Megjelent cikkünk (Bartha et al. 2013) a Botany című folyóiratban.
Összefoglalás:
A hibridizáció jelentős szerepe a
szárazföldi növények fajképződési folyamataiban jól ismert, de a jelenséget a legfajgazdagabb
zárvatermő nemzetség, az Astragalus esetében mindeddig nem dokumentálták. A
Dissitiflori szekcióba tartozó fajok vizsgálata (a nukleáris riboszomális ITS régió klónozása és
három kloroplasztiszban lokalizált régió (ycf1, ndhF–rpl32, and rpl32–trnL) szekvenálása)
révén mutattuk be a hibridizáció lehetséges szerepét a nemzetség
speciációjában. Az nrITS klónozása révén bemutattuk, hogy a
poliploid Astragalus pallescens M.Bieb., Astragalus
peterfii Jáv. és Astragalus pseudoglaucus Klokov fajok
két egymástól jelentősen különböző ribotípus-csoporton osztoznak, amely egykori
hibridizáció megtörténtére utal. A nukleáris és a plasztisz régiókon alapuló fák
inkongruenciái pedig a retikuláció jelenségét támasztják alá. Taxonómiai eredményünk,
hogy az Astragalus peterfii az Astragalus vesicarius s. l. -től jelentősen
elkülönül, azzal nem szinonimizálható.
A közlemény letölthető innen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése