Elkezdődött a nőszőfű (Epipactis) szezon!

A vörösbarna nőszőfűnek (Epipactis atrorubens) (és néhány más erdei orchideafajnak) évek óta ismertek állományai a Jászság homokján, elsősorban nemesnyár-ültetvényekben.

Látva ezeket a termőhelyeket javasoltam a lelkes és illetékes természetvédelmi őrnek, Juhász Tibornak, hogy figyelje a bugaci nőszőfű (Epipactis bugacensis) előfordulását, mert az is elképzelhető.

 

Tibor idén sikerrel járt, már bimbós állapotban megtalálta a növényeket, amelyek első példányai a múlt héten virágozni kezdtek.

 

A bugaci nőszőfű a legkorábban virágzó hazai önmegporzó Epipactis-faj

 

Fokozottan védett fajunk, melynek előfordulása eddig hazánkban csak a Duna-Tisza közén volt ismert.

 

Elsősorban olyan meszes homokra telepített nemesnyárasokban lehet számítani a megjelenésére, amelyben "csupasz" avaros foltok is vannak

 Ám vannak még ennél is szokatlanabb Epipactis-termőhelyek.

Emődy Wáman-Zoltán kőszegi családi házuk kertjében évekkel ezelőtt találta az első elbai nőszőfüvet (Epipactis albensis). A fűnyírást elkerülve a növény azóta többször sikeresen magot érlelt és immáron szép számmal jelennek meg utódai.

 

Zoltán a megtalált példányokat kis zászlócskákkal jelöli (hogy elkerülhessék a "leberregést") - a képen éppen a házuk előtti szilvafa alatt első ízben idén megtalált példányokat

Szokatlan látvány: nőszőfű a gázcsap mellett... Ez a faj júliustól szeptemberig (októberig) virágzik, hajtásai jelenleg néhány centiméteresek

Ezúton is köszönöm Emődy Wáman-Zoltánnak és Juhász Tibornak közléseiket és kalauzolásukat!