Rendnek kell lennie...

A Debreceni Egyetem parkjában minden tavasszal nagy tömegben jelennek meg a kónya sárma (Ornithogalum boucheanum) virágzatai. A legtöbb évben hamarosan áldozatul esnek a fűnyírásnak. Idén azt hittem talán most nem... De tévedtem.

2016. április 13.

2016. április 29.

és a fűnyírás után kapott "pázsit" közelről...

Ezen a talajon, ezzel a csapadékmennyiséggel és eloszlással soha nem lesz golfpályára emlékeztető sűrűségű pázsit (de még csak megközelítőleg sem). 

Még nyílik a tavaszi aggófű

A tavaszi aggófű (Senecio vernalis W. & K.) egyike azoknak a nálunk nagy becsben tartott növényfajoknak, amelyeket Kitaibel Pál fedezett fel és Franz Adam Waldstein-nel együtt írt le, mégpedig Szerém megyei szőlőkben és mezőkön talált példányok alapján. (A taxont Greuter (2003) a Senecio leucanthemifolius alfajaként kombinálta újra.)

 

Ábrázolása az Icones első kötetében, a 24. táblán jelent meg

 

Mára Európában legtöbb országában megjelent, elsősorban vasútvonalak mentén (kőzúzalékon) terjed.

Kitaibel idejében természetesen még nem léteztek vasútvonalak, így nem meglepő, hogy a növényt Ő hazánk ritka különlegességei között tartotta számon.

Elterjedése az Euro+Med Plantbase (Greuter 2006+) nyomán (Érdekesség, hogy a faj előfordulását hazánkban a térkép őshonosként tünteti fel)

 



Elterjedése hazánkban a ’Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza’ (Bartha et al. 2015) alapján



 

Az idei évben a faj sok helyen tömegesen jelent meg, és számos olyan helyen is felbukkant, ahol előfordulását a ’Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza’ nem jelzi. Ennek oka részben az lehet, hogy a faj 2002 és 2005 között (amikor a hazai flóratérképezés a legintenzívebben zajlott) ebben a régióban még jóval kevésbé lehetett elterjedt. Érdekes tény, hogy Schmidt & Király (2016: 109.) azon két faj egyikeként említik, amelyek közutak mentén nem, csak vasúti töltéseken terjednek. Az idei évben nem csak vasútvonalak mentén figyelhető meg, hanem olyan zavart termőhelyeken is, mint amilyenek a közutak töltései, szőlők, szántók, temetők, fáslegelők.

Felbukkan közutak mentén is

 

A néhány példánya még a Debreceni Egyetem Élettudományi Épületének "virágágyásában" is kihajtott

A növény most még elég jól észrevehető, érdemes rá figyelni!

 

Idézett források 

Bartha D., Király G., Schmidt D., Tiborcz V., Barina Z., Csiky J., Jakab G., Lesku B., Schmotzer A., Vidéki R., Vojtkó A., Zólyomi Sz. (szerk.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. – Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 329 pp.

Greuter, W. (2003): The Euro+Med treatment of Senecioneae and the minor Compositae tribes — generic concepts and required new names, with an addendum to Cardueae. – Willdenowia 33(2):245–250.

Greuter, W. (2006+): Compositae (pro parte majore). – In: Greuter, W. & Raab-Straube, E. von (ed.): Compositae. Euro+Med Plantbase - the information resource for Euro-Mediterranean plant diversity.

Schmidt D. & Király G. (2016): A gyorsforgalmi úthálózat szerepe egyes növényfajok terjedésében Magyarországon. The role of the motorway network in the plant invasions in Hungary. Pp.: 108–109.

Sáfrányos cikk a Phytotaxa-ban

Megjelent Mosolygó-Lukács Ágnes és Sramkó Gábor megosztott első szerzőségével az alaktanilag és citogenetikailag igen változatos tavaszi sáfrány (Crocus vernus) fajcsoport vizsgálatáról írott cikkünk a Phytotaxa című folyóiratban.

A munka során a fajcsoportot a Kárpát-medencében és térségében képviselő Crocus heuffelianus, C. scepusiensis, C. vernus és C. vittatus taxonok genetikai variabilitását vizsgáltuk AFLP markerek és accD-psaI kloroplaszt szekvencia adatok alapján. Az AFLP vizsgálatok során fenetikai és filogenetikai elemzéseket végeztünk. Fenetikai elemzésünkben a PCoA analízis a Crocus vernus fajcsoporton belül a vizsgált taxonokat faji szinten elkülönítette. Molekuláris vizsgálataink eredményeképpen a kloroplaszt szekvencia adatok és az AFLP markerek által feltárt filogenetikai megközelítésben a C. vernus fajcsoporton belül két fejlődési vonalat különböztetünk meg: a balkáni és adriai kládokat. A balkáni kládhoz tartózó taxonok a C. heuffelianus, C. scepusiensis (plasztid fa estén) és a C. vernus fajcsoport közelrokon faja a C. tommasinianus. Az adriai kládhoz pedig a C. vernus, C. vittatus és C. neapolitanus taxonok tartoznak. Összehasonlítva az accD-psaI plasztid marker és az AFLP markerek felbontóképességét az AFLP technika faji szinten magasabb felbontást eredményezett. Filogenetikai vizsgálataink során az AFLP markerek alapján rekonstrulát kladogram és az accD-psaI kloroplaszt szekvencia alapú fa a Crocus scepusiensis egyedeket az AFLP fán az adriai kládba, ezzel ellentétben a plasztid fán a balkáni kládba helyezte. A biparentálisan és maternálisan öröklődő markernek ez a fajta inkongruenciája a faj hibrid eredetét bizonyítja, amelyet a Bayes-féle utólagos valószínűségen alapuló analízis eredménye is megerősített. A citolológiai eredmények alapján pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy a 2n=18 kromoszómaszámú C. scepusiensis taxon a 2n=8 kromoszómaszámú C. vernus és a 2n=10 kromoszómaszámú C. heuffelianus allopoliploid hibridje. Ezzel párhuzamosan, a C. vittatus esetében ugyanezenen szülőfajoktól származóan hasonló eredet valószínűsíthető.

Hivatkozás

Mosolygó-L. Á. Sramkó G., Barabás S., Czeglédi L., Jávor A., Molnár V. A., Surányi Gy. (2016): Molecular genetic evidence for allotetraploid hybrid speciation int he genus Crocus L. (Iridaceae). –  Phytotaxa 258(2): 121–136.

Nyertes Lendület pályázat

Munkatársam és volt tanítványom, Sramkó Gábor elnyerte az MTA Lendület programjának támogatását és így megalakíthatja a MTA-DE "Lendület" Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoportot.
 

Az elmúlt években több hazai növényfaj taxonómiai és biogeográfiai hátterét sikerült tisztázni filogenetikai megközelítésben – amelyben Gábor vezető szerepet játszott. Érdeklődése az elmúlt években a Pannon-régió sztyeppei élővilágának eredete felé fordult, és észrevette azt, hogy ennek a biomnak az filogenetikai feltártsága igencsak hiányos. Emiatt az elmúlt években több kutatóutat tett Ukrajna és Oroszország sztyeppi területein, valamint a Kaukázusban, ahonnan gazdag anyagot gyűjtött folyamatban levő vizsgálatokhoz. Eddigi tevékenysége során kiváló munkakapcsolatot alakított ki orosz, lengyel és brit kutatókkal, amit publikációk is jeleznek.

A Lendület pályázat 2016. évi nyertesei, Lovász Lászlóval, az MTA elnökével (forrás: mta.hu)

A pályázatra idén 95 pályamunka érkezett, az 5 évre szóló, évente összesen mintegy 400 millió forintos támogatását 11-en nyerték el. (A Debreceni Egyetemről az idei évben egyedüliként Gábor.) Az önálló kutatói pályájukat kezdő, jellemzően 38 év alatti, kiemelkedő és folyamatosan növekvő teljesítményt mutató, ígéretes fiatal kutatók számára kiírt Lendület I.-et négyen, a már sikeres önálló kutatói pályát folytató, jellemzően 35–45 év közötti, nemzetközileg is elismert, tartósan kiemelkedő és növekvő teljesítményű vezető kutatóknak kiírt Lendület II.-t pedig heten. Közülük ketten külföldről térnek haza. Mindkét kategória nyertesei vállalták, hogy a Lendület program keretében végzett kutatásaik során vagy azok befejezésekor pályáznak az Európai Kutatási Tanács (ERC) valamelyik kiválósági felhívására.

Az MTA-DE Lendület Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoport egy, a magyarság számára kiemelten fontos biogeográfiai egység, a sztyeppei élőlények eredetét szeretné vizsgálni (The origins of steppic biota – an evolutionary phylogenomic approach). Az élőlényekben lévő örökítőanyag (DNS) nagyon sok információt őriz a múltban lezajlott eseményekről, melyeket a DNS szekvenálásával fel lehet tárni. Ahhoz, hogy a sztyeppei élővilág múltját kutathassuk a legmodernebb módszerek alkalmazására, ún. új-generációs szekvenálási módszerre van szükség, mely több ezer gén együttes vizsgálatát teszi lehetővé. A tervezett, három fős kutatócsoport ezt a legmodernebb kutatási módszertant tervezi használni, hogy tíz, hazánkban kiemelt jelentőségű sztyeppei élőlény, hét növényfaj (Salvia nutans, Crambe tataria, Pulsatilla patens, Paeonia tenuifolia, Aster oleifolius, Spiraea crenata, Kochia prostrata) és három állatfaj (Sicista subtilis, Lethrus apterus, Plebejus sephyrus) filoegográfiai szerkezetét feltárja. A munka végére egy összegzést szeretnénk készíteni a tíz esettanulmányból levonható biogeográfiai következtetésekből, így járulva hozzá a sztyeppei élővilág kialakulásának és történetének megértéséhez. A munka olyan járulékos hozadékokkal is kecsegtet, mint az új-generációs adatsorból kinyerhető mikroszatellit régiók fejlesztése a veszélyeztetett fajok konzervációgenetikájához, illetve a nagy adatbázisokban alulreprezentált kelet-európai élőlények DNS-bankja, melyet a mintagyűjtéssel egybekötve szeretnénk kialakítani. A munkatervben évenként két faj feldolgozása szerepel; minden egyes fajra így egy-egy félév jut, illetve az utolsó évben tervezzük az egyes fajokban megfigyelt biogeográfiai struktúra közös vonásainak feltárását és összehasonlítását.

 

 

A Lendület pályázat egyik célja, hogy azokat a fiatal kutatókat támogassa, akiknek a tudományos teljesítménye dinamikusan növekszik. Úgy gondoljuk, hogy ennek a feltételnek Gábor megfelel, amit érzékeltet az a tény, hogy az elmúlt két évben nemzetközileg referált lapban megjelent és elfogadott 17 közleményének kumulatív impakt faktora kb. 41. Az újonnan alakuló kutatócsoport a közvetlenül a PhD fokozat megszerzése előtt álló Takács Attila tanítványom alkalmazásával is számol. Attila amellett, hogy közreműködik a tanszéki oktatásban és kutatásban, az utóbbi két évben oroszlánszerepet játszott a Kitaibelia folyóirat szerkesztésében és emellett a tanszéki herbáriumunkat több ezer példánnyal bővítette, adatbázisba vitte.

 

 

Sramkó Gábor 2014 óta megjelent és elfogadott jelentősebb publikációi:

 

1.    Sonkoly J, E. Vojtkó A, Tökölyi J. Török P, Sramkó G, Illyés Z, Molnár V. A. (2016): Higher seed number compensates for lower fruit-set in deceptive orchids. – Journal of Ecology DOI: 10.1111/1365-2745.12511 (IF₂₀₁₄: 5,521)

2.    Cserkész T, Rusin M, Sramkó G (2016) An integrative systematic revision of the European southern birch mice (Rodentia: Sminthidae, Sicista subtilis group). – Mammal Review 46 (in press.) DOI: 10.1111/mam.12058 (IF₂₀₁₄: 4,256)

3.    Kalinka A., Sramkó G., Horváth O., Molnár V. A. & Popiela A. (2015): Chromosome numbers of selected species of Elatine L. (Elatinaceae). – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 84(4): DOI: 10.5586/asbp.2015.036 (IF₂₀₁₄: 1,174)

4.    Molnár V. A, Tóth J. P., Sramkó G., Horváth O., Popiela A., Mesterházy A., Lukács B. A. (2015): Flood induced phenotypic plasticity in amphibious genus Elatine (Elatinaceae). – PeerJ 3:e1473; DOI 10.7717/peerj.1473 (IF₂₀₁₄: 2,1)

5.    Bartha L, Sramkó G, Volkova PA, Surina B, Ivanov AL, Banciu HL (2015) Patterns of plastid DNA differentiation in Erythronium (Liliaceae) are consistent with allopatric lineage divergence in Europe across longitude and latitude. – Plant Systematics and Evolution 301(6): 1747-1758. (IF₂₀₁₄: 1,422)

6.    Cserkész T, Aczél-Fridrich Zs, Hegyeli Zs, Sugár Sz, Czabán D, Horváth O, Sramkó G (2015) Rediscovery of the Hungarian birch mouse (Sicista subtilis trizona) in Transylvania (Romania) with molecular characterisation of its phylogenetic affinities. – Mammalia 79(2): 215-224. (IF₂₀₁₄: 0,681)

7.    Löki V., Tökölyi J., Süveges K., Lovas-Kiss Á., Hürkan K., Sramkó G., Molnár V. A. (2015): The orchid flora of Turkish graveyards: a comprehensive survey. – Willdenowia 45(2): 231–243. (IF₂₀₁₄: 0,721)

8.    Molnár V. A., Löki V., Takács A., Schmidt J., Tökölyi J., Bódis J., Sramkó G. (2015): No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids. – Applied Ecology and Environmental Research 13(4): 1097–1183. (IF₂₀₁₄: 0,557)

9.    Rácz R, Bereczki J, Sramkó G, Kosztolányi A, Tóth JP, Póliska S, Horváth A, Barta E, Barta Z (2015) Isolation and characterisation of 15 microsatellite loci from Lethrus apterus (Coleoptera: Geotrupidae). – Annales Zoologici Fennici 52 (1-2): 45-50. (IF₂₀₁₄: 0,855)

10.Bateman RM, Sramkó G, Rudall PJ (2015) Floral miniaturisation and autogamy in boreal-arctic plants are epitomised by Iceland’s most frequent orchid, Platanthera hyperborea. –PeerJ 3: e894. (IF₂₀₁₄: 2,1)

11.Sramkó G., Molnár V. A., Hawkins J. A., Bateman R. B. (2014): Molecular phylogeny and evolutionary history of the Eurasiatic orchid genus Himantoglossum s.l. (Orchidaceae). – Annals of Botany 114(8): 1609–1626. (IF: 3,654)

12.Loreto F, Bagnoli F, Calfapietra C, Cafasso D, De Lillis M, Filibeck G, Fineschi S, Guidolotti G, Sramkó G, Tökölyi J, Ricotta C (2014) Isoprenoid emission in hygrophyte and xerophyte European woody flora: ecological and evolutionary implications. Global Ecology and Biogeography 23(3): 334–345. (IF: 6,531)

13.Bereczki J, Tóth JP, Sramkó G, Varga Z (2014) Multilevel studies on the two phenological forms of Large Blue (Maculinea arion) (Lepidoptera: Lycaenidae). Journal of Zoological Systematics and Evolutionary Research 52(1): 32–43. (IF: 1,6)

14.Tóth JP, Bereczki J, Varga Z, Rota J, Sramkó G, Wahlberg N (2014) Relationships within the Melitaea phoebe species group (Lepidoptera: Nymphalidae): new insights from molecular and morphometric information. Systematic Entomology 39(4). 749–757. (IF: 2,784)
15. Szczecińska, M., Sramkó G., Wołosz, K., & Sawicki, J. (2016). Genetic Diversity and Population Structure of the Rare and Endangered Plant Species Pulsatilla patens (L.) Mill in East Central Europe. PloS one, 11(3), e0151730.  (IF: 3,234)

16. Kajtoch, Ł., Cieślak, E., Varga, Z., Paul, W., Mazur, M. A., Sramkó G., & Kubisz, D. (2016). Phylogeographic patterns of steppe species in Eastern Central Europe: a review and the implications for conservation. Biodiversity and Conservation DOI 10.1007/s10531-016-1065-2 (IF: 2,365)
17. Mosolygó-L. Á. Sramkó G., Barabás S., Czeglédi L., Jávor A., Molnár V. A., Surányi Gy. (2016): Molecular genetic evidence for allotetraploid hybrid speciation int he genus Crocus L. (Iridaceae). –  Phytotaxa (accepted for publication) (IF: 1,318)

 

Takács Attila jelentősebb publikációi

 

1.    Molnár V. A, Takács A, Horváth O, E. Vojtkó A, Király G, Sonkoly J, Sramkó G. (2012): Herbarium Database of Hungarian Orchids I. Methodology, dataset, historical aspects and taxa. – Biologia 67(1): 79–86. (IF: 0,506)

2.    Molnár V. A, Kreutz C. A. J, Óvári M, Sennikov A. N, Bateman R. M, Takács A, Somlyay L, Sramkó G. (2012): Himantoglossum jankae (Orchidaceae: Orchideae), a new name for a long-misnamed lizard orchid. – Phytotaxa 73: 8–12. (IF: 1,295)

3.    Takács, A, Lukács, B. A, Schmotzer, A, Jakab, G, Deli, T, Mesterházy, A, Király, G, Balázs, B, Perić, R, Eliáš, P. jun, Sramkó, G, Tökölyi, J, Molnár V, A. (2013): Key environmental variables affecting the distribution of Elatine hungarica in the Pannonian Basin. – Preslia 85(2): 193–207. (IF: 2,778)

4.    Molnár V. A, Löki V, Takács A, Schmidt J, Tökölyi J, Bódis J, Sramkó G. (2015): No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids. – Applied Ecology and Environmental Research 13(4): 1097–1183. (IF₂₀₁₄: 0,557)

5.    Molnár VA, Sonkoly J, Lovas-Kiss Á, Fekete R, Takács A, Somlyay L, Török P. (2015): Seed of the threatened annual legume, Astragalus contortuplicatus, can survive over 130 years of dry storage. – Preslia 87: 319–328. (IF₂₀₁₄: 4,104)

6.    Lovas-Kiss A, Sonkoly J, Vincze O, Green A. J, Takács A. & Molnár V. A. (2015): Strong potential for endozoochory by waterfowl in a rare, ephemeral wetland plant species (Astragalus contortuplicatus, Fabaceae). – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 84(3): 321–326. (IF₂₀₁₄: 1,174)

Ismét: csipkés gyöngyvessző lelőhelyek nyírségi temetőkben

Ma Lovas-Kiss Ádámmal és Lukács Balázs Andrással két újabb lelőhelyét találtuk a csipkés gyöngyvesszőnek (Spiraea crenata) nyírségi temetőkben...

Lélegzetelállító...

Lovas-Kiss Ádám ösztöndíja

Lovas-Kiss Ádám tanítványom elnyerte a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat. Az ösztöndíj révén Ádám ezév június eleje és augusztus vége között Liverpoolban, Prof. Andy J. Green irányításával vizsgálhatja a vízimadarak által terjesztett szervezeteket,  folytatva ezzel a Sevilla-ban tavaly megkezdett munkát.

Gratulálok és eredményes munkát kívánok!

Most virít az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana Schur)

Az útifüvek (Plantago) nemzetségébe tartozó növények többnyire tőlevélrózsás lágyszárú évelők, néhány képviselőjük egyéves növény vagy félcserje. Leveleik – a kétszikűek között különlegességnek számító módon – párhuzamos erezetűek, összesen kb. két és félszáz fajukat írták le. Képviselőik szinte az egész földkerekségen megtalálhatóak. Európában mintegy 35 fajuk előfordulása ismert. Legtöbbjüknek tőkocsányon fejlődő sokvirágú fürtvirágzata van. A négyosztatú pártával és csészével rendelkező szélporozta virágokból a porzók és a termők hosszan kiállnak. Az elágazó és leveles szárú fajaikat Psyllium néven önálló nemzetségbe vagy alnemzetségbe sorolják. A hazai útifüvek közül mindössze a zavart homokpusztagyepekben élő homoki útifű (Plantago arenaria) tartozik ide.

Az útifüveknek vannak például nedves és félszáraz réteken, száraz sziklagyepekben élő fajaik is, de leggyakrabban talán a bolygatott termőhelyeken, taposott gyomtársulásokban, például utak mentén is élő nagy útifűvel (P. major) találkozhatunk. A nemzetség valószínűleg ez után, a nép által útilapunak is nevezett faj után kapta elnevezését.

Az alföldi szikeseinknek is megvannak a maguk jellegzetes útifűfajai. A május–júniusban nyíló aprócska, egyéves vékony útifüvet (Plantago tenuiflora) leginkább szikfoktársulásban és sziki kerékvágásokban láthatjuk. Az ugyancsak keskeny levelű, de jóval termetesebb, évelő sziki útifüvet (P. maritima) áprilistól szeptemberig láthatjuk virítani. E faj is a tengerparti sós-félsós mocsarak és a kontinentális szikesek közös növényeinek sorába tartozik.

Harmadik szikeseken előforduló útifüvünk az erdélyi útifű, Erdély és a Nagyalföld közös bennszülöttje. Ismert lelőhelyeinek többsége Alföldünkön található. Leggyakoribb a Tiszántúlon, emellett előfordul a Duna–Tisza közén is, és előkerült a Cserehát egy pontjáról. Erdélyben mindössze néhány populációja él és egyetlen ismert előfordulása ismert Ukrajna déli részén. Főleg szolonyec* szikeseken találhatjuk: szikfoknövényzetben, szikes pusztagyepekben és szikesedő réteken egyaránt megél. Hosszúkás lándzsás vagy tojásdad alakú, hosszú nyelő leveleinek csúcsa tompás, válluk nyélbe keskenyedő, szélük ritkán fogas. Májustől júliusig virít.

Az erdélyi útifű felfedezése a kiváló erdélyi flórakutató, a porosz származású Ferdinand Schur (1799–1878) éles szemét dícséri. Magyarországon védett faj.

Újabb nyírségi temetők - és újabb csipkés gyöngyvessző!

Ma a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) nyírségi előkerülésén fellelkesülve Lovas-Kiss Ádámmal tettünk egy körutat, dél-nyírségi temetőkben.

Néhány helyen rábukkantunk a védett és a térségben elég ritka selymes boglárkára (Ranunculus illyricus)

De a nap fénypontja egy újabb csipkés gyöngyvessző sarjtelep megtalálása volt!

Ahogy korábban írtam: "más bokrok (például orgona) védelmében vagy a temető peremén, beerdősült, "elfeledett" részein lehet felbukkanására számítani". Most is ilyen helyen került elő.

Csipkés gyöngyvessző a Nyírségben is

Folytatjuk a temetők felmérését a Pannon-medencében és ennek során Nagy Timea és Takács Attila a múlt héten találták meg a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) első nyírségi előfordulását, amelyet tegnap volt szerencsém felkeresni. Ez a hazánkból korábban kipusztultnak hitt faj immár a Jászság, a Nagykunság, a Duna-Tisza köze, a Hajdúság és a Nyírség összesen 10 temetőjéből ismert, de további példányok előkerülése is valószínűsíthető.

 

A növény jelenleg erősen bimbós állapotban van, várhatóan jövő héten virágba borul

Virágzó állapotban a legkönnyebb megtalálni és érdemes rá figyelni, főleg az ország keleti felének olyan "elhanyagoltabb" (cserjésedő, akácosodó) temetőiben, ahol a talaj homokos. A rendszeresen fűnyírózott temetőkben csak öreg sírokon, más bokrok (például orgona) védelmében vagy a temető peremén, beerdősült, "elfeledett" részein lehet felbukkanására számítani. Környezetében szinte mindig előfordulnak az erdőssztyepp flóra más fajai is (például törpemandula, pusztai meténg, selymes boglárka).



Rendszerint egy méteres magasságot alig meghaladó cserje, amely nem egyszer jelentős méretű sarjtelepeket alkot...

A növény esetleges további előfordulásairól szívesen veszünk értesítést:

Takács Attila tanítványom doktori szigorlata

TAKÁCS ATTILA

biológiai tudományokban PhD doktorjelölt

doktori szigorlatát a DE Természettudományi és Informatikai Doktori Tanácsa

 

2016. április 18-án, hétfőn, 10:00 órára tűzte ki.

Helye: DE TTK Ökológiai Tsz 104-es terem (Debrecen, Egyetem tér 1.)

 

A Szigorlati Bizottság:

Elnök:

Dr. Magura Tibor (az MTA doktora), egyetemi tanár, Debreceni Egyetem TTK Ökológiai Tanszék

Tagok:

Dr. Lengyel Szabolcs (az MTA doktora), tudományos tanácsadó, MTA ÖK DKI Tisza-kutató Osztály

Dr. Deák Balázs (PhD), tudományos munkatárs, MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport

Vizsgatárgyak:

Főtárgy: Természetvédelem
Melléktárgy: Növényföldrajz és florisztika

Hátlap az Élet és Tudomány című hetilapban: a dán kanálfű

Megjelent  - Löki Viktorral társszerzőségben - a dán kanálfű (Cochlearia danica) hazai előfordulásáról szóló tudósításunk az Élet és Tudomány e heti számában és a hátlapon a dokumentáló fénykép.
Ezóta egyébként egy újabb helyen találtuk a fajt. Most már teljesen elnyílóban-korai terméses állapotban van, így újabb állományainak megtalálására valószínűleg csak jövőre nyílik lehetőség...

 

Már nyílik az első orchidea...

A hétvégét Erdélyben töltöttük és az idei meleg tavasznak köszönhetően már virágzó orchideát is láttunk, az első példányokat április 9-én. De számos példány már napokkal korábban virágozhatott.

Az agár sisakoskosbort (Anacamptis morio) néhány újabb szilágysági temetőben találtuk.

A korai virágzás úgy látszik nem okoz gondot: már a megporzók is éledeznek

Az Év vadvirágának választott mocsári kockásliliom a virágzás vége felé jár...

Ritka esemény: poszméh látogatja meg a virágot. Svédországi vizsgálatok alapján ez egy-egy virág esetében mindössze néhányszor történik meg, hiszen ilyenkor a poszméhek egyedszáma még alacsony

Apró nőszirom tiszántúli temetőkben

Két nappal ezelőtt elektronikus levelet kaptam Kovács Gergelytől:

"Érdeklődéssel olvasom a kutatói blog temetőkkel kapcsolatos felfedezéseit. Ennek hatására megkértem édesapámat, dr. Kovács Gábort, hogy nézzen szét Nagyiván régi temetőjében, aholis ma délelőtt megtalálta az apró nőszirmot!" A fajt a Farkas Sándor által szerkesztett Magyarország védett növényei című könyv (1999) említi a falu határából, de azóta nem tudtunk előfordulásáról. Ma volt szerencsém megnézni ezt az állományt, a temető egy részén a mai napon nyírták a füvet, de legalább a tövek egy része megmenekült...

Ezután még néhány temetőt néztem meg a Nagykunságban és nagy örömömre egy helyen (néhány méternyire a csipkés gyöngyvesszőtől...) igen szép (változatos és gazdag) populációt találtam. Engem meggyőzött...

Szépen virágzik az apró nőszirom - most érdemes figyelni temetőkben is!

Ezúton is köszönöm Kovács Gergely és dr. Kovács Gábor közléseit.

 

 

Versenyfutás a fűnyírókkal

A meleg tavasznak köszönhetően igencsak beindultak a növények… és a fűnyírók. Emiatt már érdemes keresni a temetőkben a fajokat (az elmúlt napokban így is néhány helyen már gondosan nyírt pázsit fogadott…). No meg azért is, mert sok fajt igazán ilyenkor lehet észlelni.

A temetők jellegzetes faja a Janka-tarsóka, amely már javában virágzik…





Akárcsak a pusztai meténg…



 

… és a csilláros sárma

 

 

A selymes boglárka jellegzetes, ezüstösen szőrös tőlevelei most könnyen megtalálhatóak.

 
Ez utóbbi két faj azon kevés védett faj közé tartozik, amelyek temetőkben történő előfordulását botanikus elődeink is feljegyezték.

Az Ornithogalum refractum-ot Polgár Sándor (1941) találta Győrben, a nádorvárosi köztemetőben. Itteni előfordulását újabban Schmidt Dávid (2015) erősítette meg. Mi eddig 3 temetőben bukkantunk rá.

A Ranunculus illyricus-t pedig „Igrici falu temetőjében, bőven” találta Budai József (1914). Eddig több mint húsz temetőben, összesen több mint tízezer példányát észleltük.

 

A kései pitypang talajhoz lapuló tőleveleit rendszerint a fűnyíró is megkíméli...

Most a legszebb a temetőkben a törpemandula...

 

Idézett források:

Budai J. (1914): Adatok Borsodmegye flórájához. - Magyar Botanikai Lapok 13: 312–326.
Polgár S. (1941): Győrmegye flórája. Flora Comitatus Jaurinensis. – Botanikai Közlemények 38: 201–352.
Schmidt D. (2015): Adatok a Kisalföld fl órájának ismeretéhez III. – Botanikai Közlemények 102: 61–84.

Most nyílik a 2016-os év vadvirága

A faj virágzási idejéhez időzítve, az Élet és Tudomány e heti számában jelent meg a mocsári kockásliliomról Takács Attilával közösen írt ismeretterjesztő cikkünk. Hazánk délnyugati-területein még virágzik, az északkeleti országrészben pedig már nyílik.

 

 

A kárpát-medencei virágzó állapotú herbáriumi példányait február 28-a és május 24-e között gyűjtötték, a 70 vizsgált példány gyűjtésének középnapja április 17-e volt, de az idei forró és száraz áprilist követően már aligha lehet majd nyíló példányt találni, mint ahogy az Siroki Zoltán tette Tarpa mellett 1955. május 6-án...

 

 

A legtöbb európai országban közismert és védett faj. Több ország (például hazánk, Németország és Dánia)
postabélyegein is szerepel

Jellegzetes virágait aligha kell bemutatni, de talán kevésbé közismertek vegetatív alakjai

 

 

 

Temetői kökörcsinek

A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens) a hazai flóra fokozottan védett, ritka faja. Jelenleg ismert előfordulásai hazánkban a Nyírségre korlátozódnak, a Bodrogközben a szlovák oldalon (Tarbucka) még napjainkban is megtalálható, de a magyar oldalon úgy tudjuk kipusztult. A 20. század első felének kiváló terepbotanikusa és nagyon jelentős herbaristája Cséke község (ma Lácacséke része) temetőjében bukkant rá és Pulsatilla pratensis var. Zichyi Schur néven közölte (Margittai 1915). Beszámolójában érzékletesen írja le a homoki flóra veszélyeztetettségét és a temető menedék-jellegét:

Forrás:

Margittai A. (1915): A Pulsatilla pratensis var. Zichyi Schur új lelőhelye hazánkban. – Magyar Botanikai Lapok 14: 83–84.

A szóban forgó temetőben már tavaly szeptemberben jártunk, de most ismét felkerestük, hátha túlélte a temetőben a kökörcsin az elmúlt évszázad viszontagságait. Sajnos csalódnunk kellett, sem ezt a fajt, sem a Margittai által még megtalált homoki vértövet (Onosma arenaria) nem leltük. A védett fajok közül csak a rendkívül szívós selymes boglárka (Ranunculus illyricus) előfordulása nyújtott némi vigaszt.

Szerencsére temetőkben három más kökörcsinfaj előfordulását is regisztráltuk.

Gömörben a leánykökörcsint (P. grandis) ...

... és a feketekökörcsint (P. nigricans) találtuk (Nagy Timea felvétele)

  

A Partiumban „vétlen” Molnár Attila (Debrecen) útmutatása alapján
a hegyi kökörcsint (Pulsatilla montana) találtuk (Löki Viktor felvétele).