Cikk az észak-görögországi salep-gyűjtésről

A Görögország északnyugati részén folyó salep-gyűjtésről jelent meg cikk az Oryx című természetvédelmi folyóiratban. (A cikk letölthető innen.)

Több kelet-mediterrán országhoz hasonlóan Görögországban is jelentős hagyománya van az orchideák gumói gyűjtésének. A gyűjtés és a kereskedelem mozgatórugói azonban változnak az idők során. A szerzők azt vizsgálták, hogy mely fajok és nemzetségek gumóit gyűjtik napjainkban és kiváncsiak voltak arra is, hogy folyik-e a fajok termesztése, miként kerül a piacra a termék és milyen gadasági értéket képvisel. Terepmunka mellett 25 strukturált interjút készítettek gyűjtőkkel, utcai árusokkal és egy gyógynövény-bolt tulajdonosaival. Az eredmények azt mutatják, hogy számos orchidea faj gumóival kereskednek, de egyiket sem termesztik, mindannyit vadon gyűjtik. (Korábban Dactylorhiza-fajok gyűjtését Görögországban nem tapasztalták, mostani gyűjtésüket a szerzők szerint a preferált Orchis és Anacamptis fajok megfogyatkozása idézhette elő.) A Görögországban, Albániában és Törökországban gyűjtött gumókat Észak-Görögországban értékesítik kilogrammonként 55-150 eurós áron. A kereslet növekszik, amelynek okát a hagyományos, az ökológiai és alternatív élelmiszerek irán mutatkozó megélénkülő érdeklődésben, valamint a 2009-es gazdasági visszaesésben látják. Görögország és Albánia érintkező hegyvidékein jelenleg folytatott gyakorlat fenntarthatatlannak tűnik, ugyanis nem tapasztalták az anyagumók visszaültetését és a szerzők úgy látják, hogy a példányok magprodukcióját veszélyezteti, hagy a virágzás idején (a termésérlelés előtt) gyűjtik a gumókat.

A témához kapcsolódó korábbi bejegyzések: Iránnal kapcsolatban ill. Törökországról itt és itt.

Hivatkozás

Kreziou, A., de Boer, H., & Gravendeel, B. (2015): Harvesting of salep orchids in north-western Greece continues to threaten natural populations. Oryx DOI: http://dx.doi.org/10.1017/S0030605315000265

Megjelent Richard Dawkins új könyve magyarul - mindenkinek jó szívvel ajánlom

Egyetemista koromban talán Richard Dawkins ‘Az önző gén’ című könyve gyakorolta a legnagyobb hatást rám. Elolvasása után úgy éreztem, hogy soha többé nem tudok úgy tekinteni az élővilágra mint addig (azaz ekkor ébredtem rá a ‘csoportszelekciós’ nézet tarthatatlanságára – amelyet utólag leginkább KonradLorenz hatásának tudok be). Másrészt pedig úgy  éreztem, hogy a kötet fő mondanivalója (a szelekció alapegysége nem a populáció, vagy nem az egyed, hanem a gének, amelyek ebből adódóan a szükségszerűen ‘önzőek’) annyira logikus és magától értetődő, hogy nem értettem, miért nem fogalmazta ezt már más korábban... (Bár azt kell mondjam más nehezen tudta volna átadni az olvasónak a könyv mondanivalóját ennyire lelkesítően brilliáns logikával és egyszersmind mégis bárki számára világosan követhető módon.) A könyv utolsó (memetikai) fejezetében szereplő mémekről mára már szinte mindenki hallott, a mém (meme) szót Dawkins alkotta  (a gén (gene) szó mintájára) és vele a kultúra másolható és másolódó alapegységeinek jelölésére.

Bár ezt követően Dawkins több más könyvét (például Vak órásmester, Folyam az Édenkertből, A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása, Az Ős meséje, A legnagyobb mutatvány: Az evolúció bizonyítékai) is olvastam, de egyik sem volt rám olyan hatással mint az ‘Isteni téveszme’. Szerintem mindenkinek olvasnia kellene. (Érdekes, hogy egy másik brit szerző, Jeremy Legett által jegyzett, látszólag teljesen más mondanivalójú könyve – A fele elfogyott – mondanivalója az emberiség jövőjéről, politikáról és egyebekről mennyire egybeesett Dawkins-éval és ugyanakkor mennyire távol esett a világban elterjedt és a ‘hivatalos’ állásponttól.)

Mostanában került a boltokba Dawkins önéletrajzi indittatású írásának első kötete.

A könyv az első évektől kezdve oxfordi kibontakozásáig kíséri végig a szerző pályáját, miközben megismerhetjük Az önző génig vezető utat is. Dawkins élénk színekkel ecseteli Afrikában töltött, idilli (és kalandos) gyermekkorát, és bemutatja hétköznapinak korántsem nevezhető őseit és elbűvölő szüleit. Magyar szemmel számos érdekességet tartalmaz a könyv, amely felhívja a figyelmünket azokra a különbségekre, amelyek egy világhatalmi tényező (Nagy-Britannia) és kis hazánk polgárai érezhetnek.

A kötet olvasása közben számos fontos és érdekes és látszólag jelentéktelen és érdektelen részletet tudhatunk meg a szerző életéről. Ezek a részletek soha nem öncélúak, hanem végig azt a célt szolgálják, hogy megérthessük a szerző értelmének kinyílását, szellemének fejlődését, motivációinak alakulását, és végig követhessük életszemléletének alakulását. Bármilyen témáról van szó Dawkins mindent (önmagát is) kritikusan és tudományos alapossággal szemléli. Emiatt nem válnak bulvárossá azok a részletek sem, amelyek például korai Elvis Presley imádatáról (és az ehhez kapcsolódó egykori buzgó vallásosságáról) vagy szüzességének elvesztéséről szólnak. Nagyon érdekesek az oxfordi szellemi műhelyről írt részek, különösen annak fényében, hogy Dawkins az ősi angol diákváros egyedülálló oktatási rendszerének tulajdonítja tudományos ébredését. Ez a rendszer arra tanítja a diákokat, hogy kérdezzenek, kételkedjenek, ne vizsgaorientáltan és ne tankönyvekből tanuljanak, hanem kutatási eredményekből, beszélgetésekből és vitákból. Megtudhatjuk, hogy kutatói karrierjében komoly változást hozott az 1973-as év, amikor hosszú áramszünetek sújtották Nagy-Britanniát, emiatt a szerző hosszabb időre kényszerből szüneteltette a számítástechnikára alapozott kutatásait (azaz saját megfogalmazása szerint kigyógyult súlyos számítógép-függőségéből).

Persze emellett számos fontos és érdekes információval gazdagodhatnak az olvasók, beavatást nyernek tudománytörténeti műhelytitkokba, megismerhetnek érdekes pletykákat és meghökkentő tényeket, vagy éppen műhelytitkokat.

A kötet fordítása (Kelemen László munkája) is dicséretet érdemel, bár szerintem tanulságos lett volna a magyar fordításban egyes angol szakkifejezések, frázisok, gúny- és becenevek eredeti változatának feltüntetése is. A magyar kiadás (A csoda bűvöletében. Egy tudós lenyűgöző életútja) főcímét kifejezetten jól sikerültnek, alcímét viszont kifejezetten szerencsétlennek tartom. Mivel a kötetet Dawkins maga jegyzi szerzőként szerintem a magyar alcím a szerénytelenség látszatát kelti (bár elképzelhetőnek tartom, hogy ez nem a fordító, hanem a kiadó döntése volt...). Dawkins maga sokkal mértartóbb volt a címadásnál (An Appetite for Wonder. The Making of a Scientist. A Memoir).

Köszönöm Simán László barátomnak az ajándékba kapott könyvet.

10. Magyar Ökológus Kongresszus - Veszprémben

2015. augusztus 12. és 14. között rendezi Pannon Egyetem Limnológia Intézeti Tanszéke (az MTA Ökológiai Tudományos Bizottsága és a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete szakmai támogatásával) a magyar ökológus társadalom legnagyobb, az ökológia tudományának legszélesebb spektrumát bemutató tudományos találkozóját, a 10. Magyar Ökológus Kongresszust. A kongresszus küldetése, hogy áttekintést adjon az egyed feletti biológiai szerveződési szintek kutatásával foglalkozó tudományterületek legújabb eredményeiről, és hozzájáruljon a más tudományterületekkel és tudományágakkal való együttműködés szélesítéséhez.

A konferencián egy előadással veszünk részt, a Természetvédelemi ökológia III. szekcióban, 2015. augusztus 14. (pénteken) 13:30 és 13:45 között Löki Viktor mutatja be előadásunkat (Löki V., Tökölyi J., Süveges K., Lovas-Kiss Á., Takács A., Sramkó G., Hürkan K., Nagy T., Biró É., Fekete R., Ljubka T. & Molnár V. A.: Törökországi temetők, mint veszélyeztetett orchideák élőhelyei).

A rendezvény teljes programja elérhető itt.

Megjelent a Studia Botanica Hungarica 46(1) füzete

Megjelent a Magyar Természettudományi Múzeum növénytani folyóirata, a Studia Botanica Hungarica legfrissebb száma. 
Tartalom:

Alegro, A., Šegota, V., Papp, B. 2015: A contribution to the bryophyte flora of Croatia IV. Žumberačka gora Mts.. - Studia botanica hungarica, 46: 5-24. 

Buczkó, K., Wojtal, A., Beszteri, B., Magyari, E. 2015: Morphology and distribution of Navicula schmassmannii and its transfer to genus Humidophila. - Studia botanica hungarica, 46: 25-41. 

Löki, V., Molnár, V. A. 2015: New localities of Elatine macropoda and E. alsinastrum in Turkey (Çanakkale). - Studia botanica hungarica, 46: 43-47. 

Németh, Cs. 2015: Sorbus pelsoensis (Sorbus subgenus Tormaria), a new species from the surroundings of Lake Balaton, Hungary. - Studia botanica hungarica, 46: 49-60. 

Erzberger, P., Németh, Cs. 2015: Anacamptodon splachnoides (Amblystegiaceae): Hungarian populations of a moss species with a peculiar habitat. - Studia botanica hungarica, 46: 61-75. 

Schmotzer, A. 2015: Occurrence of Lindernia dubia in the Ipoly valley (Hungary and Slovakia). - Studia botanica hungarica, 46: 77-89. 

Sinigla, M., Lőkös, L., Varga, N., Farkas, E. 2015: Distribution of the legally protected lichen species Cetraria islandica in Hungary. - Studia botanica hungarica, 46: 91-100. 

A cikkek teljes terjedelmükben és szabadon elérhetők itt.

'Érintetlen természet' a Tiszántúlon

Az elmúlt két napban a Tiszántúlon végeztünk terepmunkát. Ebben az igen intenzív emberi használat alatt álló tájban olyan 'érintetlen ősvadonokat' kerestünk mint

belvizes szántók (Nagy Timea felvétele)

 

 temetők (Nagy Timea felvételén kiterjedt törpemandula (Amygdalus nana) sarjteleppel)

nemesnyár ültetvények

  

Mindeközben olyan növények előordulási és ökológiai adatait gyűjtöttük, mint nőszőfüvek (Epipactis spp.),

Ez még úgy is sikerülhet ha egyszerűen jó helyen áll meg az ember az autóval... 

a kunsági bükköny (Vicia biennis)

a magyar látonya (Elatine hungarica)

 és a tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus) - Nagy Timea felvétele

 Hasonló érintetlen őstermészetet találtunk Szentes belterületén, ahol megszüntettek egy szeméttelepet és a földmunkagépekkel rendezett terepen tavasszal megállt a víz, amely mostanra valóságos madárparadicsommá alakult: a sok partimadár közül a legérdekesebbek a gulipánok és gólyatöcsök voltak

És ha már madarak: találtunk egy sérült egerészölvyet, amelyet átadtunk a szegedi vadaspark szakembereinek, reméljük felgyógyul... (Nagy Timea felvétele)

Cikk a Studia Botanica Hungarica c. lapban

Megjelent Löki Viktorral közös cikkünk két látonyafaj nyugat-törökországi új lelőhelyeiről.

Abstract

New chorological data are presented for the rare and poorly known ephemeral wetland specialists Elatine macropoda and E. alsinastrum from Çanakkale Province (western Turkey). The former species was hitherto known only from a single Turkish locality in İzmir Province, and the latter was reported only from Edirne, Denizli and Kars Provinces. The habitats preferred by both species are temporary ponds, especially their grazed and trampled muddy shores. The existence of further populations in such habitats is highly presumable.

Összefoglalás

Két iszapnövény, az Elatine macropoda és az E. alsinastrum új előfordulási adatait közöljük Törökország nyugati részéből (Çanakkale). Az E. macropoda korábban csak Törökország İzmir tartományából, míg az E. alsinastrum Edirne, Denizli és Kars tartományokból volt ismert. Mindkét faj kiszáradó vízállásokban került elő, elsősorban azok legelt és taposott, iszapos parti zónájából. Adataink alapján mindkét faj további populációinak előkerülése várható Törökország területén.

A teljes közlemény letölthető ResearchGate oldalamról vagy a folyóirat honlapjáról.

Forrás

Löki V. & Molnár V. A. (2015): New localities of Elatine macropoda and E. alsinastrum in Turkey (Çanakkale). – Studia botanica hungarica 46(1): 43–47.

Cikk a behurcolt méhek dél-amerikai orchideák megporzásában játszott szerepéről

Érdekes közlemény jelent meg nemrégiben (Sanguinetti, A., & Singer, R. B. (2014). Invasive bees promote high reproductive success in Andean orchids. Biological Conservation 175: 10-20. – a cikk letölthető innen), amelyben azt vizsgálták, hogy milyen szerepet játszanak Dél-Amerikába behurcolt méh-fajok két, az Andokban élő orchideafaj szaporodási sikerében. A nektártermelő Brachystele unilateralis és a megtévesztő megporzású  Chloraea virescens nevű orchideák kizárólagos őshonos megporzója a bennszülütt Bombus dahlbomii nevű poszméh. Mindkét faj virágai önkompatibilisek (tehát saját pollenjükkel is megtermékenyíthetők), de csak rovarmegporzás révén hoznak termést. Terepi vizsgálatok révén kimutatták, hogy egyrészt mindkét faj virágai igen jelentős  arányban (83% és 66%) hoznak termést, másrészt ezért legnagyobb mértékben behurcolt poszméh-fajok (Bombus terrestris és Bombus ruderatus) valamint a szintén idegenhonos (Apis mellifera) felelősek.

Az eredmények arra utalnak, hogy ezeknek orchideafajoknak a szaporodását nem feltétlenül fenyegeti az őshonos megporzók populációinak hanyatlása. A szerzők tudomása szerint ez az első dokumentált esete hogy az őshonos megporzó rovart hatékonyan helyettesítik invazív hártyásszárnyúak

Forrás:

Sanguinetti A. & Singer R. B. (2014). Invasive bees promote high reproductive success in Andean orchids. Biological Conservation 175: 10-20.

A házi méh kiemelkedő szerepét kimutattuk hazánkban is az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) virágainak megporzásában (Biró É., Bódis J., Nagy T., Tökölyi J., Molnár V. A. (2015): Honeybee (Apis mellifera) mediated increased reproductive success of a rare deceptive orchid. – Applied Ecology and Environmental Research 13: 181-192.).

Lehetséges, hogy a házi méh igen nagy denzitásával függ össze az a tény, hogy herbáriumi adatsorok alapján a hazai orchideák termésképzésében nem tapasztalható jelentős változás (lásd: Molnár V. A., Löki V., Takács A., Schmidt J., Tökölyi J., Bódis J., Sramkó G. (2015). No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids. – Applied Ecology and Environmental Research 13(4):1097–1183.).

Mint ahogyan az a tény is, hogy két megtévesztő megporzású, főként méhek által látogatott ujjaskosbor (Dactylorhiza) faj esetében az utóbbi években kimutattuk, hogy termésképzési arányuk a Bükk hegységben magasabb, mint Európa nyugati részein (lásd: E. Vojtkó A., Sonkoly J., Lukács B. A., Molnár V. A. (2015): Factors affecting reproductive success in threeentomophilous orchid species in Hungary. – Acta Biologica Hungarica 66(2): 231–241.)

Még általánosabban vizsgálva a kérdést, egy nemrégiben, magyar szerzők közreműködésével készült cikk (Kleijn, D., Winfree, R., Bartomeus, I., Carvalheiro, L. G., Henry, M., Isaacs, R., ... & Steffan-Dewenter I. (2015): Delivery of crop pollination services is an insufficient argument for wild pollinator conservation. – Nature Communications 6: 7414.) kimutatta, hogy a termesztett kultúrnövények beporzása a beporzók egy kicsiny, gyakori fajokból álló csoportjának köszönhető, és a ritka fajok beporzó tevékenysége elhanyagolható. Azaz ha csak arra építve érvelünk a biodiverzitás és ritka fajok védelme mellett, hogy szükség van rájuk az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz, akkor az bizony nem feltétlenül igaz.

E cikkről részletesebben itt lehet magyar nyelven olvasni.

Legkedvesebb növevényeim

Hát nem gyönyörűek?

Hanga és Mandula találkozása a nőszőfüvekkel

Hanga és Mandula találkozása a nőszőfüvekkel

Cikk a törökországi temetők orchideáiról

Megjelent Löki Viktor első szerzőségével a tavalyi két törökországi kutatóút eredményeit bemutató cikkünk a Willdenowia című folyóiratban.

A közlemény letölthető innen vagy innen. Az összes lelőhelyadatot tartalmazó elektronikus függelék letölthető innen vagy innen.

Abstract

Graveyards are widely known among orchidologists as finding places of several orchid species in Turkey, including some very rare and localised ones. Graveyards provide places that are less strongly affected by landscape-altering human activities than other habitats because of their special cultural roles and religious privileges. In this study we performed a comprehensive survey of Turkish graveyards as orchid habitats. In total, 300 graveyards were studied in 30 provinces of Turkey in 2014. 84 orchid taxa (almost half of the known Turkish orchid flora) were found in 208 graveyards. From the studied provinces two south-southwestern provinces (Muğla, Antalya) emerged as peaks of species richness. This finding is in accordance with the overall biogeographical pattern of orchid diversity in Turkey. Our survey also contributes new floristic data to the orchid flora of Turkey. We documented salep collection in 10 graveyards from six provinces involving nine species. Altogether, we found orchids in 69% of the inspected graveyards, allowing us to conclude that the occurrence of orchids in Turkish graveyards is not a rare phenomenon. Thus, graveyards can be important refuges for orchids in the changing economical and agricultural circumstances of Turkey.

Hivatkozás

Löki V., Tökölyi J., Süveges K., Lovas-Kiss Á, Hürkan K., Sramkó G. & Molnár V. A. (2015): The orchid flora of Turkish graveyards: a comprehensive field survey. – Willdenowia 45: 231–243.

Törékeny Természet - Herend kincsei

Megnyílt a a Természettudományi Múzeum és a Herendi Porcelánmanufaktúra " Törékeny Természet - Herend kincsei" című kiállítása, amely 2015. szeptember 14-éig tekinthető meg Budapesten a Természettudományi Múzeumban (1083 Ludovika tér 2-6.). 

Hogy kerül ebbe a blogba ez a programajánló? Egyrészt az esemény plakátja maga is látványos indokot szolgáltat:

Másrészt Édesanyám herendi származású, mindkét anyai nagyszülőm a herendi porcelángyárban dolgozott... 

A kiállításról további információk találhatók itt.

Néhány jó tanács

Néhány jó tanács: némelyikük tudományos közlemények írásánál is jól jöhet...

A korfui brit temető "lakói"

A Görögországhoz tartozó Korfu szigetén szép számú brit közösség élt és él, a ködös Albion-ból ugyanis szívesen költöznek britek napfényesebb tájakra. (Lásd még: Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták című könyvét és az annak alapján készült filmet.)

Korfu emellett még egy dologról nevezetes legalábbis az ‘orchidióták’ körében: a fővárosban (görögül: Kerkira) található a legfajgazdagabb ismert orchideás temető a korfui brit temető (British Cemetery). Az utóbbi harminc évben számtalan orchideakedvelő kereste fel ezt a temetőt és ennek köszönhetően kosboféléi nagyon jól ismertek. Eddig a következő 42 faj előfordulása vált ismertté: Anacamptis collina, Anacamptis fragrans, Anacamptis laxiflora, Anacamptis morio, Anacamptis papilionacea, Anacamptis pyramidalis, Himantoglossum robertianum, Cephalanthera longifolia, Dactylorhiza romana, Epipactis helleborine, Limodorum abortivum, Neotinea Iactea, Neotinea maculata, Neotinea tridentata, Neotinea ustulata , Ophrys apifera, Ophrys  bertolonii , Ophrys bombyliflora, Ophrys ferrum-equinum , Ophrys gottfriediana , Ophrys fusca s.l., Ophrys lutea, Ophrys reinholdii, Ophrys oestrifera, Ophrys sicula, Ophrys aesculapii, Ophrys  helenae, Ophrys spruneri, Ophrys tenthredinifera, Ophrys  attica , Orchis anthropophora, Orcbis italica , Orchis provincialis, Orchis pauciflora, Orchis quadripunctata, Orchis simia, Platanthera bifolia, Serapias cordigea, Serapias lingua, Serapias neglecta, Serapias parviflora, Serapias vomeracea, Spiranthes spiralis.

Az idei albániai utunkon tettünk egy kis kitérőt és meglátogattuk ezt a legendás temetőt. Bár az orchideák legnagyobb része már elvirágzott, de nagy élmény volt a látogatás és különösen a találkozás George Psaila-val. 

 Mr. Psaila máltai származású brit állampolgár, aki 1927-ben született a korfui brit temető (British Cemetery) gondnokának fiaként, a temetőben található házban. Édesapja halála után ő lett a gondnok 1944-ben és ezt a feladatot azóta is ellátja. Természetesen kiemelt figyelmet szentel az orchideáknak, sőt egy könyvet (Foreigner’s Garden) is kiadott róluk, amelynek egy példányával is megajándékozott...

 

Mr. Psaila a kerkirai temetőben született, itt élte le az egész életét is itt is fog nyugodni – vidáman mutatja ’George’ feliratú sírkövét (forrás)

Néhány kép a temetőből:

Termést érlelő Himantoglossum robertianum-ok

Ophrys oestrifera

Ophrys ferrum-equinum

 Görög teknős

A temető egyébként nem csak orchideakedvelőknek ajánlható úticélként, hanem mindenkinek aki örömét leli a szép parkokban, növényekben, szobrokban. További olvasnivaló itt található.

Orchideák úton-útfélen 2.

Számos orchideafaj fordul elő viszonylag rendszeresen közutak mellett (erről a témáról korábban már írtam).

Június 28-ától július 8-áig Szerbia, Koszovó, Albánia, Montenegró, Bosznia és Magyarország területén vizsgáltuk egy jellegzetes másodlagos élőhely, a közútak melletti területek kosborféléit.

A csapat

Az út során összesen a kövekező 30 orchideafaj egyedeit találtuk utak szegélyein, padkáin és bevágásaiban: Anacamptis morio, Anacamptis pyramidalis, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera longifolia, Cephalanthera rubra, Dactylorhiza cordigera, Dactylorhiza saccifera, Dactylorhiza sambucina, Dactylorhiza viridis, Epipactis atrorubens, Epipactis distans, Epipactis helleborine, Epipactis microphylla, Epipactis palustris, Gymnadenia conopsea, Himantoglossum adriaticum, Himantoglossum calcaratum, Himantoglossum jankae, Neotinea tridentata, Neottia nidus-avis, Neottia ovata, Ophrys apifera, Ophrys oestrifera, Orchis pallens, Orchis purpurea, Orchis simia, Platanthera chloranta, Plathanthera bifolia, Traunsteinera globosa

Ízelítőül következzen néhány fénykép:

 Gymnadenia conopsea

 

Anacamptis pyramidalis

 

Neottia ovata 

 Dactylorhiza cordigera

Dactylorhiza viridis

Himantoglossum jankae

Neottia nidus-avis

Az út során néhány temetőben is megfordultunk, Észak-Albániában szép Himantoglossum jankae állományt is találtunk

Az út fő célja a szűk elterjedésű sarkantyús sallangvirág (Himantoglossum calcaratum) állományainak térképezése és ökológiájának tanulmányozása volt.

  Az ismert dél-szerbiai és boszniai állományokon kívül szép számban sikerült megtalálnunk Koszovóban és Montenegró északi részén is.

 A sarkantyús sallangvirág elterjedési területe

'Behálózva' - avagy 'a kerítés megakadályozhat bármit is?'

 E fajnak legjelentősebb állományai utak mentén találhatóak. A tövek több mint fele az út szegélyétől 2 méteren belül helyezkedik el

 A tövek közel 85 százaléka lejtős rézsűkön, útbevágásokban található

A példányok legjelentősebb része nyugatias kitettségben fordul elő

Frissen eldózerolt útbevágás Dél-Boszniában, közvetlenül a rézsű fölött megmenekült virágzó sallangvirág példány, az új útrézsűben remélhetőleg kialakuló állomány potenciális “anyja”

Az orchideák megtelepedése útbevágásokban tűlünk távolabbi területeken és kontinenseken is ismert, például Észak-Amerikában, Nagy-Britanniában.