Néhány mondat a növények és a biológiai sokféleség jelentőségéről - közérthetően

Rövid interjú jelent meg velem a debreciner.hu oldalán, az Arcok Debrecenből sorozatban, ahol Koppányi Szabolcs arról érdeklődött, hogy éppen mi foglalkoztat.

Fotó: Koppányi Szabolcs / debreciner.hu

 

Biológusként általában minden lehetőséget megragadok arra, hogy az emberekben megpróbáljam tudatosítani az élővilág fontosságát. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy az átlagos városi ember olyan mértékben elszakadt a természettől, hogy nem tudatosul benne az növények alapvető jelentősége a mi életünkben. Például nem veszünk tudomást a bennünket körülvevő levegőről, aminek az oxigéntartalma a fotoszintetizáló élőlények, tehát a napenergiát számunkra táplálék formájában kémiai energiává alakító szervezetek anyagcsere mellékterméke. Vulgárisan azt is mondhatnám, hogy a növények telepukizzák a légkört oxigénnel. Sokan azt hiszik, hogy az áruházak polcain terem az élelem.

 

Pedig szinte minden, amit fogyasztunk, leegyszerűsítve növényektől származik. Még ha valaki marhasültet eszik is, az az állat előtte lucernát, szénát vagy más takarmányt fogyasztott. Az alapanyag tehát növényi az ő esetében is. Vagy ez az asztal, amin most, a beszélgetésünk során könyöklünk, ezt is növények adták. Egy kávét ittam az előbb, ami növényből készült, és cukorrépából készült cukorral volt édesítve. Aztán a gyógyszereink egy részét is a növények adják, más részét növényekről vagy azok hatóanyagairól másoljuk. Élvezeti cikkeinket a teától az alkoholos italokon át a dohánytermékekig szintén növényeknek köszönhetjük.

 

Nem beszélve a fűszernövényekről vagy a papírról. Természetesen fából rengeteg dolgot lehet készíteni: házat éppúgy, mint edényeket, szerszámokat és így tovább. Itt van rajtam ez a lenvászon ing, ami ugye egy termesztett rostnövényből készült. Ám van még tovább, a tetőfedéstől a kosárfonásig, a seprűkötéstől a lábtörlő készítésig, szóval nemrég még szinte mindent létrehoztak az emberek növényekből. S mindezt jórészt helyi anyagokból, fenntartható módon. Vagy ha a mindennapi életünkben lényeges kőolajra gondolunk, az is természetesen fotoszintetizáló szervezetek és az őket elfogyasztó más élőlények testéből alakult ki hosszú idő alatt, magas nyomáson és hőmérsékleten. Tehát végsősoron a műanyag is növényből van, mivel a műanyag meg kőolaj alapú.

 

Szóval az ember szinte minden fizikai szükségletét növények által elégíti ki. Wifit meg okostelefont, na jó, azt nem tudnak adni nekünk a növények, de ezek nem is feltétlenül fizikai szükségletek, még ha a jelen világában nagyon fontosnak is tűnnek. Egyébként a növények sokféle funkciójáról szólva, ha hátranézek, itt a mögöttünk lévő parkban is mennyivel kellemesebb a szemünknek ez a zöld szín, árnyékot adnak a fák, kiül a leveleikre a szálló por, növelik a páratartalmat, élhetőbbé teszik a várost.

 

Ám a sokféle funkció mögött az élővilág sokfélesége is meghúzódik. Viszont az emberiség mindezt komolyan fenyegeti, ami által jelenleg egy újabb nagy kipusztulási hullámot élünk meg. Amelyet mi idéztünk elő. S fontos, hogy ez ráadásul nagyon gyors üteműnek tűnik. Lényeges pedig az élővilág sokszínűsége, és az emberek jelentős része vélhetően nem is tudja, mennyire. Egy-két példát mondanék erre. Az ókori rómaiak mondták, hogy varietas delectat, tehát a változatosság gyönyörködtet. Ám nemcsak gyönyörködtet, de a természetben stabilizál, kiegyenlít, támogat. Ha például valaki csak egyféle növényt eszik, végtelenül kiszolgáltatottá válik egy kórokozó felbukkanásának vagy az adott növény számára kedvezőtlen klimatikus változásnak. Ez történt konkrétan a 19. század közepén az írekkel, akik, mivel a sziget éghajlata kiváló volt a burgonyának, nagyon rászoktak annak fogyasztására. S volt két olyan kedvezőtlen év, amikor majdnem az egész krumpitermelést egy Phytophtora nevű gomba elpusztította. Írek milliói éheztek, s haltak éhen végül rengetegen – ez volt a legfőbb oka sokak Amerikába történő kivándorlásának. Az angolok ugyanakkor nem segítettek az íreknek, s ez hosszú időre megalapozta közöttük a gyűlölködést és a polgárháborús helyzetet.

 

Mindenesetre ez jól mutatja, ha valakinek van egy kertje egy növénnyel, akkor egy évben vagy nagyon jó vagy nagyon rossz termése lesz. Ha azonban, mondjuk, négy faj van abban a kertben, akkor ha esetleg a kukoricának nincs jó éve, de a burgonya jól terem, ahogy korábban mondtam, stabilizáló hatású, nincs olyan mértékű kiszolgáltatottság. Míg pár évszázaddal ezelőtt az emberiség táplálkozásában világszerte sok száz vagy több ezer növényfaj játszott szerepet, ma a bolygó lakosságának jelentős részét csupán néhány növényfaj (rizs, búza, burgonya, kukorica) táplálja. S ez nemcsak az élelemmel van így.

 

Ugyanakkor ha a jegesmedvékről beszélünk a klímaváltozás kapcsán, hogy szegények nyakán szorul a hurok, akkor sokan azt mondják, jó, de nekem mi közöm van a jegesmedvéhez. Nos, annyi, hogy az ilyen csúcsragadozók igen nagy hatással vannak arra az élőlényközösségre, amelynek részét képezik. Ezek a medvék például a fókákra, a halakra és azok táplálékhálózataiban szereplő élőlényekre (rákokra, planktonokra, algákra), amelyek viszont ránk is hatnak, emberekre.

 

Azt kell megérteni, hogy bármilyen élőlényt pusztítunk ki, azzal voltaképp saját magunk alatt vágjuk a fát. Hiszen az emberiség jelen állás szerint ebben a civilizációs formájában, amiben most leledzik, nem fog tudni fennmaradni. Vagy megváltoztatjuk fogyasztási szokásainkat, a népesedés ütemét, energia-gazdálkodásunkat, élelmiszertermelésünket, vagy a jelenlegi technológiai civilizáció összeomlik. Ám a természet, az élővilág ugyan hosszú idő alatt, de újraalkotja önmagát, tovább fog élni utánunk is, sok új faj fog létrejönni. Szóval a jelenlegi környezetkárosító tevékenységeinkkel igazából nem a földi élet egészét fenyegetjük, hanem elsősorban saját magunkat.