2014. november 27., csütörtök

Magyarország növényritkaságai: lónyelvű csodabogyó



A korábban a liliomfélék rokonságába sorolt, manapság azonban Ruscaceae néven önálló családnak tekintett csodabogyófélék közé fásodó vagy lágyszárú hajtásokkal rendelkező cserjék, félcserjék vagy liánok tartoznak. Leveleik redukálódtak, szerepüket módosult, zöld színű hajtásrészletek (fillokládiumok) vették át. Az Asparagales rendnek nevet adó, mintegy 300 fajt magába foglaló spárga nemzetségnek egyetlen hazai faja van. A közönséges spárga (Asparagus officinalis) száraz gyepekben, bokorerdőkben él. Számos kultúrváltozatát főzeléknövényként termesztik. A hazai flórából ebbe a rendbe tartoznak még a gyöngyvirág (Convallaria majalis) és a salamonpecsét (Polygonatum) fajok. Rokonaik a megtévesztő megjelenésű csodabogyók. A Kárpát-medencében két fajuk fordul elő. Magyarországon mindkettővel leggyakrabban a Dél-Dunántúl erdeiben találkozhatunk.
A csodabogyók fillokládiumai laposak, levélszerűek. Közepükön tavasszal jelennek meg az apró, zöldesbarna virágok. Virágaik kevéssé feltűnőek, novemberre-februárra beérő piros, mintegy egy centiméteres bogyótermésük annál látványosabbá teszi őket.
Az 1–3 centiméteres fillokládiumú szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatum), közel méteres magasságot is elérhet. A Dél-Dunántúlon sokfelé tömeges faj, védetté nyilvánítását az indokolta, hogy mutatós, örökzöld hajtásait virágkötészeti és koszorúkészítési célokra igen nagy mennyiségben gyűjtötték. Hollós László kecskeméti középiskolai tanár, világhírű mikológus – aki az edényes flórát is kutatta – korabeli beszámolója szerint a XX. század elején egyedül Szekszárd környékéről évi kb. 10–12 mázsányit szállítottak belőle Budapestre. A „vad puszpáng”-ként és egértövisként emlegetett csodabogyó szedési jogát Szekszárd vidékén évente 50–400 koronáért adták bérbe. A bérlő munkásokkal szedette, akiknek leszedett kilónként 10–11 fillért fizetett. Az áru mázsáját a bérlő Budapesten 48–58 koronáért értékesítette. Geleta Ferenc kaposvári erdőmérnök szerint „az erdőgazdaságok 1957 és 1967 között összesen 5633 mázsa csodabogyót termeltek ki”.

 
A szubmediterrán elterjedésű, bükkösökben, gyertyános–tölgyesekben élő, szintén örökzöld lónyelvű csodabogyót (Ruscus hypoglossum L.) valószínűleg szórványos előfordulása miatt nem gyűjtötték nagy mennyiségben. Bár nem szúrós hegyű „ál-levelei” jóval nagyobbak (5–12 cm hosszúak), kevésbé feltűnő, hiszen hajtásai rendszerint a talajon elfekszenek. A Dél-Dunántúl domb- és hegyvidékein, továbbá a Keszthelyi-hegységben, a Bakonyban és talán a Velencei-hegységben fordul elő. Állományait néhol a túlszaporodott vadállomány téli rágása veszélyezteti.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése