2014. november 7., péntek

Magyarország növényritkaságai:pirítógyökér



A mintegy 700, javarészt trópusi, kúszó hajtású fajt számláló jamszgyökérfélék családjának (Dioscoreaceae) egyetlen hazai képviselője a pirítógyökér. A család nevét batáta-jamszgyökérről (Dioscorea batatas) kapta, melyet a szénhidrátokban gazdag gyöktörzse miatt néhol termesztenek és a burgonyához hasonlóan fogyasztják. [Nem áll rokonságban az édesburgonyával (Ipomoea batata).] Az ókori görög természettudósról, Dioszkorideszről elnevezett család igen közel áll az ősi kétszikűekhez, ezt igazolja a levéllemezre és nyélre különülő levél, a hálózatos levélerezet, fiatal korban körben elhelyezkedő edénynyalábok.
A pirítógyökér (Tamus communis L. ) a Dél–Dunántúl tölgyeseinek, bokorerdeinek, gyertyánosainak, bükköseinek, szurdokainak és sziklás erdeinek jellemző atlanti–szubmediterrán faja, mely délről észak felé egyre ritkábbá válik. Néhány más délies (szubmediterrán, dél-eurázsiai, atlanti-mediterrán) elterjedésű növényhez – mint az ezüsthárs (Tilia tomentosa), pompás kosbor (Orchis elegans), bársonyos görvélyfű (Scrophularia scopolii), szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) – hasonlóan hiányzik az Alföld központi területeiről, de szórványosan előfordul annak keleti és északi részén, ahová valószínűleg az Alduna és Erdély felől jutott el. Igazi ritkaságnak számít a Tiszántúlon és a Nyírségben, ahol Magyarország területén eddig csupán egy-egy lelőhelyen került elő. 
 






A jamszgyökérhez hasonlóan a pirítógyökérnek is tápanyagokban gazdag gyöktörzse van, emiatt vadtakarmány céljára néhol megpróbálkoztak telepítésével is. Különböző erdőtársulásokban, így száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, bükkösökben, gyertyános tölgyesekben, égerligetekben, keményfás ligeterdőkben, szurdokerdőkben él. Lián-életmódú, kapaszkodó hajtásaival fákra 1,5–3 méter magasságba is felfutó kétlaki növény. Fényes levelei roppant változatos alakúak, de mindig mélyen szíves vállúak és többé-kevésbé kihegyezett csúcsban végződnek. Apró, zöldessárga virágai május–júniusban nyílnak. Porzós virágai hosszú, felálló fürtökben fejlődnek. Termős virágai jóval rövidebb levélhónalji fürtöket alkotnak. A belőlük fejlődő mintegy egy centiméter átmérűjű piros (ritábban sárga) bogyótermések nyár végére érnek be és a hajtások elszáradása után késő ősszel és tél elején is díszlenek.


 A mediterrán macchiák hasonló levélalakú és termésű, de kellemetlen, még leveleinek szélén is tüskéket viselő kúszónövénye a szúrós szárcsalián (Smilax aspera).

1 megjegyzés:

  1. Üdvözlöm ! Ma találtam pirítógyökeret Herend mellett a Hajag-hegyen.

    VálaszTörlés