Orchideák másodlagos élőhelyeken Írországban

Nemrégiben ÍRott munkabeszámolót kaptam Löki Viktor tanítványomtól, aki a 'zöld szigeten' vizsgálja az ottani temetők és útbevágások orchideáit.

Számomra némileg meglepő, de több fajt és több lelőhelyen talál, mint azt előzetesen vártuk. Mindezt a Viktor által küldött képeknek köszönhetően néhány képpel is tudom illusztrálni:



Anacamptis pyramidalis írországi temetőben

... és útbevágásban

Dactylorhiza fuchsii írországi temetőben

... és útszegélyen

Lassan, de biztosan gyűlnek az adatok egy Európa számos területét (különböző klimatikus adottságokkal és gazdasági-társadalmi berendezkedéssel jellemezhető országokat) lefedő összehasonlító vizsgálathoz...

 

Viktor, köszönöm! És tudod mit skandálnak a futballszurkolók a meccsen, ha csapatuk vezet, de úgy érzik több lehetőség van a mérkőzésben: "Még, még, még, ennyi nem elég!"

Én is ezt mondom...

Ismét a parlagfűről

Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) közismert növény hazánkban, aligha van olyan növényfaj amelyről ennyi szó esne a médiában. Mégis számos tévedés, sőt tévhit kering vele kapcsolatban, az egyik az, hogy (nemzetségnevének egyezősége miatt) azonos lenne az ókori hellén istenek eledelével. Ez a nézet tükröződik vissza Kovács Béla Európai Parlamenti képviselőnek, az Európai Bizottsághoz benyújtott, írásbeli választ igénylő kérdésében is.

A faj régi gyógynövénykönyvekben nem szerepel, mindössze a 19. század közepén tűnt fel először Európában. (Ugyanezen okból biztos, hogy e faj nem lehetett azonos a görög istenek eledelével.)

 

Az Ambrosia nemzetségnév eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyrészt felmerül a lehetősége, hogy a növény ellenállósága miatt az ógörög "nem halandó"-ból (a- + mbrotosz) származik (az lehet az eredete az istenek eledelének), másrészt Juhász Miklós (2013) szerint a név valójában Ambrosius (Ambrose) milanói püspöknek (Szent Ambrus) állít emléket. Linné a Species Plantarum-ban és a Genera Plantarum-ban nem tesz említést a generikus név etimológiájáról.

 

A kérdésben szereplő további felvetésekről (mint a faj intelligenciája és bűnössége) e helyen most nem szeretnék nyilatkozni, de szerintem ezek a fogalmak értelmezhetetlenek a növények esetében.

További olvasnivaló a parlagfűről:

Korábban a blogomon írt bejegyzés itt található.

A fajt részletesen tárgyaló monográfia (angol nyelven) itt található.

 

Az ambróziáról, mint az istenek eledeléről pedig itt és itt lehet tájékozódni.

Hivatkozás
Juhász M. (2013): Az istenek eledele? - Amega 20(8): 29-32.  

"A fűnyírás népbetegség" - Interjú a MN-ban

Jó szívvel ajánlom kedves barátom, Óvári Miklós Magyar Narancsban megjelent interjúját elolvasásra. Alapvetően a Balaton növényvilágáról szól, de több aktuális problémát is érint.

 

 

A herbáriumokról a televízióban

Az M1 Kék Bolygó 2016. június 20-án sugárzott című műsorában többek között szó esett a herbáriumok jelentőségéről. A műsorban szó esik a magyarországi orchideák virágzási idejének klímaváltozás által előidézett megváltozásáról  (kapcsolódó cikkünk itt) és a tekert csüdfű 131 éves herbáriumi példányról származó csíraképes magvakról (kapcsolódó cikkünk itt) is. Az adás megtekinthető itt (a herbáriumokról az 5. perctől kezdődően esik szó).

Jut eszembe...

A napokban (majdnem) mindenkinek, mindenről a foci jut eszébe.
Még az orchideákról is.

Forrás: Facebook

Jane Goodall-interjú avagy angolul Balóval

 

Gyerekkorom emlékezetes olvasmánya Jane Goodall Az ember árnyékában című könyve, amit tanzániai csimpánz-kutatásairól írt. Nemrégiben az RTL Klub interjút sugárzott a neves (immár 82 éves) kutatóval. Megnézését mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom: tanulságos és reménykeltő. (Én sajnos kissé borúlátóbb vagyok, de remélem Goodall-nak lesz igaza az emberiség és bolygónk jövőjét illetően.)

 

 

A 30 perces interjú megtekinthető itt.

Elkezdődött a nőszőfű (Epipactis) szezon!

A vörösbarna nőszőfűnek (Epipactis atrorubens) (és néhány más erdei orchideafajnak) évek óta ismertek állományai a Jászság homokján, elsősorban nemesnyár-ültetvényekben.

Látva ezeket a termőhelyeket javasoltam a lelkes és illetékes természetvédelmi őrnek, Juhász Tibornak, hogy figyelje a bugaci nőszőfű (Epipactis bugacensis) előfordulását, mert az is elképzelhető.

 

Tibor idén sikerrel járt, már bimbós állapotban megtalálta a növényeket, amelyek első példányai a múlt héten virágozni kezdtek.

 

A bugaci nőszőfű a legkorábban virágzó hazai önmegporzó Epipactis-faj

 

Fokozottan védett fajunk, melynek előfordulása eddig hazánkban csak a Duna-Tisza közén volt ismert.

 

Elsősorban olyan meszes homokra telepített nemesnyárasokban lehet számítani a megjelenésére, amelyben "csupasz" avaros foltok is vannak

 Ám vannak még ennél is szokatlanabb Epipactis-termőhelyek.

Emődy Wáman-Zoltán kőszegi családi házuk kertjében évekkel ezelőtt találta az első elbai nőszőfüvet (Epipactis albensis). A fűnyírást elkerülve a növény azóta többször sikeresen magot érlelt és immáron szép számmal jelennek meg utódai.

 

Zoltán a megtalált példányokat kis zászlócskákkal jelöli (hogy elkerülhessék a "leberregést") - a képen éppen a házuk előtti szilvafa alatt első ízben idén megtalált példányokat

Szokatlan látvány: nőszőfű a gázcsap mellett... Ez a faj júliustól szeptemberig (októberig) virágzik, hajtásai jelenleg néhány centiméteresek

Ezúton is köszönöm Emődy Wáman-Zoltánnak és Juhász Tibornak közléseiket és kalauzolásukat!

Takács Attila PhD-értekezésének munkahelyi vitája

Meghívó

 

Takács Attila

(Debreceni Egyetem, Juhász-Nagy Doktori Iskola)

’Esettanulmányok herbáriumok aktuális botanikai kutatásokban betöltött szerepéről’ című egyetemi doktori (PhD) értekezésének
munkahelyi (előzetes) vitájára

 

Időpont: 2016. június 17., 13:00 óra

Helyszín: Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, Diószegi Szeminárium (Élettudományi Épület, 1.035), 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

Az értekezés opponensei:                        Dr. Bauer Norbert PhD főmúzeológus (Magyar Természettudományi Múzeum Növénytár, Budapest)   

                                                                           Dr. Végvári Zsolt c. egyetemi tanár (Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen)

A bíráló bizottság elnöke:                         Prof. Dr. Varga Zoltán (DE TTK Evolúciós Állattani Tanszék)

 

Minden érdeklődőt szívesen látunk!

A vetővirág üszöggombája

Tavaly jelent meg a Kitaibelia-ban egy, az Őrségi Nemzeti Park védett növényeinek mikroszkopikus gombáiról szóló közlemény, amely felkeltette az érdeklődésemet ritka növények gomba-parazitái iránt. A kakasmandikó rozsdagombáját szinte az összes hazai és számos erdélyi állományban sikerült azóta megtalálni. Idén tavasszal a vetővirág (Sternbergia colchiciflora) terméseit és magvait keresve figyeltem fel a Balaton mellett a növény tokterméseiben található, sötét barnás-feketés spóratömegre, amelyet valamiféle üszögnek gondoltam, de a világhálón nem találtam róla semmi konkrétumot. Látszólag ugyanez a gomba egy mezőföldi állományban is megtalálható volt (az itteni lelőhelyre ezúton is köszönöm a kalauzolást Voigt Wilfriednek).

 

 

 

A fajt Pfliegler Walter azonosította a Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve (Bánhegyi J. et al. 1985) alapján: nagy valószínűséggel a Moesz Gusztáv (1921: 61.) által Budapestről leírt Urocystis sternbergiae –ről van szó.

 

A faj Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve alapján igen ritka, Moesz csak Budapestről említi: a Hármashatárhegyen Filarszky és Moesz, Máriaremete mellett Zsák Zoltán gyűjtötte.

Úgy vélem, hogy a gomba jóval elterjedtebb lehet, látszólagos ritkaságának oka mögött az a tény húzódhat meg, hogy a botanikusok alig keresik. Kérem, aki esetleg észlelte valahol a gombát legyen szíves email-ben értesítsen!

Hivatkozás

Bánhegyi J., Tóth S., Ubrizsy G., Vörös J. (1985): Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve. I–II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 1152.

Moesz G. (1921): Mykologiai közlemények. IV. közlemény. – Botanikai Közlemények 19(1–6): 44–66.

Most érdemes keresni az apró füzényt

A füzényfélék családjába (Lythraceae) többnyire lágyszárú, négy– vagy hattagú virágokkal rendelkező növények tartoznak. Világszerte mintegy 28 nemzetségnek közel 600 faja ismert, legtöbbjük a trópusokról. A füzények nemzetsége hozzávetőlegesen kéttucatnyi fajt számlál, melyek az északi féltekén elterjedtek. Fajaik egy része termetes évelő növény, mint a nedves réteken, ártereken országszerte gyakori pelyhes szárú, tömött virágzatú réti füzény (Lythrum salicaria) és a kopasz hajtású, laza virágzatú vesszős füzény (Lythrum virgatum), mely főként szikesedő réteken fordul elő.

Az egymáshoz nagyon hasonló egyéves életformájú, aprócska termetű füzények közül eddig négyet találtak a Kárpát-medencében, mindannyian az iszapnövényzet jellemző növényei. Leggyakoribb közülük az alacsony füzény (Lythrum hyssopifolia).

 

Az alacsony füzény (Lythrum hyssopifolia) megnyúlt tokterméseitől külső csészecimpái elállnak.

 

Hajtásai lehetnek a talajon heverők (de többnyire felállók), levelei lándzsásak, kihegyezettek

Jóval ritkább az apró füzény (Lythrum tribracteatum Salzm.), mely 10–30 cm-es, általában a talaj felszínén kúszó, sokszorosan elágazó vagy ritkábban felálló hajtásokat nevelő világoszöld növény.

A védett apró füzény (Lythrum tribracteatum) tompás levelei lapát alakúak, alapjuk felé fokozatosan keskenyednek.

 

Apró, rózsaszín virágai a levelek hónaljában fejlődnek. A külső csészefogaik aprók, tompásak, nem elállók.

Termőhelyigénye hasonló az előző fajéhoz, de kissé vízigényesebb. A növény elterjedésének északi határa nálunk húzódik, Szlovákiában mindössze egyetlen előfordulása ismert, közvetlenül a magyar határ mellett. A Tisza délre eső szakaszainak környékén viszonylag gyakori, észak felé haladva egyre ritkábbá válik. Belvizes szántókon, rizsföldeken, kátyúkban, ártéri rétek iszapos mélyedéseiben fordul elő.

Az idén a fajnak úgy tűnik „jó éve” van, a Jászságban két új állományát találtam belvizes szántókon.