Rekviem egy trabantért

Egy majd' negyedszázados fénykép életem első autójáról, amely éveken keresztül, hűségesen szolgált napsütésben és fagyban, aszfalton és sárban...

 

Újra elborítja a belvíz a médiát

Régóta vesszőparipám a belvíz (a blogon is írtam róla például itt). Az elmúlt napok híradásai megint különösen aktuálissá teszik a témát, amellyel kapcsolatban ajánlom az Ember és Tisza - fenntarthatósági tanulságok című blog bejegyzését Balogh Pétertől.

Más nézőpontból közelítve nagyon hasonló következtetésekre jutottunk...

Érdemes elolvasni Pinke Zsolt cikkét is.

Természetvédelmi botanika és Élőhelytipológia gyakorlati fajlisták

A Természetvédelmi botanika című tárgyat felvett hallgatók a szeminárium keretében beadandó dolgozatot a hazánkban jogszabályilag védelmet élvező növényfajokról készíthetnek.

A dolgozat összerendezett és hivatkozott irodalmi ismereteken kell alapuljon. Olyan fajt érdemes választani amelynek rendszertani-, ökológiai-, társulástani viszonyairól, autökológiájáról a nemzetközi irodalomban találhatók közzétett információk (közlemények).

Az Élőhelytipológia című tárgy gyakorlati jegy megszerzésének feltétele egy beadandó dolgozat elkészítése, bármely hazánkban előforduló hajtásos növényfaj választható, de a hazai vegetációban betöltött jelentős szerepük, valamint a rendelkezésre álló információk nagy mennyisége miatt miatt külön felhívom a figyelmet a következőkre:

Kocsányos tölgy – Quercus robur

Csertölgy – Quercus cerris
Molyhos tölgy – Quercus pubescens
Európai bükk – Fagus sylvatica
Közönséges gyertyán – Carpinus betulus
Hegyi juhar – Acer pseudoplatanus
Kislevelű hárs – Tilia cordata
Mézgás éger – Alnus glutinosa
Fehér fűz – Salix alba
Hamvas fűz – Salix cinerea
Fekete nyár – Populus nigra
Fehér nyár – Populus alba
Közönséges nyír – Betula pendula
Erdei fenyő – Pinus sylvestris
Fekete fenyő – Pinus nigra
Közönséges lucfenyő – Picea abies
Közönséges boróka – Juniperus communis
Ürömlevelű parlagfű – Ambrosia artemisiifolia
Szíriai selyemkóró – Asclepias syriaca
Fehér akác – Robinia pseudacacia
Zöld juhar – Acer negundo
Amerikai kőris – Fraxinus pennsylvanica
Kanadai átokhínár – Elodaea canadensis
Kolokán – Stratiotes aloides
Úszó békaszőlő – Potamogeton natans
Franciaperje – Arrhenatherum elatius
Réti ecsetpázsit – Alopecurus pratensis
Kékperje – Molinia caerulea
Kormos csáté – Schoenus nigricans
Barázdált csenkesz – Festuca rupicola
Kisvirágú nebáncsvirág – Impatiens parviflora
Porcsinkeserűfű - Polygonum aviculare
Nagy csalán – Urtica dioica

Mindkét esetben tájékozódásként a Google Scholar-t ajánlom, keresőszóként pedig a növényfaj tudományos nevét.

A bemutatandó szempontok, tagolás tekintetében potenciális és maximalista minták:

Szibériai nőszirom – Iris sibirica

Nyári tőzike – Leucojum aestivum

Az elkészült dolgozatokat kérem, hogy „keszito-neve-elohelytipologia” vagy „keszito-neve-termeszetvedelmi-botanika” néven, *.doc vagy *.pdf formátumban elmenteni és a következő email-címre beküldeni:

 

Cikksorozat a KITAIBELIA-ban

Kiegészítések a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához

A hazai terepbotanika egyik jelentős mérföldkövéhez érkezett el, amikor a közelmúltban megjelent a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza – Atlas Florae Hungariae (Bartha et al. 2015). A hazai flóra módszeres, a közép-európai flóratérképezéssel összehangolt feltárásának gondolata 1999-ben, a III. Aktuális Flóra és Vegetációkutatás konferencián vetődött fel. Azóta a Magyarország területét lefedő több, mint 2800 KEF-kvadrát felmérése megtörtént. A munkában 171 terepi felmérő vett részt. Az adatsorba bedolgozásra kerültek a közép-európai-flóratérképezési azonosítóval (Niklfeld 1997) ellátott publikált előfordulási adatok, valamint számos taxon esetében herbáriumi adatok is.

Az elterjedési adatokat ilyen finom léptékben megjelenítő, ekkora területet lefedő és ennyi taxont feldolgozó mű törvényszerűen hordoz hiányosságokat. A most megjelent térképek többsége kiegészíthető (i) kvadrátazonosító nélkül publikált adatokkal, (ii) publikálatlan, ’elfekvő’ adatokkal vagy (iii) herbáriumi anyag feldolgozásával. Az elkövetkező évek fontos feladata az Atlaszban megjelent térképek pontosítása, kiegészítése. Erre, vagyis adatok megküldésére a flóratérképezési program számára, tettek is felhívást a kötet szerkesztői. Ugyanakkor a jelentőséggel bíró adatok esetében talán nem érdemtelen a primer lelőhelyadatok publikálása sem.

A hazai növényvilág jobb megismeréséért és védelméért fáradozó szakmai folyóiratok eddig is nagyszámú florisztikai cikket közöltek, amelyek jellemzően területi, esetleg taxonómiai alapon gyűjtötték egy csokorba az adatokat. A flóraatlasz megjelenése egy új tematika lehetőségét is felveti: a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképein nem szereplő, publikálatlan adatok egybegyűjtését. Terveink szerint a Kitaibelia-ban elindítunk egy cikksorozatot, amelynek célja az Atlasz adatbázisának struktúrájával kompatibilis, dokumentált adatközlés. A sorozatban reményeink szerint sok szerzős közlemények fognak megjelenni, az egyes adatok esetében pedig feltüntetésre kerül az adat szerzőjének neve.

A sorozat első részéhez várjuk a közreműködők jelentkezését! Az országosan vagy regionálisan ritka, szórványos vagy adathiányos taxonok legalább KEF-kvadrát szintjén újnak bizonyuló előfordulási adatait, amelyeket a szerzők más tematikájú cikkekben nem szándékoznak publikálni. Az adatközlés taxonómiai-nevezéktani alapjának maga az Atlasz (Bartha et al. 2015), az ebben nem szereplő taxonok esetében széles körben elfogadott művek (Flora Europaea, Atlas Florae Europaeae, IPNI, The Plant List, Euro+Med Plantbase, kritikus taxonok nemzetközi monográfiái) tekintendők.

Adatközlésnél a következő attribútumokat kérjük megadni:

* taxon-név

* település (közigazgatási hovatartozás)

* pontos lelőhely (dűlőnév vagy más, könnyen azonosítható viszonyítási pont megadásával)

* KEF-kvadrát azonosítója

 

* észlelés ideje

* herbárium

* releváns irodalmi hivatkozás

* adatszolgáltató neve

Példa:

 

Az adatok ellenőrizhetősége érdekében javasoljuk bizonyítópéldányok elhelyezését valamely közgyűjteményben (például MTM Növénytára, Debreceni Egyetem herbáriuma).

Miért a Kitaibelia?

Az Atlaszban összesen 25 folyóiratnak 269 cikkét hivatkozták, legnagyobb számban a Kitaibelia-t (117 cikk).

 

 

Ez egyfelől megnyugtató visszaigazolása az erőfeszítéseinknek, másrészt pedig kihívás is a jövőre nézve. Bízunk benne, hogy lapunk továbbra is a hazai terepbotanika népszerű fóruma marad.

A cikksorozat első része a Kitaibelia 21(1) füzetében fog megjelenni, amelyhez még örömmel fogadunk adatokat a kitaibelia@unideb.hu email címen.

 

Takács Attila & Molnár V. Attila

szerkesztők

Hivatkozott irodalom

Bartha D., Király G., Schmidt D., Tiborcz V., Barina Z., Csiky J., Jakab G., Lesku B., Schmotzer A., Vidéki R., Vojtkó A., Zólyomi Sz. (szerk.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. – Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 329 pp.

Niklfeld H. (1971): Bericht über die Kartierung der Flora Mitteleuropas. – Taxon 20: 545–571.

Egy kiállítás képeihez

A hétvégén rendezett Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében XI. című konferencia* szervezői a konferenciasorozat eddigi rendezvényeiről összegyűjtött képekből rendeztek kiállítást. Ennek megnyitására egy néhány képből álló bemutatóval készültem, amelyet itt szeretnék közzétenni.

* az előadások és poszterek összefoglalói elérhetők itt

 

 

 Az ifjabb generáció legalább fényképen találkozhatott Felföldy Lajossal, aki még 77 évesen is táncra perdült... Nem akármilyen öröm (és vidámság) volt viszontlátni a kollégákat a régi képeken. 

A 20. század elején a botanikusok határozókulcsát a fejen levő szőrképletekre alapozták. A képek viszont megmutatják, hogy ezeknek térbeli eloszlása, mennyisége, hossza és színezete megváltozhat (lásd Csathó András István és Somlyay Lajos példáit). Persze vannak kivételek Molnár Csaba hajviselete, szakálla éppúgy dacol az idővel, mint a pulóvere.



A konferenciasorozat talán legkonstansabb eleme Kevey Balázs zongorajátéka volt... De Vojtkó András mosolya sem változott sokat.

De emellett a konferenciasorozat legfontosabb állandó jellemzőinek a fontos szakmai diskurzusok és a kötetlen baráti beszélgetések bizonyultak, amelyekben remélhetőleg megint részünk lesz a sorozat következő rendezvényén, 2017. novemberében, Debrecenben. 

Tisztelettel és szeretettel őrizzük a rendezvénysorozat korábbi résztvevőinek emlékét, akik már nem lehetnek közöttünk:

Flórakonferencia 2017-ben ismét Debrecenben

Az elmúlt hétvégén Budapesten lezajlott az Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében című konferenciasorozat XI. eseménye. A szervezőknek ezúton is köszönjük a sikeres rendezést!

A konferencia vasárnapi zárását követően volt szerencsém bejelenteni, hogy a sorozat indítását követő 20. évfordulón visszatér Debrecenbe, azaz 2017. novemberében a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék és az MTA Debreceni Területi Bizottság Botanikai Munkabizottság szervezésében a már jól bevált helyszínen, a DAB-székházban fogjuk megrendezni a soron következő ’flórakonferenciát’.

A rendezvénnyek kapcsolatos tudnivalókról igyekszem majd e blogon is hírt adni.

Kép az 1997-es (első) konferencia résztvevőiről. A kép elkészültekor többen nem voltunk jelen (hatunkat odamontíroztam a fotó jobb oldalára), a konferencia társ-ötletgazdája és szervezője, Vidéki Róbert ekkor is éppen szervezésben volt, a fotózás ötlete is Tőle eredt, ezért az előadóteremben készült portréját tettem a fotóra.

 

Boros Ádám-díj 2016

A Boros Ádám díj a hazai botanikusok és vegetáció kutatók egyik legrangosabb szakmai díja, amelyet a kétévente megrendezésre kerülő Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében című konferencián adnak át.

A díjazottak kiválasztása két lépcsőben történt. Elsőként a korábbi díjazottak tehettek javaslatot a jelöltek személyére, összesen 20 jelöltre érkezett szavazat. A második körben a Boros Ádám Díj kuratóriuma (Dr. Bartha Dénes, az MTA doktora; Dr. Borhidi Attila, az MTA r. tagja; Dr. Fekete Gábor, az MTA r. tagja; Dr. Kevey Balázs, az MTA doktora; Dr. Pócs Tamás, az MTA r. tagja, Dr. Tóth Albert, a Díj alapítója, Dr. Simon Tibor, az MTA doktora; Dr. Vida Gábor, az MTA r. tagja és Dr. Vojtkó András PhD) két-két jelöltre adhatták le a szavazatukat.

Idén a rendezvénysorozat 11.,  Budapesten 2016. február 12–14. között megrendezett eseményén - két díj került átadásra:

Peter Erzberger (A magyar mohaflóra jobb megismeréséért és megismertetéséért tett kimagasló munkájáért, kiemelve a hazánkra újként kimutatott mohafajok felfedezését és mohászati tanfolyamok indításáért)
 

valamint

Farkas Edit & Lőkös László (A a hazai zuzmóflóra szisztematikus térképezéséért, és ennek megszervezéséért, számos fiatal kutatónak a lichenológiába történő bevonásáért és több faj hazai előfordulásának első kimutatásáért).

A díjazottaknak szívből gratulálunk és további sikeres munkálkodást kívánunk!

Ismeretterjesztő cikk Kitaibel elképzelt dolgozószobájáról

Az Élet és Tudomány című hetilap e heti számában jelent meg Kitaibel Pál dolgozószobájáról írt cikkem. Az írást a terveim alapján Heinczné Rási Katalin által készített akvarell illusztrálja. A kép megvalósításáról lásd korábbi bejegyzéseimet itt és itt. A témához kapcsolódik az újság hátlapja is, amelyen ezúttal a pirosló hunyort ábrázoló vízfestékkel színezett rézkarc részlete látható, amely Waldstein és Kitaibel legendás és monumentális művében (Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae) jelent meg.

 

Miért olyan sikeresek a csalók?

A növények többsége a virágainak megporzását végző állatokat táplálékkal (nektárral vagy virágporral) jutalmazza. Ugyanakkor a növényvilág evolúciója során a megporzók megtévesztése legalább 32 családon belül kialakult. Az eddig ismertté vált több mint 6000 ’csaló’ növényfaj legnagyobb része az orchideák közül kerül ki. Mivel a rovarok igyekeznek elkerülni a csalókat, a megtévesztő fajoknak kevesebb termése képződik, mint a nektártermelőknek. Ugyanakkor megfogalmazódik a kérdés: ha a ’csaló’ orchideák szaporodási sikere kisebb a jutalmazóknál, miért olyan elterjedt ez a stratégia a kosborok között? Ezt a kérdést jártuk körül a Miért olyan sikeresek a csalók? A megtévesztő megporzású orchideák titka című a Természet Világa című folyóirat februári számában megjelent ismeretterjesztő cikkünkben. Az írás rövid, közérthető és magyar nyelvű összefoglalása a ’Higher seed number compensates for lower fruit-set in deceptive orchids’ című közleményünknek. Utóbbi letölthető innen.

Kockások

A botanikusok identifikációja és klasszifikációja

Az Élet és Tudomány e heti számában, a ’Tárgyak – történettel’ című rovatban  (a közelgő XI. Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében című konferencia apropóján) jelent meg Pifkó Dániel tollából az 1912-ből származó ’Kis botanikushatározó’ ismertetése. A határozókulcs 50, a 20. század elején aktív magyar botanikus elkülönítését teszi lehetővé, elsősorban a fejen található szőrzet jellegzetességei alapján, de utalások találhatók az illető füvészek legjellegzetesebb személyiségjegyeire és munkásságukra is. A Klein Gyula (1844–1915) tanári működésének 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésre Szabó Zoltán (1882–1944) által írt szöveg nem nélkülözi a fanyar humort és az (ön)ironikus megjegyzéseket sem. Például a varfű-monográfusként is ismert Szabó Zoltánhoz így juthatunk el a kulcsban:

 

Az érdekes írást mindenkinek jó szívvel ajánlom elolvasásra.

 

Megjegyzem, hogy Carl Linné – miként szinte mindent a világon – a botanikusokat is osztályozta. Philosophia Botanica című, 1751-ben megjelent művében számos ’osztályukat’ felsorolta, például: 7. Collectores (Gyűjtők), 9. Patres (Atyák), 10. Commentatores (Kommentátorok), 11. Ichniographi (Ikonográfusok), 12. Descriptores (Leírók), Monographi (Monográfusok), 14. Curiosi (Ritkaságvadászok), 16. Floristae (Floristák), 17. Peregrinatores (Vándorok), 18. Methodici (Módszertanosok), 19. Philosophi (Filozófusok), 21. Eristici (Érvelők), 22. Physiologi (Élettanosok), 23. Institutores (Oktatók), 24. Systematici (Szisztematikusok), 38. Nomenclatores (Nevezéktanosok).

Az egyes osztályok azután további alosztályokra, majd rendekre oszthatók… A 24. Systematici (Szisztematikusok) osztály például két alosztályra különül el:

25. Heterodoxi Systematici (8 további alcsoporttal)

26. Orthodoxi Systematici (két renddel: Universales és Partiales)

(Persze az osztályozás nem teljesen következetes, mert egyes botanikusok több osztályba is besoroltattak.)

Ez a mű számos változatban letölthető innen. Jó szórakozást kívánok!

Megjelent a Moldovai Köztársaság vörös könyvének új kiadása

2015-ben jelent meg a moldovai Vörös Könyv 3. kiadása. Ahogy belelapoztam két orchidea esetében arra lettem figyelmes, hogy a képen nem a bemutatni kívánt faj látható.

 

A fehér madársisak közeli felvétele egy nőszirom (Iris) fajt ábrázol

 

 

 

Az agár sisakoskosbor illusztrációjaként megjelent felvételek az Orchis mascula subsp. signifera-t mutatják be



A kötet borítóján megjelent kép szerintem nem az európai vidrát (Lutra lutra) ábrázolja, hanem valószínűleg állatkertekben gyakran látható ázsiai kiskarmú vidrát  (Amblonyx cinereus)

Annak illusztrálására, hogy e képcserék nem biztos, hogy a szerzők vagy a szerkesztők hibájaként kerültek a könyvbe leírok egy hihetetlen történetet. Jó pár évvel ezelőtt készítettünk a haza élővilágról egy gazdagon és színesen illusztrált ismeretterjesztő könyvet. Ennek megjelenése után hónapokkal a magyarországi nyomda megbízást kapott egy másik volt szovjet tagkörtársaság vörös könyvének kinyomtatására is. A nyomdai dolgozók nem voltak elégedettek a könyv képanyagával és emlékeztek a nemrégiben náluk készült magyar könyvre és úgy gondolták, hogy annak képeivel cserélik ki az általuk gyengének tartott fotókat. A dolog végül azért nem történt meg, mert a nyomdából felhívták a kiadót, hogy engedélyt kérjenek a művelethez… A jószándékú nyomdászokban az fel sem merült, hogy egy ázsiai ország vörös könyvének illusztrálására nem alkalmasak egy magyar könyvben megjelent képek – ha hasonló virágszínű fajokat bemutató fotográfiákat választanak…

Hivatkozás

Cartea Roşie a Republicii Moldova – The Red Book of the Republic of Moldova. Min. Mediului al Rep. Moldova, Acad. de Ştiinţe a Moldovei, Grădina Botanică & Inst. – Ed. 3. –Ştiinţa, 2015  492 p.

Olvasnivaló a 2016-os év vadvirágáról

A közelmúltban fejeztünk be egy ismeretterjesztő kéziratot az idei év vadvirágáról, a mocsári kockásliliomról, amely a faj virágzásának idején (március vége – április eleje táján) fog megjelenni az Élet és Tudomány című hetilapban.

A betűk mögött felsejlenek a növények...

A kockásliliomos cikkhez igyekeztünk összegyűjteni a fajról közölt legfontosabb információkat, áttekinteni a vele kapcsolatos irodalmat, amely jó alapot jelent majd a Kitaibelia folyóirat “Év vadvirága” című kismonográfia sorozatának 2017-ben esedékes cikkéhez. (A sorozat nyári tőzikéről és szibériai nősziromról megjelent közleményei megtalálhatók itt és itt.)

Miután a napokban olvastam Lengyel Attila blogján arról a #365papers nevű kihívásról, amelynek célja, hogy arra buzdítsa a kutatókat, hogy olvassunk el naponta egy cikket, úgy döntöttem az összegyűjtött közlemények listáját (és a hozzáférhetőségüket) itt közzéteszem, hátha mások is találnak közöttük olvasásra érdemeseket.

Alaktan, anatómia, szövettan:

Corneanu G. C. & Popescu G. G. (1981): Distributional and anatomical studies on Fritillaria (Liliaceae) in Romania. – Willdenowia 11: 307-315.

Petrić M., Subotić A., Jevremović S. & Trifunović  M. (2011): Somatic embryogenesis and bulblet regeneration in snakehead fritillary (Fritillaria meleagris L.). – African Journal of Biotechnology 10(72): 16181–16188.

Subotić A., Trifunović M., Jevremović S. & Petrić M. (2010): Morpho-histological study of direct somatic embryogenesis in endangered species Frittilaria meleagris. – Biologia Plantarum 54(3): 592–596.

Virág- és megporzásbiológia:

Stpiczyńska M., Nepi M. & Zych M. (2012): Secretion and composition of nectar and the structure of perigonal nectaries in Fritillaria meleagris L.(Liliaceae). – Plant Systematics and Evolution 298(5): 997–1013.

Zych M. & Stpiczyńska M. (2012): Neither protogynous nor obligatory outcrossed: pollination biology and breeding system of the European Red List Fritillaria meleagris L.(Liliaceae). – Plant Biology 14(2): 285–294.

Ökológia, élőhelypreferencia:

Horsthuis M. A. P., Corporaal A. & Westhoff V. (1994): Die Schachblume (Fritillaria meleagris L.) in Nordwest-Europa, insbesondere in den Niederlanden: Ökologie, Verbreitung, pflanzensoziologische Lage. – Phytocoenologia 24(1-4): 627–647.

Kaldewey H. (1957): Wachstumsverlauf, Wuchsstoffbildung und Nutationsbewegungen von Fritillaria meleagris L. im Laufe der Vegetationsperiode. – Planta 49(3): 300–344.

Trist P. J. O. (1981): Fritillaria meleagris L.: Its survival and habitats in suffolk, England. – Biological Conservation 20(1): 5–14.

Zhang L. (1983): Vegetation ecology and population biology of Fritillaria meleagris L. at the Kungsängen Nature Reserve, eastern Sweden. – Doctoral thesis at Uppsala University, Sweden. – Acta Phytogeographica Suecica 73. 92 pp.

Zhang L. & Hytteborn H. (1985): Effect of ground water regime on development and distribution of Fritillaria meleagris. – Holarctic Ecology 8(4): 237–244.

Filogenetika, rendszertan:

Rønsted N., Law S., Thornton H., Fay M. F, & Chase M. W. (2005): Molecular phylogenetic evidence for the monophyly of Fritillaria and Lilium (Liliaceae; Liliales) and the infrageneric classification of Fritillaria. – Molecular Phylogenetics and Evolution 35(3): 509–527.

Raksányi Zsolt felvétele