Az orchideák evolúciójának
tanulmányozásában fontos kérdés azoknak a jellegeknek a vizsgálata, amelyek
összefüggnek a megporzók által közvetített izolációs barrierekkel. Case és Bierbaum
az észak-amerikai Cypripedium parviflorum két változatát (a
barnásvörös lepellevelű var. makasin-t és a sárgás lepellevelű pubescens-t) vizsgálták és
eredményeikről a Plant Systematics and Evolution című
folyóiratban számoltak be. Cikkük céljai a következők voltak: (1) a ’pre-mating’
és az ’early-acting post-mating’ izolációs akadályok tesztelése, (2) a populációk
közötti genetikai elkülönülés tesztelése allozim lókuszokkal, és (3) a
változatok virágnagyságban tapasztalható különbségeinek dokumentálása.
A két vizsgált papucsajkú
orchidea változat közeli rokonságuk, átfedő virágzási idejük és együtt
előforduló, átmeneti alakokat nélkülöző populációik miatt alkalmas a kérdés
vizsgálatára. Két vizsgált szimpatrikus populációkban a fluoreszcensen jelölt
pollen tanúsága szerint minimális a két változat közötti megporzás: 52 makasin
és 40 pubescens megporzásra mindössze 4 változatok közötti megporzás
jutott. Minden ilyen esetben a var. makasin volt a pollen-donor. A változatok közötti mesterséges megporzás nem
eredményezett a természetestől eltérő termésképzési arányt, magtömeget vagy
embriómorfológiát. Az allozim adatok a változatok közötti erős allél-frekvencia különbségeket mutatnak, ami a mérsékelt génáramlásról tanúskodik.
Ezek az adatok és a két változat virágmorfológiájában tapasztalható
szignifikáns különbségek együtt a változatok közötti, megporzók által közvetített
reprodukciós barrierre utalnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése