Törökország földrajzi globálisan is jelentős
biodiverzitással rendelkezik, amely az utóbbi évtizedekben komoly válságban van
(Şekercioğlu et al. 2011).
Az országban ismert több, mint 9000 hajtásos növényfaj mintegy harmada
bennszülött. Törökország kitűnik a térségben az orchideák nagy számával (Kreutz 1998). Ugyanakkor a kosborfélék fajainak
jelentős visszaszorulása (Kreutz 2004) az élőhelyek
megszüntetésén, átalakításán, túllegeltetésén kívül gumóik gyűjtésével is
magyarázható (Schönfelder & Schönfelder 2002).
A kosborok szárított gumóit arabul khus yatus sahlab-ként (azaz rókahereként) emlegették,
ebből az elnevezésből rövidült a török sahlep és salep. A
szárított gumót, annak lisztjét illetve a belőle előállított készítményeket
egyaránt nevezik szálepnek. Főként nyálkaanyagokat és keményítőt tartalmaz.
Híre messze eljutott, Indiában arannyal fizettek érte, kivonatából erősítő és
frissítő italt készítettek. A perzsák és a törökök a szálepet évszázadok óta forró
tejbe teszik és gyömbérrel fűszerezik. Napjainkban Törökországban az orchideák gumóit hagyományos török
fagylalt (salepi dondurma vagy mara) és egy forró, frissitő ital (salep) készítéséhez használják fel. A törökországi
szálepet legalább 10 nemzetség 38 fajából, az ország 5 vidékéről (Kastamonu, Bilecik
– Kütahya, Dél-Anatólia (Mugla, Antalya), Délkelet-Anatólia (Maras, Adiyaman és
Malatya) és Kelet-Anatólia (Van, Mus, Bitlis) nyerik. Egy kilogramm szárított
szálephez 1000–4350 kosbor példány elpusztítása árán lehet hozzájutni, amelyért
a gyűjtő kb. 5,6 dollárt kap, a németországi kiskereskedelmi forgalomban
ugyanez a mennyiség már háromszor annyit ér (Özhatay
et al. 1997). A szálep gyűjtését főleg asszonyok,
gyermekek és idősebb férfiak végzik, 1 kilogrammnyi szárított gumót mintegy 10
nap alatt lehet összeszedni. A törökországi belföldi kereskedelmi mennyiséget
szinte lehetetlen megbecsülni, de az exportált mennyiség az 1990-es években a
korábbinak a sokszorosára nőtt és elérte az évi néhány tízezer kilogrammot. Ez alapján
Törökországban évente 10–20 millió (Kasparek – Grimm 1999) vagy 30–40 millió (Sezik
2002) orchidea-példány pusztulását okozza a szálep gyűjtése. Az áru mintegy
15 országba jut el, a nagyobb importőrök Németország, Észak-Ciprus és
Hollandia.
Törökországon kívülről eddig kevés információval rendelkeztünk a szálep-gyűjtéssel
kapcsolatban, de újabban Iránnal kapcsolatosan kezdték el kongatni a
vészharangot (Ghorbani et al. 2014). Bár az orchideák gumóit Iránban
is igen régóta gyűjtik az utóbbi időben úgy tűnik, hogy az szálep-gyűjtés
és export növekszik. Hét nemzetség tizenhat faja és alfaja esetében
dokumentálták a gumók gyűjtését. Becslések alapján 2013 április-júniusi
időszakban több, mint 24,5 tonna friss gumót gyűjtöttek egyedül Golestan
tartományban három kerületében. Ez a mennyiség – amelynek piaci értéke mintegy
320.000 USD – 5,5–6,1 millió orchidea példány elpusztítása árán volt
előállítható. A teheráni bazárban a 2013 május–júliusi időszakban 1,9 tonna
szárított orchideagumó cserélt gazdát, amelynek becsült kiskereskedelmi értéke
310.000 USD. Iránban vélhetően a növekvő külföldi kereslet miatt az utóbbi
időben nagyon felélénkült a szálep-kereskedelem,.így úgy tűnik, hogy a szálep-gyűjtés
jelenlegi gyakorlata Iránban nem fenntartható.
Az utóbbi évtizedekben kiderült, hogy a törökországi temetők számos
orchideafajnak szolgálnak menedékül az intenzív legeltetés elől (Kreutz 1998) és – feltételezések szerint
kegyeleti okok miatt – a szálep-gyűjtés elől.
2014 áprilisában és júliusában
Törökországban összesen 300 temetőt kerestünk fel. Közülük 208 temetőben
találtunk orchideákat és összesen 8 temetőben tapasztaltuk orchideagumók gyűjtését
(1. ábra); Muğla (3) valamint Antalya, Ordu, Samsun, Kastamonu és Bolu
tartományokban (1–1 esetben). Egy temetőben 1–3 faj, összesen 9 faj gyűjtését tapasztaltuk
(1. táblázat). Adataink alapján a temetők fontos orchidea élőhelyek
Törökországban, de a a szálep-gyűjtés a temetőkre is kezd kiterjedni.
1. táblázat. Szálep céljára gyűjtött orchideák törökországi temetőkben
Fajok
|
Temetők száma / Gyűjtött példányok száma
|
Anacamptis fragrans
|
1 (16)
|
Anacamptis pyramidalis
|
1 (50)
|
Anacamptis syriaca
|
1 (50)
|
Himantoglossum jankae
|
3 (1 + 5 + 19)
|
Himantoglossum caprinum
|
1 (2)
|
Himantoglossum comperianum
|
1 (1)
|
Himantoglossum robertianum
|
2 (6 + 9)
|
Ophrys minoa
|
1 (2)
|
Ophrys speculum
|
1 (3)
|
A munkát a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című
kiemelt projekt támogatta. A projekt az EU támogatásával, az Európai Szociális
Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Irodalom
Ghorbani A., Gravendeel B., Naghibi F. & de Boer H. (2014). Wild orchid tuber collection in Iran: a wake-up call for conservation.
– Biodiversity and Conservation 23: 2749–2760.
Kasparek, M. & Grimm, U. (1999): European trade in turkish salep with special
reference to Germany.
– Economic Botany 53(4): 396–406.
Kreutz C.A.J. (1998): Die Orchideen der Türkei. Beschreibung, Ökologie, Verbreitung, Gefährdung, Schutz. – Kreutz & Seckel Verlag, Landgraaf, Netherlands.
766 pp.
Kreutz C.AJ. (2004): Neue und interessante Funde im Südosten der Türkei, sowie
Bemerkungen zum ständigen Rückgang der Orchideen in diesem Land. – Journal Europaischer
Orchideen 36(4): 1045–1059.
Özhatay,
N., Koyuncu, M., Atay, S. & Byfield, A. (1997): A
study on natural medicinal plants trade of Turkey. – Society for
Protection of Natural, İstanbul.
Schönfelder, M. & Schönfelder, H.
(2002): Türkei – Vernichtung des besten derzeit bekannten Ophrys isaura-Standortes durch Ausgrabung. – Ber. Arbeitskrs.
Heim. Orchid. 18(2): 125.
Şekercioğlu,
Ç. H., Anderson, S., Akçay, E., Bilgin, R., Can, Ö. E., Semiz, G., Tavşanoğlu,
Ç. Yokeş, M. B., Soyumert, A., İpekdal, K., Sağlam, İ. K., Yücel, M. & Dalfes, N. H. (2011): Turkey’s globally important biodiversity
in crisis. – Biological Conservation 144(12): 2752–2769.
Sezik, E.
(2002): Turkish Orchids and salep. – Acta
Pharmaceutica Turcica 44:
151–157.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése