Negundo!, ó ne, hogy tied a világ!

Tegnapelőtt a Jászságban járva érdekes dologra figyeltünk fel. Az észak-amerikai eredetű, hazánkban idegenhonos, ártéri erdőkben és bolygatott, zavart területeken terjeszkedő kőrislevelű juhar vagy zöld juhar (Acer negundo) példányainak lombozatát teljes mértékben elfogyasztották mintegy 2 centiméter nagyságú, szőrös hernyók, amelyeket a világhálót nézegetve az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) lárváival vélek azonosnak.

A behurcolt idegenhonos élőlények új földrajzi környezetben történő sikeres terjeszkedését magyarázó egyik hipotézis (’enemy release’) lényege az, hogy ezek a fajok az új környezetben ’megszabadulnak’ azoktól a ’természetes ellenségeiktől’ (például parazitáktól, herbivóroktól, ragadozóktól) amelyekkel eredeti elterjedési területükön együtt evolválódtak és amelyek őshonos állományaikat ’kordában tartják’. Ám könnyen előfordulhat, hogy az ellenségektől csak ideiglenesen szabadulnak meg, mert az eredeti élősködők, növényevők (a vírusoktól, a baktériumokon, gombákon át a rovarokig) követhetik gazdanövényeiket az ’Új világba’ (ez történt a fennt ismertetett esetben), de lehetséges, hogy a nagy mennyiségben rendelkezésre álló „ki nem használt” táplálék révén olyan élőlények térnek át az idegenhonos faj hasznosítására, amelyek ősei korábban más (általában rokon) fajon éltek. Utóbbi eset történt például akkor mikor mintegy 15–20 éve a kis fehérsávos lepke (Neptis sappho) felfedezte magának az akácot. E faj lárvái eredetileg szintén pillangósvirágú növényeken (Lathyrus niger és L. vernus) táplálkoztak, de úgy tűnik ez a lepke az akácban rátalált az egész országban tömegesen jelenlevő, tápláló „terülj, terülj, asztalkám”-ra. Ahogy arról már korábban is írtam, tartok tőle a feketefenyőnél már előrehaladott állapotban levő folyamat, az akác esetében a még csak most kezdődik…

Akáclevél hólyagosmoly (Parectopa robiniella) ’kártétele’

Most pedig visszatérve a zöld juharhoz (Acer negundo). Úgy érzem a most megfigyelt jelenséget az Illés együttes már megénekelte az 1968-ban készült „Negundó” című slágerében (részlet):

„Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,

Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád

És ha még most tied a szó,

Ne hidd, hogy így marad örökre,

Ajánlom, tűnjél el a színről sietve.

(…)

Egész más most ez a világ,

Jobb lesz, ha végre már megérted,

Az idő lassan, lassan eljár feletted.” 

(Köszönöm Takács Attilának, hogy a fennti, növényrendszertan gyakorlatokon számtalanszor "elsütött" és legtöbbször meg nem értett vicc nagyobb nyilvánosság előtt történő bemutatásának lehetőségére a figyelmemet felhívta. Tehát minden felelősség az Övé.)