2014. november 30., vasárnap

Természetvédelmi botanika - oktatási segédanyag

Elkészült a Debreceni Egyetem 'Természetvédelmi botanika' című kurzusához kapcsolódó oktatási segédanyag.

Tartalom:
A magyar növényvilág védelme
Miért van szükség a természet védelmére?
Hogyan valósul meg a növények védelme Magyarországon?
A növényfajok védetté nyilvánításának szempontjai
A növényvilág védelmének hazai története
A „történelmi” előzmények
A „hőskor”
Védett növények Magyarországon
Aktív természetvédelem
Nemzetközi vörös listák és természetvédelmi egyezmények
Nemzetközi vörös listák
Nemzetközi természetvédelmi egyezmények
A magyar flóra veszélyeztetettsége
Veszélyeztető tényezők
A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők
Területi igénybevétel
Művelési mód megváltoztatása
A termőhely, a vegetáció (és vele együtt a növényfajok) mechanikai károsítása
Közvetlenül a növényeket veszélyeztető tényezők
Virágszedés, növénygyűjtés, kereskedelem
Túlzott létszámú vadállomány
Elszaporodott rágcsálók kártétele
„Beolvasztó” (introgresszív) hibridizáció
„Gyomirtás”
Tudományos célú növénygyűjtés
Növényfényképezés
Az emberi tevékenységnek a növények veszélyeztetettségét csökkentő hatása
Felhasznált és ajánlott irodalom

A 65 oldal terjedelmű anyag teljes egészében letölthető innen.

Hivatkozás:
Molnár V. A. (2014): Természetvédelmi botanika. Oktatási segédanyag a Debrecen Egyetemkurzusához.  - Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. 64 pp. DOI: 10.13140/2.1.2628.2566
 

Közreműködőket keresünk...



A Kitaibelia botanikai-természetvédelm folyóiratban az idei évtől kezdődően sorozatot indítottunk: kismonográfiák formájában igyekszünk bemutatni az Év vadvirágát.
Reményeink szerint a 2014-es Év vadvirágát, a szibériai nőszirmot (Iris sibirica) bemutató cikk a jövő évi 2. számban jelenhet meg.
Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy az „Év vadvirága” mozgalomnak az ezt megelőző két évben is volt egy-egy „választottja”. Éppen amiatt itt is szeretnénk meghirdetni, hogy a jelentkezőket várunk a a 2011-es és 2012-es Év vadvirága [leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és tavaszi hérics (Adonis vernalis)] kismonográfiáinak megírásához.
Olyan szaktársak jelentkezését várjuk a
email-címen, akik vállalkoznának az adott fajjal kapcsolatos ismeretek összegyűjtésére, és hazai vonatkozásokkal való kiegészítésére.

Az érdeklődőknek tájékozódásként hasznos lehet a cikksorozat első darabjának megtekintése itt.





Napjaink klímaváltozásáról - a kételkedőknek

Még mindig vannak akik kétségbe vonják a globális éghajlatváltozás tényét vagy azt, hogy a jelenséget az emberi tevékenység idézi elő. Nekik ajánlom az alábbi karikatúrát:


Érdemes felkeresni a honlapot ahol találtam, további tanulságos és mulatságos képekért.


2014. november 28., péntek

A száz éves Móczár László köszöntése

Tegnap köszöntötte a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Rovartani Társaság és a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya Móczár Lászlót közelgő századik születésnapja alkalmából.

Móczár László kedvenc rovarai, a hártyásszárnyúak az európai orchideák legfontosabb megporzói közé tartoznak, ezért ezúton kívánunk Laci bácsinak jó egészséget!

Carlos Enrique Hermosilla felvétele (forrás

Móczár László 1914. december 10-én született Kiskunfélegyházán. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1937-ben szerzett zoológus és 1938-ban középiskolai tanári diplomát, majd Szegeden 1939-ben tanítóképző-intézeti tanári diplomát (1939). 1948-ban lett egyetemi magántanár, 1953-ben kandidátus, 1960-ban pedig a biológiai tudományok doktora. Zoológiai pályafutását 1937-ben, az Országos Természettudományi Múzeumban 1 éves próbaszolgálatos tisztviselőjelöltként kezdte, majd 4 éven át önkéntes munkaerőként folytatta. 1939-1944 között 50 hónapon át volt katona. 1944 őszén került vissza a Természettudományi Múzeumba. 1951-1956 között a Múzeumok és a Műemlékek Országos Központjában az állattani kutatások és a múzeológia irányítója, kiállítások szervezője, két éven át a pécsi múzeum kutatója. 1956 szeptemberétől ismét a budapesti Múzeumban dolgozott. 1969-1982-ben Szegeden a József Attila Tudományegyetem Állattani Tanszék professzora. A létrehozott ökológiai munkacsoportból alakult az egyetem Ökológiai Tanszéke. 45 évi aktív szolgálat után ment nyugdíjba. Szakterülete: Hymenoptera taxonómia, faunisztika, állatföldrajz, etológia, cönológia. Munkája elismeréseként megkapta a Frivaldszky-emlékérem arany fokozatát (1975), Magyar Biológiai Társaság id. Entz Géza- (1986), és Gorka Sándor díját (1993). Tevékenységét a tucatnál több új faj "moczari" elnevezésével honorálták.

Nevét a nagyközönség előtt minden bizonnyal kiváló, színes rovarfotói és ezek felhasználásával készült könyvei tették ismertté.
 



Móczár László Természettudományi Múzemban elhelyezett fotógyűjteményét itt böngészhetik az érdeklődők.

2014. november 27., csütörtök

A Diószegi Szeminárium előadása december 2-án



December 2-án lesz Festetics Imre születésének 250. évfordulója. Erre az alkalomra a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék & a MTA Debreceni Területi Bizottsága Biológiai és Környezettudományi Szakbizottság Botanikai Munkabizottság rendezésében, a Diószegi Szeminárium keretében a következő előadással emlékezünk:

Prof. Fári Miklós Gábor (DE MÉK Növényi Biotechnológiai Tanszék):
250 éve született Festetics Imre, a genetika ’elfeledett’ atyja

Időpont: 2014. december 2. 18:00 óra
Helyszín: Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Diószegi Szeminárium (Élettudományi épület I. Emelet, 1.035 terem)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


Emlékezés Palkó Sándorra



Megjelent a Kitaibelia-ban a Palkó Sándorról írt megemlékezésünk.

Összefoglalás:
Palkó Sándor (1959–2002) a Balaton-felvidéki Nemzeti Park első Zala megyei felügyelője volt. Bár madarászként tett szert országos elismertségre, botanikusként is számos florisztikai adattal bővítette tudásunkat, mégis elsősorban aktív természetvédelmi munkássága miatt emlékezünk rá főhajtással. Természetvédők tucatjait indította útnak, elhivatottsága magával ragadta az arra fogékonyakat. Az általa megszervezett Fenékpusztai Kutató- és Gyűrűzőtábor az ország egyik legjelentősebb vonuláskutató bázisává és természetvédelmi táborává vált.

Az érdeklődők teljes terjedelmében letölthetik a cikket innen.









2. Elektronikus melléklet. Palkó Sándor madarászként, környezeti nevelőként és természetvédelmi kezelőként egyaránt elhivatott és rendkívül hatékony volt. Sok tekintetben korát messze megelőzve működött.
 Electronic Appendix 2. Sándor Palkó was equally devoted as ornithologist, environmental educator and conservationist.
 

2014. november 26., szerda

Linné személyéhez kapcsolódó bélyegek



A mai postával kaptam kézhez, Sopronból Andrássy Péter – nyugdíjas szakfelügyelő, a Kitaibel-verseny szervezője, Sopron díszpolgára és filatelista – levelét, amelyben Tanár úr egy szép csokor bélyeget küldött, amelyek többsége Carl Linné személyéhez kapcsolódik. Magam nem vagyok bélyeggyűjtő, de az ilyen botanikai és tudománytörténeti csemegéknek nagyon örülök (lásd például itt) és egy ilyen önzetlen ajándékozási gesztus után úgy éreztem örömömet nem tarthatom meg magamnak. Ezért a bélyegekből be is mutatok párat a blog olvasóinak és egyúttal itt is szeretném kinyilvánítani köszönetemet Tanár úrnak!
Bár Linnének a hálás utókor a bélyegkiadás terén is jelentős emléket állított (lásd például a Növények és emberek című könyvem 133. oldalát), de a most kapott bélyegek között több olyan van amelyeket eddig nem láttam.
Erről jut eszembe 2011 (az 'orchideaatlasz') óta nem jelent meg könyvem. Ki tudja talán valamelyik bélyeg jól jöhet még egy jövőbeli könyv illusztrációjaként... Lehet, hogy jövőre blog helyett könyvírásra adom a fejemet.





2014. november 25., kedd

Bővül tanszékünk herbáriuma




 Az elmúlt két évben gyűjtött herbáriumi lapok felragasztva és felcédulázva várakoznak, hogy beosztásra kerüljenek a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék Soó Rezső herbáriumába. A friss gyűjtésekben nemcsak hazai lapok találhatók meg, hanem például lampedusai, spanyolországi és törökországi kutatóutakon szedett növények is.
Gyűjteményünk gyarapodása az 1960-as évektől a 2000-es évekig megakadt, de szerencsére az utóbbi évtizedben ismét megindult. (A Soó-herbáriumról többet lehet megtudni ebből a cikkből.)
Végül mindazoknak akik eddig nem olvasták ajánlom Felföldy Lajos Soó Rezsőről írt nagyon tanulságos és érdekes megemlékezését, amely a Tilia 8. kötetében jelent meg. Az írás 81-84. oldalán például a herbáriumról és az új lapok beosztásáról olvashatunk.

2014. november 24., hétfő

Cikk az „Év vadvirága” mozgalomról



Megjelent a Magyarországon 2011-ben indult „Év vadvirága” mozgalom történetét bemutató, Farkas Sándorral közösen írt cikkünk a Kitaibelia-ban.

Összefoglalás:
A közlemény összefoglalja a 2011-ben indult "Év vadvirága" mozgalom történetét és céljait. A civil kezdeményezés célja a botanikai értékek népszerűsítése, társadalommal történő megismertetése, látványos vadon élő virágos növényfajok reflektorfénybe állításával. Az "Év vadvirága" megválasztása három lépcsős folyamatban zajlik, a végső, nyílt szavazás a www.evvadviraga.hu honlapon történik. A Kitaibelia folyóirat a 2014-es évtől kezdődően minden évben kismonográfia formájában igyekszik bemutatni az előző "Év vadvirágát".

Kulcsszavak: hajtásos növények, Magyarország flórája, természetvédelmi botanika, veszélyeztetett fajok

Az érdeklődők teljes terjedelmében letölthetik a cikket innen.



2. táblázat. Az „Év vadvirága” választás jelöltjei 2011 és 2014 között.

Rövidítések: V – védett faj; FV – fokozottan védett faj; NV – nem védett faj.


Fajnév
Védettség
Jelölés éve
 agárkosbor (Orchis /Anacamptis/ morio)  
V
2012
apró nőszirom (Iris pumila)
V
2012
bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica)
FV
2011, 2012, 2013
békaliliom (Hottonia palustris)
V
2012
bíboros kosbor (Orchis purpurea)
V
2013
borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa)
V
2013
egyenes iszalag (Clematis recta)
V
2014
enyves zsálya (Salvia glutinosa)
NV
2013
erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana)
V
2012
északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana)
FV
2013
farkasboroszlán (Daphne mezereum)
V
2012
fehér tündérrózsa (Nymphaea alba)
V
2012
fehérmájvirág (Parnassia palustris)
V
2012
homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica)
V
2013
kányabangita (Viburnum opulus)
NV
2014
kikeletnyitó téltemető (Eranthis hyemalis)
V
2013
mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris)
V
2012
kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)
V
2013, 2014
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
V
2011
lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum)
NV
2013
macskahere (Phlomis tuberosa)
V
2012
magyar gurgolya (Seseli leucospermum)
FV
2012, 2013
magyar kikerics (Colchicum hungaricum)
FV
2013
magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
V
2013
májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis)
V
2013
medvehagyma (Allium ursinum)
NV
2013, 2014
mocsári (sárga) nőszirom (Iris pseudacorus)
NV
2013
mocsári gólyahír (Caltha palustris)
NV
2013
mocsári kosbor (Orchis /Anacamptis/ palustris)
V
2013
nagy pacsirtafű (Polygala major)
V
2013
nagyezerjófű (Dictamnus albus)
V
2012
nemes májvirág (Hepatica nobilis)
V
2013
nyári tőzike (Leucojum aestivum)
V
2013
pusztai meténg (Vinca herbacea)
V
2012
réti iszalag (Clematis integrifolia)
V
2014
réti őszirózsa (Aster punctatus)
V
2012
sápadt kosbor (Orchis pallens)
V
2012
sárga nőszirom (Iris pseudacorus)
V
2012
sátorozó margitvirág (Tanacetum corymbosum)
NV
2014
szentendrei rózsa (Rosa ciliato-petala)
V
2014
szibérai nőszirom (Iris sibirica)
V
2012, 2013, 2014
sziki őszirózsa (Aster tripolium)
NV
2013
Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii)
V
2014
tavaszi hérics (Adonis vernalis)
V
2011, 2012
tavaszi kankalin (Primula veris)
NV
2012
tornai vértő (Onosma tornensis)
FV
2011, 2012
törpemandula (Amygdalus nana)
V
2012
vitézkosbor (Orchis militaris)
V
2013
 

2014. november 23., vasárnap

Szemle a magtömeg ökológiai jelentőségéről



Megjelent a Kitaibelia-ban Sonkoly Judit első szerzőségével készült szemlénk a növényi magtömeg-varibilitás ökológiai hátteréről és jelentőségéről.

Összefoglalás:
A recens növényfajok esetében mintegy 12 nagyságrendnyi eltérés van a legkisebb és a legnagyobb magvak tömegében. A tapasztalt nagy variabilitás okainak keresése, a tér- és időbeli mintázat és ezzel összefüggésben lévő ökológiai tényezők vizsgálata napjainkban az ökológiai kutatások egyik jelentős irányvonala. A jelen közleményben a témában megjelent cikkek legfontosabb eredményeit tekintjük át, hogy átfogó képet nyújtsunk a magok tömegének variabilitásáról, ennek lehetséges okairól, valamint a terjedésre, magpredációra, magbank-képzésre, csírázásra, növekedésre, valamint a növényközösségek összetételére gyakorolt hatásairól. A témában megjelent publikációk nagy száma miatt igyekeztünk az utóbbi néhány évtized során a rangos nemzetközi lapokban megjelent publikációkra koncentrálni, valamint kiemelt hangsúlyt fektetni a hazai kutatások eredményeinek bemutatására. A magtömeg variabilitásának vizsgálata során a fajok közötti variabilitás tekintetében a legfontosabb eredmények az életforma, testméret, genomméret, a klimatikus- és regionális zonáció illetve a fényviszonyok tekintetében születtek. Az egyedszintű variabilitás legfőbb okainak az anyanövényen való elhelyezkedés hatása és a magtömeg – magszám csereviszony, az egyedek közötti variabilitásra pedig leginkább az anyanövény környezete és mérete, valamint szintén a magtömeg – magszám csereviszony bizonyultak a legnagyobb hatásúnak. A magtömeg-variabilitás legfontosabb következményei kapcsán a szél- és magpredátorok általi terjesztésre, a csírázási arányra és a csíranövények túlélésére gyakorolt hatásairól tudunk a legtöbbet. Az utóbbi mintegy két évtizedben népszerű kutatási irány a perzisztencia illetve a magtömeg és magalak összefüggésének vizsgálata. A magtömeg-variabilitás növényközösségek szerkezetére gyakorolt hatásának kutatása is egyre nagyobb jelentőségű, azonban ezen a téren egyelőre nincsenek kimutatott általános érvényű összefüggések.

Az érdeklődők teljes terjedelmében letölthetik a cikket innen.