A lappföldi ujjaskosbor előfordulása Romániában

Megjelent a Dactylorhiza lapponica romániai előfordulásáról szóló beszámolónk a Marcin Nobis által szerkesztett ’Contribution to the flora of Asian and European countries: new national and regional vascular plant records’ című cikksorozat 7. részében, a Botany Letters című folyóiratban.

A fajt Kiskalota határában (Kolozs megye) találtuk Óvári Miklóssal 2015-ben. Az általunk megtalált termőhelyen a faj jelentős egyedszámú állományát találtuk, olyan kísérőfajokkal mint Angelica sylvestris, Briza media, Calluna vulgaris, Carex panicea, Carex stellulata, Dactylorhiza cordigera, Dactylorhiza maculata, Epipactis palustris, Filipendula ulmaria, Genistella saggitalis, Gymnadenia conopsea, Holcus lanatus, Neottia ovata, Luzula campestris, Parnassia palustris, Plantago lanceolata, Platanthera bifolia, Polygala comosa, Potentilla erecta. Salix repens, Rosa pendulina, Scirpus sylvaticus, Trifolium pratense, Trollius europaeus, Veratrum album.

A MTM Növénytárában található két herbáriumi lap tanúsága szerint a növényt Jeney Endre és Pázmány Dénes 1956. augusztus 23-án már gyűjtötték a Gyalui-havasokban (A BP 684168 számú lapot ’Orchis morio’-ként, a BP 684402 ’Orchis sambucina’-ként azonosították).

Hivatkozás:

Nobis M., Domina G., Meço M., Mullaj A., Bazan G., Ebel A. L., Király G., Erst A., Nowak A., Sukhorukov A. P., Pospelova E. B., Pospelov I. N., Vasjukov V. M., Piwowarczyk R., Seregin A. P., Király A., Kushunina M., Liu B., Molnár V. A., Olonova M., Óvári M., Paszko B., You-Sheng Ch., Verkhozina A. V., Zykova E. Y., Klichowska E., Nobis A., Wróbel A., Aydın Z. U., Dönmez A. A., Garakhani P., Koopman J., Korolyuk A., Oklejewicz K., Qasimova T., Wang W., Więcław H., Wolanin M. & Xiang K. (2018): Contribution to the flora of Asian and European countries: new national and regional vascular plant records, 7. – Botany Letters Doi 10.1080/23818107.2017.1415817

 

-------------

Dactylorhiza lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó in flora of Romania

Attila Molnár V. & Miklós Óvári

Distribution and habitat

Known distribution area of Dactylorhiza lapponica covers northern Europe, Alps and northern Carpathians (Vlčko et al. 2003, Delforge 2006). Presence of the species in some Central European countries was detected only during last decades, e.g. Austria and Switzerland (Reinhard 1985), Germany (Gallerach & Wucherpfennig 1987), France , (Amardeilh 1997), Slovakia, (Vlčko 1995) and Hungary (Dítě et al. 2006). Dactylorhiza lapponica grows in in low-herbs communities of springs and fens, and along mountain streams (Dítě et al. 2006). The species occurs from lowlands to alpine altitudinal zone (Delforge 2006). Occurrence of D. lapponica in Romanian was so far unknown. Overlooked herbarium sheets collected 50 years ago together with a newly found locality, represent the most south-eastern known population of the species. The habitat of newly found locality near Călăţele is characterised by sligtly acidic soil (pH 6.0), with high (15.4%) organic matter content and very low carbonate (< 0.05%), phosphorous (60 mg/kg), potassium (174 mg/kg) and nitrogen (58.8 mg/kg) content.

 

 

Taxonomic notes

Dactylorhiza lapponica belongs to the allotetraploid complex Dactylorhiza majalis s. l. (Aagard et al. 2005). The members of this complex were originated as results of repeated hybridization events between the diploid taxa Dactylorhiza incarnata (L.) Soó and Dactylorhiza fuchsii (Druce) Soó (Hedrén 1996, Devos et al. 2003). Main distinction characters from morphologically most similar D. majalis (Rchb.) P.F.Hunt & Summerh. are. as folows: lower (10–40 cm versus 20–90 cm high) flowering stem, fewer (2–5 versus 4–10) and narrower (3–25 mm versus 15–35 mm width) leaves, fewer (3–20 versus 10–60) flowers and shorter (20–70 mm versus 20–160 mm long) inflorescence.

 

 

Examined specimens (new records)

ROMANIA: Jud. Cluj, Munţii Giláului, Băişoara, “In loco paludoso, montis “Öreg Havas” montium “Gyalui Havas”. Alt. cca. 1600 m super mare. Prope pagum Kisbánya, comitatis Kolozs.”, 23 August 1956, D. Pázmány & E. Jeney, as “Orchis morio L. ?”, rev.: A. Molnár V. as ’D. lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó’ (BP 684168). An another herbarium sheet (BP 684402) collected on the same locality, at same date, originally identified as: “Orchis sambucina L.”, rev: A. Molnár V. as ’D. lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó’; Jud. Cluj, near Călăţele (46.72654° N, 23.03298° E, 948 m alt.), wet hey meadows, 11 June 2015, A Molnár V. & M. Óvári (DE).

 

 

References

Aagaard, S. M. D., Såstad, S. M., Greilhuber, J., and Moen, A. 2005. “A secondary hybrid zone between diploid Dactylorhiza incarnata ssp. cruenta and allotetraploid D. lapponica (Orchidaceae).” Heredity 94: 488–496.

Amardeilh, J. P. 1997. “Orchidee nouvelle pour la France Dactylorhiza lapponica (Laestad.) Soó en Savoie [A new orchid to France: Dactylorhiza lapponica (Laestad.) Soó in Savoie].” L’Orchidophile 28: 55–58.

Delforge, P. 2006. Orchids of Europe, North Africa and the Middle East. London: Christopher Helm.

Devos, N., Tyteca, D., Raspé, O., Wesselingh, R. A. and Jacquemart, A.-L. 2003. „Patterns of chloroplast diversity among western European Dactylorhiza species (Orchidaceae).” – Plant Systematics and Evolution 243: 85–97.

Dítě, D., Eliáš, P. and Király, G. 2006. „Dactylorhiza lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó, a new taxon for Hungary.” Flora Pannonica 4: 91–97.

Gallerach, A. and Wucherpfennig, W. 1987. „Dactylorhiza lapponica: Erstnachweis für Deutschland [Dactylorhiza lapponica: new to Germany].” Die Orchidee 38: 306–307.

Hedrén, M. 1996. “Genetic differentiation, polyploidization and hybridization in northern European Dactylorhiza (Orchidaceae): evidence from allozyme markers.” Plant Systematics and Evolution 201: 31–55.

Reinhard, H. R. 1985. “Skandinavische und alpine Dactylorhiza-Arten. [Scandinavian and alpine Dactylorhiza species.]” Journal Europäischer Orchideen 17: 321–416.

Vlčko, J. 1995. „Dactylorhiza lapponica (Laest. ex Rchb. fil.) Soó, a new species of the Slovak flora.” Biologia 50: 331–332.

Vlčko J., Dítě D. and Kolník M. 2003. Vstavačovité Slovenska. Orchids of Slovakia. Zvolen: ZO SZOPK Orchidea.

12. AFVK - Kedvezményes jelentkezési határidő módosítása

A 12. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében című konferenciára az előadások és poszterek összefoglalóinak módosított benyújtási határideje tegnap lejárt. Ugyanakkor a tegnapi napon összesen 67 jelentkezési lapot, számlaigényt és/vagy összefoglalót tartalmazó emailt kaptunk. Ilyenkor szokták azt mondani "a jelentkezési határidőt a jelentős érdeklődésre tekintettel" meghosszabbítjuk.

Mi is így teszünk: a kedvezményes részvételi díj befizetésének határidejét és az absztraktok benyújtási határidejét kitoljuk 2018. január 20-áig. Ezidő alatt igyekszünk minden eddigi jelentkezőnek visszajelezni és a beérkezett kérdésekre válaszolni, valamint a jelentkezéseket regisztrálni.

A konferencia honlapja: http://afvk-2018.blogspot.hu/

Email-címe: afvk2018@unideb.hu

Löki Viktor PhD-értekezésének munkahelyi vitája

Meghívó

Löki Viktor

(Debreceni Egyetem, Juhász-Nagy Doktori Iskola)

’ A temetők szerepe a növényi biodiverzitás megőrzésében’ című egyetemi doktori (PhD) értekezésének munkahelyi (előzetes) vitájára

Időpont: 2018. január 30., 13:00 óra

Helyszín: Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, Diószegi Szeminárium (Élettudományi Épület, 1.035), 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

Az értekezés opponensei:                        Dr. Török Péter, MTA doktora, egyetemi docens (Debreceni Egyetem TTK Ökológiai Tanszék)

                                                                           Dr. Babai Dániel PhD, tudományos munkatárs (MTA  Néprajztudományi Intézet)

A bíráló bizottság elnöke:                         Prof. Dr. Vasas Gábor (Debreceni Egyetem Növénytani Tanszék)

Előadás a növény a növényi változatosság feltárásáról és megőrzéséről

2018. január 9-én az MTA Biológiai Osztály ülésén tartok előadást „Varietas delectat – A növényi változatosság feltárása és megőrzése: természetvédelmi vonatkozások” címmel.

 

Összefoglaló

Már-már közhelyszerű evidenciának számít, hogy az élőlények genetikai (és ettől természetesen nem független alaktani, élettani stb.) változatosságnak kulcsszerepe van a populációk környezethez való alkalmazkodásában és hosszú távú fennmaradásában. A változatosság és sokféleség meghatározó jelentőségű az élőlényközösségek stabilitásának kialakításában is. A 20. század végére általánosan elfogadottá vált, hogy a bolygónkon az emberi tevékenység következtében veszélybe került a populációk és közösségek változatossága és sokfélesége, azaz ’biodiverzitási krízis’ alakult ki. E paradigma megjelenése néhány évtizeddel ezelőtt egy új szintetikus, multidiszciplináris tudományág, a természetvédelmi biológia’ (conservation biology) létrejöttét eredményezte. Az előadás saját közleményeken alapuló esettanulmányok legfontosabb eredményeinek felvillantása során igyekszik betekintést nyújtani e tudományterületen folyó kutatásokba, törekedve arra, hogy bemutassa a felmerülő kérdések és a megválaszolásukra alkalmazott módszerek sokszínűségét is. Beszámolok arról, hogy miként segítenek megbecsülni a herbáriumok a növényfajok éghajlatváltozásra adott fenológiai válaszát [6] vagy magjaik életképességének maximális hosszát [9], ill. miképpen segítik elő korábban fel nem ismert fajok felfedezését [5]. Bemutatom, hogy milyen jelentős szerepet játszanak a vándorló vízimadarak az őshonos és behurcolt növényfajok terjesztésében [2]. Az élőlények genetikai változatosságának megőrzése érdekében és a védelmi prioritások meghatározásában igen fontos egyrészt a genetikai elszigeteltség mértékének (azaz az örökítőanyag ’pótolhatatlanságának’) vizsgálata [10, 11], másrészt a genetikailag rögzült változatosság és a fenotípusos plaszticitás egymástól való elkülönítése [4]. A természetes élőhelyek világszerte tapasztalható pusztulásával és felaprózódásával a kis kiterjedésű, természetközeli állapotú élőhelyfoltok egyre inkább felértékelődnek. Emiatt az előadás igyekszik kitérni az olyan ember által létrehozott vagy fenntartott, ún. ’másodlagos’ élőhelyeknek, mint a temetőknek [7, 8], útszegélyeknek [1], belvizes szántóknak [3, 12], a növényi sokféleség megőrzésében betöltött szerepére is.

Az előadást Fekete Gábor (1930–2016) emlékének ajánlom.

 

Az előadás alapjául szolgáló közlemények:

 

[1] Fekete R., Nagy T., Bódis J., Biró É., Löki V., Süveges K., Takács A., Tökölyi J., Molnár V. A. (2017): Roadside verges as habitats of rare lizard‐orchids (Himantoglossum spp.): ecological traps or refuges? – Science of the Total Environment 607–608: 1001–1008. [2]
[2] Lovas-Kiss Á., Vizi B., Vincze O., Molnár V. A. & Green A. J. (2018): Endozoochory of aquatic ferns and angiosperms by mallards in central Europe. – Journal of Ecology (accepted for publication)

[3] Lukács B. A., Sramkó G., Molnár V. A. (2013): The plant diversity and conservation value of continental temporary pools. – Biological Conservation 158: 393–400.

[4] Molnár V. A, Tóth J. P., Sramkó G., Horváth O., Popiela A., Mesterházy A., Lukács B. A. (2015): Flood induced phenotypic plasticity in amphibious genus Elatine (Elatinaceae). – PeerJ 3:e1473

[5] Molnár V. A. – Kreutz C. A. J. – Óvári M. – Sennikov A. N. – Bateman R. M. – Takács A. – Somlyay L. – Sramkó G. (2012): Himantoglossum jankae (Orchidaceae: Orchideae), a new name for a long-misnamed lizard orchid. – Phytotaxa 73: 8–12.

[6] Molnár V. A. – Tökölyi J. – Végvári Zs. – Sramkó G. – Sulyok J. – Barta Z. (2012): Pollination mode predicts phenological response to climate change in terrestrial orchids: a case study from central Europe. – Journal of Ecology 100: 1141–1152.

[7] Molnár V. A., Löki V., Süveges K., Heimeier H., Takács A., Nagy T., Fekete R., Lovas‐ Kiss Á., Kreutz C. A. J., Sramkó G. &Tökölyi J. (submitted): Urbanization and modern management are causing loss of conservation value of Turkish graveyards. – Landscape & Urban Planning (under review)

[8] Molnár V. A., Nagy T., Löki V., Süveges, K., Takács A., Bódis J.& Tökölyi J. (2017): Graveyards as refuges for Turkish orchids against salep harvesting. – Ecology and Evolution 7: 11257–11264.

[9] Molnár V.A., Sonkoly J, Lovas‐Kiss Á, Fekete R, Takács A, Somlyay L, Török P. (2015): Seed of the threatened annual legume, Astragalus contortuplicatus, can survive over 130 years of dry storage. – Preslia 87: 319–328.

[10] Sramkó G. – Molnár V. A. – Hawkins J. A. – Bateman R. B. (2014): Molecular phylogeny and evolutionary history of the Eurasiatic orchid genus Himantoglossum s.l. (Orchidaceae). – Annals of Botany 114(8): 1609–1626.

[11] Sramkó G., Molnár V. A., Tóth J. P., Laczkó L., Kalinka A., Horváth O., Skuza L., Lukács B. A. & Popiela A. (2016): Molecular phylogenetics, seed morphometrics, chromosome number evolution and systematics of European Elatine L. (Elatinaceae) species. – PeerJ 4: e2800, DOI 10.7717/peerj.2800

[12] Takács, A. – Lukács, B. A. – Schmotzer, A. – Jakab, G. – Deli, T. – Mesterházy, A. – Király, G. – Balázs, B. – Perić, R. – Eliáš, P. jun. – Sramkó, G. – Tökölyi, J. – Molnár V., A. (2013): Key environmental variables affecting the distribution of Elatine hungarica in the Pannonian Basin. – Preslia 85(2): 193–207.