Fekete István a nyárfáról

„A barátom helyhez kötött foglalkozást űzött a patakparton, közvetlenül a malom mellett.

A barátom – nyárfa volt.

Jegenyenyár.

És amint mondom, a barátom volt, akár hihető, akár nem. Beszélgettünk, sóhajtoztunk, éltünk, és egyszer, tudtuk, meghalunk.

– Miféle foglalkozást űzhet egy nyárfa? – kérdezhetné valaki.

Miféle foglalkozást? Ezerfélét.

Elsősorban tartotta a patakpartot ott, ahol legjobban örvénylett a víz, azután szállásadója volt öt veréb-, egy gébics- és egy vércsecsaládnak, millió bogárnak, bábnak, lepkének. Pihenőhelye volt az átutazó madárvándoroknak, kikiáltó tornya a varjaknak, szélmutatója mindenféle embernek, és időjárás-jelentője annak, aki értett hozzá.”