Törökországi orchideák és hagyományos ökológiai tudás

Többször szó esett itt a blogban az orchideagumók gyűjtéséről (lásd például itt). Ezzel kapcsolatban érkezett egy érdekes hozzászólás Molnár Zsolttól (MTA ÖK):

 

„Az orchideagumók gyűjtéséről alig tudok valamit, de a kanadai indiánok Camassia gyűjtéséről sokat hallottam. Ott gyakran azt csinálták a helyiek, hogy a nagyobb gumókat begyűjtötték, a kisebbeket viszont precízen visszaültették, hogy "jövőre" is legyen. Egész camas mezőket alakítottak ki, ahol végül több camas lett, mint természetes állapotában (a camas-ok között gyep nőtt). Ezt tending the wild-nak is nevezik (egyféle szántás nélküli mezőgazdálkodás).

Nyilván, amikor ipari méretek ölt egy ilyen típusú gyűjtés, akkor a visszaültetést "elfelejtik" megtenni. Tudsz valami hasonló népi resource-managementet a salep kapcsán? Talán használható ötletek lehetnek bennük egy jó kompromisszum megtalálásához. A hagyományos életvitelű ember sohasem volt biodiverzitásra/természetességre figyelő természetvédő, de a természeti erőforrásait a legtöbb népcsoport hatékonyan védte...”

A salep kedvelt ital volt az Oszmán Birodalomban, az orchideagumók gyűjtése úgy tűnik évszázadokon keresztül (lehet, hogy meg régebb óta) fenntartható volt.

Két hipotézisem van, hogy miért van jelenleg negativabb hatása a kosbor populációkra:

 

1. a tájhasználat megváltozásával, a művelés intenzívebbé válásával együttesen fejt ki erőteljesebb hatást

2. korábban 'belső' használatra gyűjtöttek, de az utóbbi évtizedekben jelentősen növekszik a salep exportja vü. Kasparek M. – Grimm U. (1999): European trade in turkish salep with special reference to Germany. – Economic Botany 53(4): 396–406.

Ennek hátterében az állhat, hogy Törökországon kívül, (elsősorban Németországban) kialakult egy olyan fizetőképes kereslet, amelyet a több milliónyi egykori török vendégmunkás és leszármazottaik alkotnak, akik egy részénel a honvágy, a szülőföld iránt érzett nosztalgia része a salep fogyasztása.

Kasparek & Grimm cikkét több kritika is érte (Pieroni, A. (2000). Economic Botany, 54(2), 138-139.;Ertuğ, F. (2000). Economic Botany, 54(4), 421-422.) többek között hangsúlyozva azt, hogy az orchideák gyűjtését évszázadok óta művelő helyi közösségeknek joga van a tevékenység folytatásához.

 

Sajnos Özdemir Özhatay által törökországi pásztorokkal készített interjúk alapján úgy fest, hogy a gumó-gyűjtő pásztorok is észlelik az orchideák megfogyatkozasat, lásd itt.

„Eladjuk a kecskéink tejét és orchideákat gyűjtünk. De a virágok egyre nehezebb megtalálni, egyre többen használják őket és eltűnnek.”

„Egyre magasabbra kell menni a hegyekbe megtalálni őket.”

'Vágott virágként' árusított orchideák (Cephalanthera, Serapias, Orchis, Himantoglossum robertianum) egy török piacon (a kép forrása) 

Vadon gyűjtött spárga mellett kínálnak eladásra orchideákat (a kép forrása)