A név eredete:
A Veronika görög-latin eredetű
női név, jelentése: győzelmet hozó, igaz kép. A névhez kapcsolódik, hogy
egy, a Bibliához
kapcsolható apokrif
irat szerint Veronika volt annak az asszonynak a neve, aki a keresztúton Jézusnak
egy kendőt nyújtott át. A veronika ugyanakkor egy növénynemzetségnek is neve.
A veronikák (Veronica)
kis- vagy közepes termetű, változatos életformájú növények. Vannak közöttük
rendkívül rövid életidejű (efemer) egyévesek és évelők egyaránt, utóbbiak közül
néhánynak szára még kissé fásodik is. A nemzetségnek hozzávetőlegesen 250 faja
ismert, melyek zöme az Óvilág extratrópikus területeinek lakója, néhányuk
Amerikába, Kelet-Afrikába és Ausztráliába is eljutott. Pártájuk négytagú, mert
a felső két sziromlevél összenőtt. Méh-, zengőlégy megporzású és önbeporzó
fajaik is vannak. A száraz szikla- és pusztagyepektől a mocsarakig, a
mészkerülő erdőkig és a magashegységekig igen sokféle élőhelyet meghódítottak.
Nyelvújításkori nevükön „szigoráll”-nak nevezték őket. A
nemzetségnek közel 30 képviselője él hazánkban. Virágaik lehetnek magányosak
vagy fürtökben fejlődők, levélhónaljiak vagy végállóak. Nagytermetű, felálló
szárú, hengeres pártacsövű, hosszú fürtvirágzatú fajaikat Pseudolysimachion néven gyakran önálló nemzetségbe sorolják.
Közéjük tartozik a hosszúlevelű veronika (Veronica
longifolia). a magaskórósok egyik leglátványosabb, ma még elég gyakori
növénye. Hosszú, kecses fürtbe tömörült virágai júniustól szeptemberig nyílnak.
A macskafarkú veronika (Veronica spicata) hazánkban száraz gyepekben gyakori, de
kedvelt kerti növény is. Mintegy fél méteres magasságú virágzó hajtásokat
nevelő évelő. Hajtásai kopaszok vagy rövid szőrűek, felső részükön mirigyesek.
Alapjuk felé elkeskenyedő, ülő, levelei elérhetik a 9 cm-es hosszúságot és a 3
cm-es szélességet. Virágzata karcsú, sűrű, elérheti a 15 cm-es hosszúságot. A
párta sötétkék, ritkábban kékeslila színű, 4-8 mm átmérőjű, csöve kb. 3 mm
hosszúságú. Kertekben gyakran látható fehér színváltozata is. Júniustól
októberig virágzik.
A száraz gyepekben élő egyéves veronikák közül kerül ki a
borostyánlevelű veronica (Veronica hederifolia) kora tavasszal nyíló
jellegzetes növényünk. Kocsányainak hosszúsága és leveleinek alakja alapján
több alfaját különítették el. Ezek pontos elterjedése és élőhelyigénye nálunk
még nem ismert. Hasonló termetű és élőhelyigényű a fényes veronika (Veronica polita). Az ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys) üde és
száraz tölgyesek április-májusban nyíló faja. Könnyen felismerhetjük a szára
két átellenes oldalán található szőrsorról, melyről nevét kapta. (Az ösztörű
jellegzetes juhászviselet volt, mely összecsavarva szintén szőrcsíkos lett.) A
deréceveronika (Veronica beccabunga) forráslápokban, patakok vizében,
patak menti növényzetben élő
termetesebb, sokszárú fajunk. Viszonylag apró virágai májustól augusztusig
nyílnak. A lecsepült veronika (Veronica prostrata) nevének megfelelően
heverő termetű növény, melynek arasznyi magasságot ritkán meghaladó hajtásai
alig emelkednek ki a száraz gyepek kora tavaszi szőnyegéből. A kakukkveronika (Veronica serpyllifolia) hazánkban
elég gyakori. Nedves kaszálórétek, mocsárrétek, legelők nyílt talajfelszínein,
utak mentén, pázsitokban és szántókon is előfordul.
 |
| Ösztörűs veronika |
 |
Borostyánlevelű veronika
|
 |
| Deréceveronika |
 |
| Hosszúlevelű veronika |
 |
| Lecsepült veronika |
 |
| Kakukkveronika |
 |
| Fényes veronika |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése