Margittai Antal 1880. szeptember
17-én született Várpalánkán. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a
Munkácsi Reálgimnáziumban tanult. 1900-ban beiratkozott a Budapesti Egyetem
filozófiai fakultására, ahol olyan neves tanárai voltak, mint Beke Manó ismert
matematikus és Eötvös Loránd világhírű fizikus.
1904-től eleinte ideiglenesen,
majd a fizika és matematika tanári diplomája átvételét követően 1905-től a
Znyijev melletti Klastori Tanítóképző tanáraként dolgozott. Szabadidejében a
Kis- és Nagy-Fátra növényvilágát kutatta, új növényfajokat fedezett fel. Ebben
az időben közel 1000 példányos herbáriumot készített.
1916-ban állást kapott a Munkácsi
Állami Tanítóképzőben. Egyidejűleg a Munkácsi Kereskedelmi Akadémián is
tanított, ahol 1923-ban felkérték az igazgatói poszt betöltésére. A felkérést
nem fogadta el, mivel az adminisztrációs teendők sok idejét vették volna el,
ezért úgy döntött, hogy marad egyszerű gimnáziumi tanárnak, időt biztosítva
florisztikai kutatásainak folytatására.
Margittai Antal kezdeményezte a
szisztematikus florisztikai kutatásokat a Kárpátalján. Elsőként fedezett fel
egy sor, Kárpátalja flóráját gazdagító új fajt, megállapította elterjedésüket,
köztük, különös tekintettel a ritkán előforduló fajokra, mint amilyen a fekete
fodorka (Asplenium adiantum-nigrum L.), erdélyi lednek (Lathyrus
transsilvanicus (Spreng.) Reichenb.), törpe iszaprojt (Limosella
aquatica L.) stb.
1916-tól kutatási területeit
kiterjesztette Ung-, Ugocsa- és Máramaros megyékre. Florisztikai
kirándulásainak kedvenc helyéül a Szvidoveci masszívum vált, ahol először talált
havasi gyopárt (Leontopodium alpinum Cass.) Gondosan kutatta a
vulkanikus hegyek flóráját, Királyhalma, Ladmóc, Szomotor és Brezovica falvak
környékén a Tarbucka-hegyét.
Több mint két évtizeden keresztül
gyűjtötte, hasonlította össze, írta le és foglalta össze a rendszertani
szempontból a Rózsa nemzetséget (Rosa L.). A nemzetség tanulmányozása
során Margittay leírt néhány, a tudomány számára új fajt és hibridet. Eredményeit a „Enumeratio monographiae Rosarum sponte
crescentium Carpatorum septentrionalis orientalium" monográfiájában
összegezte, amelynek a latin nyelvű publikálatlan kéziratát a budapesti
székhelyű Magyar Természettudományi Múzeumban őrzik.
Hosszú időn keresztül gyűjtött a
„Magyarország füvei" kollekció (1900–1915) és a „Magyar sásfélék,
szittyófélék, gyékényfélék és békabuzogányfélék" (1914–1928) gyűjteménye
számára. Gyűjteményeinek legnagyobb részét a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában
(Budapest), a fennmaradó részét a kolozsvári, pozsonyi és a prágai múzeumokban
őrzik.
1939. július 17-én halt meg,
Várpalánkán helyezték végső nyugalomba. Sajnos nem tudta befejezni célul
kitűzött feladatait, és, ahogyan írta: „... elkészíteni a Podkarpatszka Rusz
flóragyűjteményét".
Emlékére 2010-ben domborművet
(Matl Péter szobrászművész alkotását) avattak az egykori Munkácsi Állami
Reálgimnázium, a jelenlegi 1 sz. középiskola homlokzatán, amelyen kedvenc
növényeinek, a látonyák (Elatine) egyik faja is látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése