Őszi orchideavadászat dunántúli temetőkben

Amint arról itt korábban már többször beszámoltam idén áprilisban és júniusban, két kirándulás során kerestük törökországi temetők orchideáit. Az orchidióták között elég széles körben ismert, hogy egyes mediterrán tájakon viszonylag gyakran lehet orchideákat találni e kultikus helyeken. Régiónkban viszont alig lehet ilyesmiről hallani.

Tudomásom szerint az egyetlen publikált hazai kivétel talán két kaposvári természetbúvár, Z. Horváth József és Novacsek Péter eredménye, akik a Zselic három kicsiny falujának (Töröcske, Gálosfa, Simonfa) temetőiben találtak négy orchideafajt: pókbangót (Ophrys sphegodes, 1 lelőhely), vitézkosbort (Orchis militaris, 1 lelőhely), agár sisakoskosbort (Anacamptis morio, 2 lelőhely) és tarka pettyeskosbort (Neotinea tridentata, 3 lelőhely). Adataik Z. Horváth J. (2007): Adatok somogyi tájak flórájához. – Somogyi Múzeumok Közleményei B – Természettudomány (’2006’) 17: 57–68. című cikkében jelentek meg.

Kedves barátom, Óvári Miklós révén tudtam, hogy a helyzet hasonló Zala megyében is, hiszen Miklós több fajt talált már a megye temetőiben, köztük az őszi füzértekercset (Spiranthes spiralis) is. A hazai temetők orchideaflóráját vizsgáló kutatásunk kezdő lépéseként ezért az elmúlt négy napban a Nyugat-Dunántúlon jártunk. Az első nap délutánján Miki megmutatott 3 lelőhelyet.

 Óvári Miklós és Takács Attila az első napon még velünk voltak, majd hivatali kötelességeik, családi elfoglaltságaik, illetve a karbolszagú és etanolízű csiperke elszólították őket... (szerencsére csak ideiglenesen)

A következő 3 nap folyamán Löki Viktorral 60 temetőt néztünk meg Zala, Vas és Somogy megyékben és kicsit átruccantunk Szlovéniába is. Összesen 13 temetőben találtuk meg a fajt, együttesen sok száz virágzó példányban.

Mindazoknak akik szeretnének füzértekercset találni, leírom tapasztalatainkat. 

A bejárt temetőkben kizárólag mészkerülő, tápanyagszegény termőhelyeken találtuk, gyakori és jellemző kísérőfajai voltak: Hieracium pilosella, Calluna vulgaris, Prunella laciniata, Thymus sp., Tormentilla erecta.

 ’Korszerű’ temető – ilyen helyeken a sírok közötti lándzsás útifüves, pitypangos, kúszó és réti herés gyepben hiába keresünk orchideát

Ha viszont a temető félreeső részein, szélein vannak érintetlenebb gyepek, akkor ott érdemes keresgélni...

 Rengeteg különféle gombát is láthatunk...

 

 ’Hagyományos’ temető. Hát nem gyönyörű?

 

Napjaink társadalmi elvárásainak teljesen megfelelő modern sír, amely a temetőben található élővilág fennmaradását ugyan megnehezíti/ellehetetleníti, de állíttatója reményei szerint az örökkévalóságig állni fog. Valójában addig a míg a sírhely megváltását az utódok/örökösök fizetik. Az emberi emlékezet pedig véges: nagyjából addig tart amíg az egymást követő nemzedékek személyes ismeretsége. 

 

Régi, fokozatosan ellaposodó sírhant. A fakereszten néhány emberi generáció alatt elmosódnak a betűk, majd maga a kereszt is elkorhad. Senkit nem akarok érzéseiben bántani, de én szívesebben 'nyugodnék' ilyen helyen

   

Az idei év nagyon 'jó'-nak tűnik a füzértekercs szempontjából is,
43 cm magasra nőtt hajtású példányt is találtunk 

Javaslom, hogy igyekezzen, aki temetőbéli füzértekercs keresésre indul. Az elmúlt időszak jelentős csapadékmennyiségének köszönhetően ugyanis a temetőkben is gyorsan nő a „fű” és néhol versenyt kellett futnunk a motoros fűnyírókkal és szegélynyírókkal a kulturált környezetért harcoló közmunkásokkal. (Néhol elvesztettük a csatát, és csak a ledarált, azonosíthatatlan fitomassza fogadott.) Ugyanakkor a fűnyírással kapcsolatban el kell mondanom, hogy napjainkban amikor külterjesen legelő állat és hagyományos kaszálórét már alig van, a füzértekercs  túlélése szempontjából véleményem szerint fontosak a fűnyírózott temetők. A faj egyedei ugyanis mostanában kezdik fejleszteni, a talajra szorosan ráfekvő, kiterülő tőlevélrózsáikat, amelyek felett elmegy a fűnyíró. Ahhoz, hogy a virágzó majd termést érlelő hajtások még 1-2 hónapig állva maradjanak nyilván szerencse is kell, de egy-egy példány is magvak tízezreit állítja elő.

Valószínűnek tűnik, hogy a füzértekercs fajok előfordulása temetőkben általánosabb jelenség. Legalábbis erre utal a S. spiralis megtalálása angliai temetőben vagy két másik faj megléte Connecticut-ban.

Két helyen bukkantunk széleslevelű nőszőfűre (Epipactis helleborine), valamint a védett fajok közül a következő fajokat láttuk még: szártalan bábakalács (Carlina acaulis, 2 lelőhely), kövi pimpó (Potentilla rupestris, 1 lelőhely), vesepáfrány (Polystichum aculaetum, 1 lelőhely) és persze a szerintem indokolatlanul védett szártalan kankalinra (Primula acaulis) igen sok helyen.

Végezetül: sikerült megtalálnunk a fáradt és szomjas kosborkedvelők oázisát, az Orchidea Eszpresszót (Figyelem! Nem Üllőn található. Emellett felhívnám a figyelmet az intézmény előtt látható 'indikátor szervezetek'-re.) Üde színfolt a Nefelejcs és Muskátli Presszók között, nem beszélve a rengeteg Sport Büféről, '3. félidő'-ről, ’Lesz Vigasz’-ról és ’Szomjas bakter’ bárról.