 |
| 1. Az alaktani változatosság példái az Elatine nemzetségben. A, Elatine alsinastrum (subgenus Potamopithys) terresztris alakja; B, Elatine alsinastrum vízi alakjának virágzó hajtásai; C, E. brochonii (Spanyolország); D, E. triandra (Magyarország); E, E. hexandra (Lengyelország); F, E. californica (USA); G, E. hungarica (Magyarország); H, E. hydropiper (Magyarország); I, E. campylosperma (Spanyolország); J, E. gussonei (Lampedusa); K, E. gussonei (Szicília); K, E. macropoda (Szardínia). —Molnár V. Attila fényképei. |
Összefoglalás
Az Elatine nemzetségnek mintegy 25 faja ismert, amelyek
efemer vizes élőhelyek kistermetű, rövid életű fajai. Nagyfokú, és részben
kétéltű életmódjukból fakadó morfológiai variabilitásuk következtében a
nemzetség taxonómiája ellentmondásos. Cikkünkben 13 faj 27 mintájának részletes
molekuláris filogenetikai vizsgálatát végeztük el nukleáris (rITS) és plasztid
(accD-psaI, psbJ-Peta, ycf6-PSBM-trnd) szekvenciák alapján. A filogenetikai
analízis alapján a nemzetség európai képviselőinek rendszerezését adjuk. A
hagyományosan elfogadott Crypta és Elatinella szekciókat
monofiletikusnak találtuk. Megállapítottuk, hogy a nemzetség filogenetikai
fáján a legelső leágazást az Elatine brochonii képezi – e faj számára egy új
Szekciót írtunk le és azt a faj jellegzetes murvaleveleiről Sect. Bracteata-nak
neveztük el. Néhány rendszertani következtetést is levontunk. Az E. hexandra,
magas ploidia-szintű faj valószínűleg állandósult hibrid a két fő szekció
egy-egy fajai között. Az E. campylosperma önálló faji státuszát molekuláris
genetikai és morfológiai bizonyítékok is alátámasztják. Az E. gussonei
szélesebb elterjedésű és genetikailag változatos faj, amelynek két főbb
leszármazási vonala különül el. Az Ázsiából leírt E. ambigua jelenléte
az európai (és így a hazai) flórában kérdéses. A fő leszármazási vonalakat számos
szünapomorf morfológiai karakter,
valamint egységes kromoszóma számok is támogatják. Mindezek alapján az tetramer
virágokkal és átellenes levelekkel rendelkező Elatinella szekción belül két
új alszekciót is leírtunk: a Hydropipera mérsékelt égövben elterjedt, a
Macropodae alszekcióba pedig mediterrán fajok tartoznak.
 |
Fig. 4. One of the two MPTs
resulted from MP analysis of the combined (nrITS+plastid accD-psaI, psbJ-petA,
ycf6-psbM-trnD) sequences displayed as a phylogram (A) and as a
cladogram (B). Next to each branch are bootstrap support values resulting from
1,000 pseudo-replicate followed by Bayesian PP values after the slash.
|
Hivatkozás
Sramkó G., Molnár V.
A., Tóth J. P., Laczkó L., Kalinka A., Horváth O., Skuza
L., Lukács B. A. & Popiela A. (2016): Molecular phylogenetics,
seed morphometrics, chromosome number evolution and systematics of European Elatine
L. (Elatinaceae) species. – PeerJ 4: e2800, DOI 10.7717/peerj.2800
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése