Az atracélcincér előfordulása szerbiai temetőben

Tavalyelőtt ősszel jártunk először egy Pancsova (Szerbia) környéki temetőben, és már akkor feltűnt növényzetének eredetisége és értéke.


Tavaly májusban – sok egyéb értékes faj mellett – nagy állományát találtuk itt a kék atracélnak (Anchusa barrelieri)

Csathó András István e faj ritka, fokozottan védett specialista cincérét (Pilemia tigrina) már megtalálta korábban romániai temetőkben, de én még sohasem láttam és tavaly is hiába kerestem ott. András éles szeme kellett hozzá, hogy felfedezze és nekem is megmutassa.

Az aprócska cincér szürkés színével nagyon beleolvad a növény virágzatának színeibe

Előkerült a piros kígyószisz (Echium rubrum)...

... és a kígyószisz-cincér (Opsilia coerulascens) is

Meghívó Lovas-Kiss Ádám elővédésére

Meghívó

Lovas-Kiss Ádám

(Debreceni Egyetem, Juhász-Nagy Doktori Iskola)

’ Migratory waterbirds as key vectors of dispersal for plants and invertebrates – case studies from Europe’ című egyetemi doktori (PhD) értekezésének munkahelyi (előzetes) vitájára

 Időpont: 2018. május 4., 11:00 óra

Helyszín: Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, Diószegi Szeminárium (Élettudományi Épület, 1.035), 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

Az értekezés opponensei:         Dr. Török Péter, MTA doktora, egyetemi docens (Debreceni Egyetem TTK Ökológiai Tanszék)

                                                            Dr. Bátori Zoltán PhD, egyetemi adjunktus (Szegedi Tudományegyetem)

A bíráló bizottság elnöke:        Prof. Dr. Vasas Gábor (Debreceni Egyetem Növénytani Tanszék)

Makó Jeruzsálemtől...

Nem esik olyan messze Makótól, mint Jeruzsálem…

Köszönet Balogh Gábornak és Jakab Gusztávnak!

 

 

 

A sziki varjúháj útmenti előfordulásairól

A sziki varjúháj (Sedum caespitosum) hazánkban főként a tiszántúli ürmös szikes puszták ritka, védett faja. Ugyanakkor a Mediterráneumban jóval gyakoribb, zavart, sziklás, kavicsos helyeken gyakran látható, jelentős állományai élnek földutakon és közutak padkáin is.

A sziki varjúháj termésérleléskor vöröslő foltjai igen feltűnőek, akár autóból is észrevehetőek



Hazánkban eddig csak egy burkolt út menti előfordulásáról van tudomásom. Ha valaki ismer ilyen állományt hazánkban (vagy tőlünk északra és/vagy nyugatra) arról örömmel veszünk értesítést (egy tervezett cikk társszerzőségének felajánlásával), a következő email-címen:

Ui. Eddig a blogon három hasonló felhívást tettem közzé. A csipkés gyöngyvessző temetői, a dán kanálfű útmenti és a vetővirág temetői előfordulását firtató bejegyzésekre egyaránt érkezett visszajelzés és azóta az első és második közlemény megjelent (megtekinthetők itt és itt), a harmadik megjelenése pedig még ezévben várható.

Tavaszi növevényezés Veszprémben

Mint arról korábban már több ízben beszámoltam kislányaimmal már harmadik éve kísérjük figyelemmel a Veszprém belterületén, gyepes járdaszigeteken található (Siffer Sándor által 2013-ban megtalált) jelentős vetővirág (Sternbergia colchiciflora) állományt. Az idei tavaszon újabb 4 járdaszigeten találtuk meg a növényt, köztük olyanokon is amelyeket korábban is ellenőriztük és eddig nem észleltük. Mindez arra utalhat, hogy a faj terjedőben van.



Hanga és Mandula ez egyik újonnan megtalált vetővirág szubpopulációval

 

A faj jellegzetes, sötétzöld és enyhén csavarodó levelei most különösen feltűnőek

Most érdemes a fajt keresni, mert ha rááll az ember szeme, akkor nagyon feltűnő!

Cikk a bajuszvirág virágzásának csapadékfüggéséről az Acta Botanica Hungarica-ban

Nagy Timea első szerzőségével megjelent cikkünk a bajuszvirág virágzásának csapadékfüggéséről az Acta Botanica Hungarica idei márciusi számában.

A ritka, mikoheterotróf levéltelen bajuszvirág (Epipogium aphyllum) csak a rövid virágzása és termésérlelési időszaka alatt észlelhető a talaj felszíne felett, május és október között, de mindössze néhány hétig. A virágzás látszólagos kiszámíthatatlansága miatt évtizedek eltelhetnek míg egyanazon lelőhelyen ismét észlelik a fajt. A virágzás időzítését befolyásoló tényezők e faj esetében nagyrészt ismeretlenek. Hazánkban rendkívül ritka növény: 1924 és 2014 között csupán 25 datált megfigyelése ismert 15 település határából. Magyarország a faj elterjedési területének peremén helyezkedik el, ahol csak a hegyvidéki területeken hull jelentősebb mennyiségű csapadék. Ezért a csapadék térbeli és időbeli mintázata korlátozhatja a generatív hajtások kialakulását. Ebben a cikkben összehasonlítottuk a egyes a virágzást megelőző időszakok összegzett csapadékmennyiségeket a sokéves átlaghoz viszonyítva. A virágzás évét és a virágzás előtti hónapot (de nem a virágzás előtti évet és a virágzó hónapot) szignifikánsan több csapadék jellemzi, mint a többéves átlagos csapadékmennyiség. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a fajok megjelenése Magyarországon csapadékfüggő. A faj az átlagosnál csapadékosabb években érdemes keresni (és monitorozni), mégpedig átlagosnál csapadékosabb nyári hónapokat követően.

 

 

A teljes cikk letölthető innen.

 

 

 

 

 

Abstract

The rare, fully mycoheterotrophic Ghost Orchid, Epipogium aphyllum is only visible dur­ing its short flowering and fruiting season, which lasts for a few weeks between May and October. Due to the apparent unpredictability of its flowering, decades may pass between subsequent observations at the same locality. The factors affecting timing of flowering in this enigmatic species remain largely unexplored. In Hungary, it is an extremely rare species: between 1924 and 2014 only 25 dated observations from 15 locations are known. Hungary is located on the edge of the species’ distribution area where higher precipitation may occur only in higher regions of mountains. Hence, the spatial and temporal pattern of precipitation might limit the emergence of generative shoots. In this paper we compared rainfall patterns in relation with the Ghost Orchids’ observations to multiannual precipitation averages. The year of flowering and the month preceding flowering (but not the year before flowering and the month of flowering) were characterised by significantly more rainfall than the multi-annual average precipitation. These results suggest that the appear­ance of the species in Hungary is precipitation-dependent.

 

 

Hivatkozás

Nagy T., Nótári K., Takács A., Malkócs T., Tökölyi J. & Molnár V. A. (2018): Precipitation and timing of flowering in Ghost orchids (Epipogium aphyllum Sw.). – Acta Botanica Hungarica 60(1–2): 223–230.

Cikk a vetővirág magjait terjesztő hangyákról

Elérhetővé vált online a vetővirág magjait terjesztő hangyákról írt cikkünk elfogadott kézirata a North-Western Journal of Zoology című folyóirat honlapján.

A szerkesztés nélküli elfogadott kézirat letölthető innen.

A magvak hangyák általi terjesztése (myrmecochoria) evolúciós, ökológiai és természetvédelmi szempontból egyaránt jelentős. Számos növényfaj magjain tápanyagokban gazdag függelék (elaioszóma azaz olajtest) található, amely vonzó bizonyos hangyák számára (ezért hívják magyarul találóan hangyakenyérnek vagy hangyakalácsnak). A fajok többsége esetében ez elaioszómák jelenlétéből következtettek arra, hogy myrmecochór terjesztésűek, de a legtöbb növényfaj esetében nem állnak rendelkezésre információk arról, hogy mely hangyafajok vesznek részt a magvak terjesztésében.

2017-ben, termésérlelés idején (áprilisban és májusban) vizsgáltuk Sternbergia colchiflora magjait terjesztő hangyákat. Összesen 5 hangyafajt találtunk, amelyek hét magyarországi lelőhelyen vettek részt a magvak terjesztésében. Adataink arra engednek következtetni, hogy az hangyák által közvetített magterjesztés a vetővirág esetében nem fajspecifikus kölcsönhatás. Két Lasius-faj, a Lasius alienus dolomit alapkőzeten és L. bombicina löszön tűnik ideálisnak, hiszen mindkettő domináns és tömeges, továbbá a magérés időszaka megegyezik a lárváik biomassza-növekedésének csúcsával. Adataink alapján, más hangyafajok is terjeszthetik a faj magjait, azonban ezek a kölcsönhatások kevésbé optimálisak, mert a lárvák növekedésének legfőbb időszaka megelőzi a S. colchiciflora magjainak érését.

 



A Sternbergia colchiciflora magjai (A) és terjesztőik: B – Lasius alienus (Várpalota-Inota). C – Camponotus piceus (Tihany). Fényképezte: A–B: Molnár V. A., C –Mészáros András. Méretvonal: 10 milliméter.

 Abstract

Ant-plant interactions such as myrmecochory, i.e. mutualistic, ant mediated seed dispersal, are interesting in evolutionary biology, ecology and conservation. Many plant species are known to have developed nutrient-rich attachments to seeds (elaiosomes) in order to attract ants. This interaction is obligatory and essential for the plant, hence a better understanding of the details of this association is essential for successful conservation. We studied myrmecochorous seed dispersal in the rare and threatened plant species, Sternbergia colchiciflora Waldst. & Kit., in which the presence of ant-attracting elaiosomes has long been known, however, no further details on ant-mediated seed dispersal is available. We studied myrmecochorous associations between S. colchiflora and local ant species in 27 Hungarian and 3 Serbian localities during the fruiting season (April and May 2017). We found five ant species to exhibit seed removal behavior in seven Hungarian localities. Our paper provides the first data on the myrmecochorous seed dispersal of S. colchiciflora. Our data suggest that ant-mediated seed dispersal is not a species-specific interaction in S. colchiciflora. Two species, Lasius alienus on dolomite bedrock and L. bombycina on loess substrate, appeared to be ideal agents in seed dispersal, as both of them are dominant and abundant on the sites with certain bedrock properties and seed maturity coincides with their larval biomass peak. Our study also suggests that other ant species can also disperse seeds, however, these interactions are less optimal, because their main larval biomass production precedes S. colchiciflora seed maturity, hence, their foraging activity declines by this time.

Hivatkozás

Molnár V. A., Mészáros A., Csathó A.I., Balogh G., Csősz S. (2018): Ant species dispersing the seeds of the myrmecochorous Sternbergia colchiciflora (Amaryllidaceae). – North-Western Journal of Zoology e177101