205 évvel ezelőtt, 1817 december 13-án hunyt
el Kitaibel Pál. Két nap múlva az egykori Váczi úti temetőben helyezték örök
nyugalomra. Temetéséről
a Magyar Kurir című napilap 1818. évi 52. számában tudósított: „Temetésén
olly sok és nagy Méltóságú Uraságok vettek részt, hogy ha szinte a' boldogult,
hasznos életének pályáján tett valóságos érdemei által meg nem mutatta volna
is, hogy rendeltetésének megfelelni törekedett: tsak eltemettetésének ezen
környülállása is megmutatná, mint kellyen ő róla ítélnünk.”
Kitaibel sírja a Nyugati pályaudvar építése során
megsemmisült, mindazokével együtt, akiknek nem voltak már hozzátartozóik, hogy
a földi maradványaik áthelyeztetéséről gondoskodhassanak ... Kitaibelnek
özvegye által állíttatott síremléke latin nyelvű szövegét Schuster János (1829)
szerencsére közzétette, és ennek köszönhetően közölhetjük magyar fordításával
együtt:
Merito optimo
P a u l
o K i t a i b e l
chemiae et botanicae professori
p. o.
ad Reg. Scient. Univ. Hung.
nat. 1757 febr. 3., dem. 1817
dec. 13.
monumentum hocce posuit
coniux relicta
Elisabetha nata a Sarlay.
Super tumulo excipe facta viri:
Florae Hungaricae rariora
promulgavit,
soli patri naturam docuit,
naiadumque revelavit arcana;
non minus probitatae, modestia
moribusque expressit animi
decus.
Gaude Hungaria, quae talem
tulisti!
|
A legjobb férjnek,
K i t a
i b e l P á lnak,
a Magyar Királyi Tudományegyetem
kémia- és
botanika-professzorának,
született 1757 febr. 3-án,
meghalt 1817 dec. 13-án
ezt a síremléket állíttatta
hátrahagyott neje
született Sarlay Erzsébet.
Sírhalma fölött íme e férfiú
tettei:
Magyarország Flórájának
ritkaságait felkutatta,
szülőhazájának természetét
ismertette,
forrásvizeinek titkait
felfedte;
Nem különben derekassága,
szerénysége és erkölcsössége lelke ékességéül szolgáltak.
Örvendj Magyarország, hogy
ilyen fiad lehetett!
|
Egyébként nem járt sokkal jobban Kitaibel nagymartoni szülőháza
sem… A ház az 1960-as évek végéig állt: abban egy időben a település (ma
Ausztria, Burgenland, Mattersburg) első postahivatala működött. Csupán néhány
ábrázolása maradt fenn. Az egyik Kitaibel halálának centenáriumi ünnepsége után
készült fénykép, amely megjelent Kárpáti (1958) cikkében, a másik pedig
Sterbenz Károly 1967-ben készült grafikája amely Andrássy–Szabó–Szabó (2006:
22.) munkájában és Andrássy (2007: 85.) cikkében jelent meg. A két ábrázolás
eltérő irányból nézve mutatja az épületet, amely kőből épült, tekintélyes kocsi-
és gyalogos bejáróval is rendelkező ház volt, udvarán akkoriban jelentékeny
méretű fával. A házban az 1950-es években fodrászüzlet működött; falán 1957-ben
emléktáblát avattak, amely azonban a ház sajnálatos lebontását követően a helyi
múzeum raktárába került.
 |
| Kitaibel szülőházának 1957-ben készült fényképe (MTM Tudománytörténeti Gyűjtemény) |
 |
| Sterbenz Károly 1967-ben készült grafikája [Andrássy–Szabó–Szabó (2007) nyomán] |
 |
Mátyás Vilmos botanikus Kitaibel
születésének 200. évfordulójára készíttetett ex librise (Andrássy Péter
szívességéből)
|
Irodalom
Andrássy P. (2007): 250
éve született Kitaibel Pál. – Természet
Világa 138(2): 84–85.
Andrássy P. – Szabó T. A.
– Szabó R. (2006): Kitaibel Pál
útinaplójából. Soproni út 1806. – Soproni Erdőkért Környezetkultúra
Alapítvány, Sopron. 32 pp.
Kárpáti Z. (1958):
Kitaibel Pál emlékének megünneplése. – Soproni
Szemle 12(2): 155–161.
Molnár V. A. (2007): Kitaibel Pál élete és öröksége. –
Kitaibel Kiadó, Biatorbágy. 216 pp.
Schuster
J. (1829): Vita Pauli Kitaibel. – Pestini. In: Hydrographica Hungariae; praemissa auctoris vita edidit Joannes
Schuster. Pestini. pp.: V–LXVIII.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése