Természetvédelmi botanika - oktatási segédanyag

Elkészült a Debreceni Egyetem 'Természetvédelmi botanika' című kurzusához kapcsolódó oktatási segédanyag.

Tartalom:

A magyar növényvilág védelme

Miért van szükség a természet védelmére?

Hogyan valósul meg a növények védelme Magyarországon?

A növényfajok védetté nyilvánításának szempontjai

A növényvilág védelmének hazai története

A „történelmi” előzmények

A „hőskor”

Védett növények Magyarországon

Aktív természetvédelem

Nemzetközi vörös listák és természetvédelmi egyezmények

Nemzetközi vörös listák

Nemzetközi természetvédelmi egyezmények

A magyar flóra veszélyeztetettsége

Veszélyeztető tényezők

A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők

Területi igénybevétel

Művelési mód megváltoztatása

A termőhely, a vegetáció (és vele együtt a növényfajok) mechanikai károsítása

Közvetlenül a növényeket veszélyeztető tényezők

Virágszedés, növénygyűjtés, kereskedelem

Túlzott létszámú vadállomány

Elszaporodott rágcsálók kártétele

„Beolvasztó” (introgresszív) hibridizáció

„Gyomirtás”

Tudományos célú növénygyűjtés

Növényfényképezés

Az emberi tevékenységnek a növények veszélyeztetettségét csökkentő hatása

Felhasznált és ajánlott irodalom

A 65 oldal terjedelmű anyag teljes egészében letölthető innen.

Hivatkozás:

Molnár V. A. (2014): Természetvédelmi botanika. Oktatási segédanyag a Debrecen Egyetemkurzusához.  - Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. 64 pp. DOI: 10.13140/2.1.2628.2566

 

Közreműködőket keresünk...

A Kitaibelia botanikai-természetvédelm folyóiratban az idei évtől kezdődően sorozatot indítottunk: kismonográfiák formájában igyekszünk bemutatni az Év vadvirágát.

Reményeink szerint a 2014-es Év vadvirágát, a szibériai nőszirmot (Iris sibirica) bemutató cikk a jövő évi 2. számban jelenhet meg.

Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy az „Év vadvirága” mozgalomnak az ezt megelőző két évben is volt egy-egy „választottja”. Éppen amiatt itt is szeretnénk meghirdetni, hogy a jelentkezőket várunk a a 2011-es és 2012-es Év vadvirága [leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és tavaszi hérics (Adonis vernalis)] kismonográfiáinak megírásához.

Olyan szaktársak jelentkezését várjuk a

email-címen, akik vállalkoznának az adott fajjal kapcsolatos ismeretek összegyűjtésére, és hazai vonatkozásokkal való kiegészítésére.

Az érdeklődőknek tájékozódásként hasznos lehet a cikksorozat első darabjának megtekintése itt.

Napjaink klímaváltozásáról - a kételkedőknek

Még mindig vannak akik kétségbe vonják a globális éghajlatváltozás tényét vagy azt, hogy a jelenséget az emberi tevékenység idézi elő. Nekik ajánlom az alábbi karikatúrát:

Érdemes felkeresni a honlapot ahol találtam, további tanulságos és mulatságos képekért.

A száz éves Móczár László köszöntése

Tegnap köszöntötte a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Rovartani Társaság és a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya Móczár Lászlót közelgő századik születésnapja alkalmából.

Móczár László kedvenc rovarai, a hártyásszárnyúak az európai orchideák legfontosabb megporzói közé tartoznak, ezért ezúton kívánunk Laci bácsinak jó egészséget!

Carlos Enrique Hermosilla felvétele (forrás) 

Móczár László 1914. december 10-én született Kiskunfélegyházán. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1937-ben szerzett zoológus és 1938-ban középiskolai tanári diplomát, majd Szegeden 1939-ben tanítóképző-intézeti tanári diplomát (1939). 1948-ban lett egyetemi magántanár, 1953-ben kandidátus, 1960-ban pedig a biológiai tudományok doktora. Zoológiai pályafutását 1937-ben, az Országos Természettudományi Múzeumban 1 éves próbaszolgálatos tisztviselőjelöltként kezdte, majd 4 éven át önkéntes munkaerőként folytatta. 1939-1944 között 50 hónapon át volt katona. 1944 őszén került vissza a Természettudományi Múzeumba. 1951-1956 között a Múzeumok és a Műemlékek Országos Központjában az állattani kutatások és a múzeológia irányítója, kiállítások szervezője, két éven át a pécsi múzeum kutatója. 1956 szeptemberétől ismét a budapesti Múzeumban dolgozott. 1969-1982-ben Szegeden a József Attila Tudományegyetem Állattani Tanszék professzora. A létrehozott ökológiai munkacsoportból alakult az egyetem Ökológiai Tanszéke. 45 évi aktív szolgálat után ment nyugdíjba. Szakterülete: Hymenoptera taxonómia, faunisztika, állatföldrajz, etológia, cönológia. Munkája elismeréseként megkapta a Frivaldszky-emlékérem arany fokozatát (1975), Magyar Biológiai Társaság id. Entz Géza- (1986), és Gorka Sándor díját (1993). Tevékenységét a tucatnál több új faj "moczari" elnevezésével honorálták.

Nevét a nagyközönség előtt minden bizonnyal kiváló, színes rovarfotói és ezek felhasználásával készült könyvei tették ismertté.

 

Móczár László Természettudományi Múzemban elhelyezett fotógyűjteményét itt böngészhetik az érdeklődők.

A Diószegi Szeminárium előadása december 2-án

December 2-án lesz Festetics Imre születésének 250. évfordulója. Erre az alkalomra a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék & a MTA Debreceni Területi Bizottsága Biológiai és Környezettudományi Szakbizottság Botanikai Munkabizottság rendezésében, a Diószegi Szeminárium keretében a következő előadással emlékezünk:

Prof. Fári Miklós Gábor (DE MÉK Növényi Biotechnológiai Tanszék):

250 éve született Festetics Imre, a genetika ’elfeledett’ atyja

Időpont: 2014. december 2. 18:00 óra

Helyszín: Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Diószegi Szeminárium (Élettudományi épület I. Emelet, 1.035 terem)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Emlékezés Palkó Sándorra

Megjelent a Kitaibelia-ban a Palkó Sándorról írt megemlékezésünk.

Összefoglalás:

Palkó Sándor (1959–2002) a Balaton-felvidéki Nemzeti Park első Zala megyei felügyelője volt. Bár madarászként tett szert országos elismertségre, botanikusként is számos florisztikai adattal bővítette tudásunkat, mégis elsősorban aktív természetvédelmi munkássága miatt emlékezünk rá főhajtással. Természetvédők tucatjait indította útnak, elhivatottsága magával ragadta az arra fogékonyakat. Az általa megszervezett Fenékpusztai Kutató- és Gyűrűzőtábor az ország egyik legjelentősebb vonuláskutató bázisává és természetvédelmi táborává vált.

Az érdeklődők teljes terjedelmében letölthetik a cikket innen.

2. Elektronikus melléklet. Palkó Sándor madarászként, környezeti nevelőként és természetvédelmi kezelőként egyaránt elhivatott és rendkívül hatékony volt. Sok tekintetben korát messze megelőzve működött.

 Electronic Appendix 2. Sándor Palkó was equally devoted as ornithologist, environmental educator and conservationist.

 

Linné személyéhez kapcsolódó bélyegek

A mai postával kaptam kézhez, Sopronból Andrássy Péter – nyugdíjas szakfelügyelő, a Kitaibel-verseny szervezője, Sopron díszpolgára és filatelista – levelét, amelyben Tanár úr egy szép csokor bélyeget küldött, amelyek többsége Carl Linné személyéhez kapcsolódik. Magam nem vagyok bélyeggyűjtő, de az ilyen botanikai és tudománytörténeti csemegéknek nagyon örülök (lásd például itt) és egy ilyen önzetlen ajándékozási gesztus után úgy éreztem örömömet nem tarthatom meg magamnak. Ezért a bélyegekből be is mutatok párat a blog olvasóinak és egyúttal itt is szeretném kinyilvánítani köszönetemet Tanár úrnak!

Bár Linnének a hálás utókor a bélyegkiadás terén is jelentős emléket állított (lásd például a Növények és emberek című könyvem 133. oldalát), de a most kapott bélyegek között több olyan van amelyeket eddig nem láttam.

Erről jut eszembe 2011 (az 'orchideaatlasz') óta nem jelent meg könyvem. Ki tudja talán valamelyik bélyeg jól jöhet még egy jövőbeli könyv illusztrációjaként... Lehet, hogy jövőre blog helyett könyvírásra adom a fejemet.