2022. december 13., kedd

Ma van Kitaibel Pál halálának 197. évfordulója

205 évvel ezelőtt, 1817 december 13-án hunyt el Kitaibel Pál. Két nap múlva az egykori Váczi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetéséről a Magyar Kurir című napilap 1818. évi 52. számában tudósított: „Temetésén olly sok és nagy Méltóságú Uraságok vettek részt, hogy ha szinte a' boldogult, hasznos életének pályáján tett valóságos érdemei által meg nem mutatta volna is, hogy rendeltetésének megfelelni törekedett: tsak eltemettetésének ezen környülállása is megmutatná, mint kellyen ő róla ítélnünk.
Kitaibel sírja a Nyugati pályaudvar építése során megsemmisült, mindazokével együtt, akiknek nem voltak már hozzátartozóik, hogy a földi maradványaik áthelyeztetéséről gondoskodhassanak ... Kitaibelnek özvegye által állíttatott síremléke latin nyelvű szövegét Schuster János (1829) szerencsére közzétette, és ennek köszönhetően közölhetjük magyar fordításával együtt:

Merito optimo
P a u l o   K i t a i b e l
chemiae et botanicae professori p. o.
ad Reg. Scient. Univ. Hung.
nat. 1757 febr. 3., dem. 1817 dec. 13.
monumentum hocce posuit
coniux relicta
Elisabetha nata a Sarlay.
Super tumulo excipe facta viri:
Florae Hungaricae rariora promulgavit,
soli patri naturam docuit,
naiadumque revelavit arcana;
non minus probitatae, modestia
moribusque expressit animi decus.
Gaude Hungaria, quae talem tulisti!
A legjobb férjnek,
K i t a i b e l   P á lnak,
a Magyar Királyi Tudományegyetem
kémia- és botanika-professzorának,
született 1757 febr. 3-án, meghalt 1817 dec. 13-án
ezt a síremléket állíttatta
hátrahagyott neje
született Sarlay Erzsébet.
Sírhalma fölött íme e férfiú tettei:
Magyarország Flórájának ritkaságait felkutatta,
szülőhazájának természetét ismertette,
forrásvizeinek titkait felfedte;
Nem különben derekassága, szerénysége és erkölcsössége lelke ékességéül szolgáltak.
Örvendj Magyarország, hogy ilyen fiad lehetett!

Egyébként nem járt sokkal jobban Kitaibel nagymartoni szülőháza sem… A ház az 1960-as évek végéig állt: abban egy időben a település (ma Ausztria, Burgenland, Mattersburg) első postahivatala működött. Csupán néhány ábrázolása maradt fenn. Az egyik Kitaibel halálának centenáriumi ünnepsége után készült fénykép, amely megjelent Kárpáti (1958) cikkében, a másik pedig Sterbenz Károly 1967-ben készült grafikája amely Andrássy–Szabó–Szabó (2006: 22.) munkájában és Andrássy (2007: 85.) cikkében jelent meg. A két ábrázolás eltérő irányból nézve mutatja az épületet, amely kőből épült, tekintélyes kocsi- és gyalogos bejáróval is rendelkező ház volt, udvarán akkoriban jelentékeny méretű fával. A házban az 1950-es években fodrászüzlet működött; falán 1957-ben emléktáblát avattak, amely azonban a ház sajnálatos lebontását követően a helyi múzeum raktárába került.


Kitaibel szülőházának 1957-ben készült fényképe (MTM Tudománytörténeti Gyűjtemény)


Sterbenz Károly 1967-ben készült grafikája [Andrássy–Szabó–Szabó (2007) nyomán]
 
Mátyás Vilmos botanikus Kitaibel születésének 200. évfordulójára készíttetett ex librise (Andrássy Péter szívességéből)

Irodalom
Andrássy P. (2007): 250 éve született Kitaibel Pál. – Természet Világa 138(2): 84–85.
Andrássy P. – Szabó T. A. – Szabó R. (2006): Kitaibel Pál útinaplójából. Soproni út 1806. – Soproni Erdőkért Környezetkultúra Alapítvány, Sopron. 32 pp.
Kárpáti Z. (1958): Kitaibel Pál emlékének megünneplése. – Soproni Szemle 12(2): 155–161.
Molnár V. A. (2007): Kitaibel Pál élete és öröksége. – Kitaibel Kiadó, Biatorbágy. 216 pp. 
Schuster J. (1829): Vita Pauli Kitaibel. – Pestini. In: Hydrographica Hungariae; praemissa auctoris vita edidit Joannes Schuster. Pestini. pp.: V–LXVIII.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése