2014. október 13., hétfő

Fekete István a nyárfáról



„A barátom helyhez kötött foglalkozást űzött a patakparton, közvetlenül a malom mellett.
A barátom – nyárfa volt.
Jegenyenyár.
És amint mondom, a barátom volt, akár hihető, akár nem. Beszélgettünk, sóhajtoztunk, éltünk, és egyszer, tudtuk, meghalunk.
– Miféle foglalkozást űzhet egy nyárfa? – kérdezhetné valaki.
Miféle foglalkozást? Ezerfélét.
Elsősorban tartotta a patakpartot ott, ahol legjobban örvénylett a víz, azután szállásadója volt öt veréb-, egy gébics- és egy vércsecsaládnak, millió bogárnak, bábnak, lepkének. Pihenőhelye volt az átutazó madárvándoroknak, kikiáltó tornya a varjaknak, szélmutatója mindenféle embernek, és időjárás-jelentője annak, aki értett hozzá.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése