Amint
arról itt korábban már többször beszámoltam idén áprilisban és júniusban, két kirándulás során kerestük törökországi
temetők orchideáit. Az orchidióták között elég széles körben ismert, hogy egyes
mediterrán tájakon viszonylag gyakran lehet orchideákat találni e kultikus
helyeken. Régiónkban viszont alig lehet ilyesmiről hallani.
Tudomásom szerint az
egyetlen publikált hazai kivétel talán két kaposvári természetbúvár, Z. Horváth József és
Novacsek Péter eredménye, akik a Zselic három kicsiny falujának (Töröcske,
Gálosfa, Simonfa) temetőiben találtak négy orchideafajt: pókbangót (Ophrys
sphegodes, 1 lelőhely), vitézkosbort (Orchis militaris, 1
lelőhely), agár sisakoskosbort (Anacamptis morio, 2 lelőhely) és tarka
pettyeskosbort (Neotinea tridentata, 3 lelőhely). Adataik Z. Horváth J. (2007):
Adatok somogyi tájak flórájához. – Somogyi Múzeumok Közleményei B –
Természettudomány (’2006’) 17: 57–68. című cikkében jelentek meg.
Kedves
barátom, Óvári Miklós révén tudtam, hogy a helyzet hasonló Zala megyében is,
hiszen Miklós több fajt talált már a megye temetőiben, köztük az őszi
füzértekercset (Spiranthes spiralis) is. A hazai temetők
orchideaflóráját vizsgáló kutatásunk kezdő lépéseként ezért az elmúlt négy
napban a Nyugat-Dunántúlon jártunk. Az első nap délutánján Miki megmutatott 3
lelőhelyet.
Óvári
Miklós és Takács Attila az első napon még velünk voltak, majd hivatali
kötelességeik, családi elfoglaltságaik, illetve a karbolszagú és etanolízű
csiperke elszólították őket... (szerencsére csak ideiglenesen)
A
következő 3 nap folyamán Löki Viktorral 60 temetőt néztünk meg Zala, Vas és
Somogy megyékben és kicsit átruccantunk Szlovéniába is. Összesen 13 temetőben
találtuk meg a fajt, együttesen sok száz virágzó példányban.
Mindazoknak
akik szeretnének füzértekercset találni, leírom tapasztalatainkat.
A bejárt temetőkben
kizárólag mészkerülő, tápanyagszegény termőhelyeken találtuk, gyakori és
jellemző kísérőfajai voltak: Hieracium pilosella, Calluna vulgaris, Prunella
laciniata, Thymus sp., Tormentilla erecta.
’Korszerű’ temető – ilyen helyeken a sírok közötti
lándzsás útifüves, pitypangos, kúszó és réti herés gyepben hiába keresünk
orchideát
Ha viszont a temető félreeső részein, szélein vannak érintetlenebb gyepek, akkor ott érdemes keresgélni...
Rengeteg különféle gombát is láthatunk...
’Hagyományos’ temető. Hát nem gyönyörű?
Napjaink társadalmi elvárásainak teljesen megfelelő modern sír, amely a temetőben található élővilág fennmaradását ugyan megnehezíti/ellehetetleníti, de állíttatója reményei szerint az örökkévalóságig állni fog. Valójában addig a míg a sírhely megváltását az utódok/örökösök fizetik. Az emberi emlékezet pedig véges: nagyjából addig tart amíg az egymást követő nemzedékek személyes ismeretsége.
Régi, fokozatosan ellaposodó sírhant. A fakereszten néhány emberi generáció alatt elmosódnak a betűk, majd maga a kereszt is elkorhad. Senkit nem akarok érzéseiben bántani, de én szívesebben 'nyugodnék' ilyen helyen
Az idei év nagyon 'jó'-nak tűnik a füzértekercs szempontjából is,
43 cm magasra nőtt hajtású példányt is találtunk
43 cm magasra nőtt hajtású példányt is találtunk
Javaslom, hogy igyekezzen, aki temetőbéli füzértekercs
keresésre indul. Az elmúlt időszak jelentős csapadékmennyiségének köszönhetően
ugyanis a temetőkben is gyorsan nő a „fű” és néhol versenyt kellett futnunk a
motoros fűnyírókkal és szegélynyírókkal a kulturált környezetért harcoló
közmunkásokkal. (Néhol elvesztettük a csatát, és csak a ledarált,
azonosíthatatlan fitomassza fogadott.) Ugyanakkor a fűnyírással kapcsolatban el
kell mondanom, hogy napjainkban amikor külterjesen legelő állat és hagyományos
kaszálórét már alig van, a füzértekercs túlélése
szempontjából véleményem szerint fontosak a fűnyírózott temetők. A faj egyedei
ugyanis mostanában kezdik fejleszteni, a talajra szorosan ráfekvő, kiterülő
tőlevélrózsáikat, amelyek felett elmegy a fűnyíró. Ahhoz, hogy a virágzó majd
termést érlelő hajtások még 1-2 hónapig állva maradjanak nyilván szerencse is
kell, de egy-egy példány is magvak tízezreit állítja elő.
Valószínűnek tűnik, hogy a füzértekercs fajok
előfordulása temetőkben általánosabb jelenség. Legalábbis erre utal a S.
spiralis megtalálása angliai temetőben vagy két másik faj megléte
Connecticut-ban.
Két helyen bukkantunk
széleslevelű nőszőfűre (Epipactis helleborine), valamint a védett fajok
közül a következő fajokat láttuk még: szártalan bábakalács (Carlina acaulis,
2 lelőhely), kövi pimpó (Potentilla rupestris, 1 lelőhely), vesepáfrány
(Polystichum aculaetum, 1 lelőhely) és persze a szerintem indokolatlanul
védett szártalan kankalinra (Primula acaulis) igen sok helyen.
Végezetül: sikerült megtalálnunk a fáradt és
szomjas kosborkedvelők oázisát, az Orchidea Eszpresszót (Figyelem! Nem Üllőn
található. Emellett felhívnám a figyelmet az intézmény előtt látható 'indikátor szervezetek'-re.) Üde színfolt a Nefelejcs és Muskátli Presszók között, nem beszélve
a rengeteg Sport Büféről, '3. félidő'-ről, ’Lesz Vigasz’-ról és ’Szomjas bakter’
bárról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése