Cikk a behurcolt méhek dél-amerikai orchideák megporzásában játszott szerepéről

Érdekes közlemény jelent meg nemrégiben (Sanguinetti, A., & Singer, R. B. (2014). Invasive bees promote high reproductive success in Andean orchids. Biological Conservation 175: 10-20. – a cikk letölthető innen), amelyben azt vizsgálták, hogy milyen szerepet játszanak Dél-Amerikába behurcolt méh-fajok két, az Andokban élő orchideafaj szaporodási sikerében. A nektártermelő Brachystele unilateralis és a megtévesztő megporzású  Chloraea virescens nevű orchideák kizárólagos őshonos megporzója a bennszülütt Bombus dahlbomii nevű poszméh. Mindkét faj virágai önkompatibilisek (tehát saját pollenjükkel is megtermékenyíthetők), de csak rovarmegporzás révén hoznak termést. Terepi vizsgálatok révén kimutatták, hogy egyrészt mindkét faj virágai igen jelentős  arányban (83% és 66%) hoznak termést, másrészt ezért legnagyobb mértékben behurcolt poszméh-fajok (Bombus terrestris és Bombus ruderatus) valamint a szintén idegenhonos (Apis mellifera) felelősek.

Az eredmények arra utalnak, hogy ezeknek orchideafajoknak a szaporodását nem feltétlenül fenyegeti az őshonos megporzók populációinak hanyatlása. A szerzők tudomása szerint ez az első dokumentált esete hogy az őshonos megporzó rovart hatékonyan helyettesítik invazív hártyásszárnyúak

Forrás:

Sanguinetti A. & Singer R. B. (2014). Invasive bees promote high reproductive success in Andean orchids. Biological Conservation 175: 10-20.

A házi méh kiemelkedő szerepét kimutattuk hazánkban is az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) virágainak megporzásában (Biró É., Bódis J., Nagy T., Tökölyi J., Molnár V. A. (2015): Honeybee (Apis mellifera) mediated increased reproductive success of a rare deceptive orchid. – Applied Ecology and Environmental Research 13: 181-192.).

Lehetséges, hogy a házi méh igen nagy denzitásával függ össze az a tény, hogy herbáriumi adatsorok alapján a hazai orchideák termésképzésében nem tapasztalható jelentős változás (lásd: Molnár V. A., Löki V., Takács A., Schmidt J., Tökölyi J., Bódis J., Sramkó G. (2015). No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids. – Applied Ecology and Environmental Research 13(4):1097–1183.).

Mint ahogyan az a tény is, hogy két megtévesztő megporzású, főként méhek által látogatott ujjaskosbor (Dactylorhiza) faj esetében az utóbbi években kimutattuk, hogy termésképzési arányuk a Bükk hegységben magasabb, mint Európa nyugati részein (lásd: E. Vojtkó A., Sonkoly J., Lukács B. A., Molnár V. A. (2015): Factors affecting reproductive success in threeentomophilous orchid species in Hungary. – Acta Biologica Hungarica 66(2): 231–241.)

Még általánosabban vizsgálva a kérdést, egy nemrégiben, magyar szerzők közreműködésével készült cikk (Kleijn, D., Winfree, R., Bartomeus, I., Carvalheiro, L. G., Henry, M., Isaacs, R., ... & Steffan-Dewenter I. (2015): Delivery of crop pollination services is an insufficient argument for wild pollinator conservation. – Nature Communications 6: 7414.) kimutatta, hogy a termesztett kultúrnövények beporzása a beporzók egy kicsiny, gyakori fajokból álló csoportjának köszönhető, és a ritka fajok beporzó tevékenysége elhanyagolható. Azaz ha csak arra építve érvelünk a biodiverzitás és ritka fajok védelme mellett, hogy szükség van rájuk az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz, akkor az bizony nem feltétlenül igaz.

E cikkről részletesebben itt lehet magyar nyelven olvasni.