dárdák hegyére vittek fel. A készítmény sebbe jutva bénító hatást fejtett ki, miközben szájon át nem feltétlenül bizonyult veszélyesnek; Humboldt és Bonpland kis mennyiséget meg is kóstoltak! A curare története azért jelentős, mert Humboldt a növényt, a hatást, a tájat és az őslakos használati tudást együtt írta le. Nem csupán azt vizsgálta, milyen növényből készül a méreg, hanem azt is, hogyan ismerik, készítik, próbálják ki és alkalmazzák azt a helyi közösségek. Ez a szemlélet már túlmutatott a puszta növényleíráson, és közel áll ahhoz, amit később etnobotanikai megközelítésnek neveztek. Humboldt ezért az etnobotanika előfutárának tekinthető.