Mediterrán orchidea kalauz: Ophrys gortynia

Tudományos név: Ophrys gortynia (H. Baumann & Künkele) Paulus

Etimológia: A faj elnevezése egy ókori krétai településre utal.

Synonyma: Ophrys sphegodes subsp. gortynia H. Baumann & Künkele

Magyar név: Nincs magyar neve.

Elterjedés: Kréta szigetéről és a Kykládokról ismert.

Virágzási idő: Március – május.

Rádióriport Pócs Tamással: ''Történet hangszerelve"

A Pócs Tamással készült és a Kossuth Rádióban 2014. április 18-án elhangzott, zenei bejátszásokkal színesített, tanulságos riport meghallgatható itt.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom!

A Diószegi Szeminárium előadása október 2-án

A Diószegi Szeminárium következő előadása:

Gonda Sándor: Endofiton gombák: egészséges növényekben élő gombák érdekes tulajdonságokkal.

Helyszín: Debreceni Egyetem Élettudományi Épület I. emeleti Diószegi Szeminárium (1.035) terme. Időpont: 2014. október 2-a 17 óra.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Magyarország növényritkaságai: vetővirág

Az amariliszfélék családjába (Amaryllidaceae) mintegy 850, javarészt trópusi faj tartozik. Nagyrészt hagymás, tőlevélrózsás, lágyszárú növények, alsó állású magházzal. Ide tartoznak a hazai flórában a közismert nárciszok (Narcissus), a tőzikék (Leucojum) és a hóvirág (Galanthus nivalis) is.

Megjelenésében sokkal inkább kikericsekre emlékeztető, öt fajt számláló, őszi virágzású vetővirág nemzetséget (Sternbergia) már a régi görögök és a középkori füvészek is ismerték, és hol a nárciszokhoz, hol pedig a kikericsekhez sorolták. Az ezek után egy időre feledésbe merült növényt egy gyűjtögető füves asszony vitte a pest-budai egyetem botanikus kertjébe. A nagyszombati, majd az egyetem botanika-kémia professzora, az osztrák származású Joseph Jacob Winterl (1739–1809) több esztendőn át figyelte és leírta, hogy néha évekre eltűnni látszik a területről, majd újra megjelenik. Számos más fajjal együtt a pest–budai egyetem botanikuskertjének magcserejegyzékében (Index seminum) 1788-ban írta le és Colchicum novum-nak (azaz új kikericsnek) nevezte el. [A „novum” („új”) nevek azonban a nevezéktani szabályok értelmében nem érvényesek.] Winterl tanítványa és utódja, Kitaibel Pál Budaőrs és Balatonfüred mellett is megtalálta. Rendszertani helyén és elnevezésén sokáig töprengett. Felismerte, hogy addig ismeretlen nemzetségről van szó. Először egy dél-afrikai nemzetségbe, a Gethyllis–be tartozónak vélte, majd felismerte, hogy egy új nemzetségről van szó, melyet először kéziratban a lelkiismeretes és szorgalmas botanikus, Wolny András Rafael karlócai líceumi igazgató tiszteletére Wolnya-nak nevezett el. Végül a genus nevében az ősnövénykutató regensburgi kanonoknak, Caspar Sternbergnek állított emléket.

A nemzetség típusfaja a hazánkban is előforduló vetővirág vagy kikericsvirágú sárika (Sternbergia colchiciflora). A Dunántúli–középhegység sztyepplejtőin és a Tiszántúl déli részének löszgyepjeiben az őszi esők után, rendszerint szeptemberben (az őszi gabonák vetésének idején) nyílik. Csak csapadékos őszökön tapasztalható, hogy tulajdonképpen elég gyakori, de ritkán és rövid ideig virágzó aprócska növény. Jellegzetes, de kevéssé feltűnő, kissé a hóvirágéra emlékeztető, lapos, tompa csúcsú, gyakran megcsavarodó leveleit március–áprilisban láthatjuk. A természetes állapotú, érintetlen gyepekben leginkább szálanként fordul elő, legnagyobb egyedszámban olyan helyeken (legelőkön, bányákban, turistautak mentén, sőt focipályán!) szaporodik el, ahol a gyep felszakadozik.

 

Másodvirágzású növények

Az idei csapadékos ősz több növényfajt ’megtréfált’, ugyanis több tavasszal virágzó faj esetében lehet találni virágzó példányokat. Magam a következő fajok esetében észleltem a jelenséget:

Gólyahír (Caltha palustris): Kölked (2014. 09. 04.)

Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris): Mosonmagyaróvár (2014.08.15., bimbós), Gutorfölde (2014. 09. 15.)

Kövi pimpó (Potentilla rupestris): Szakonyfalu (2014. 09. 16.)

Lila ökörfarkóró (Verbascum phoeniceum): Csöde (2014. 09. 16.)

Szártalan kankalin (Primula acaulis): Felsőszölnök (2014. 09. 16.)

Elérhető a neten a KITAIBELIA 19 évf. 1. füzete (2014)

Teljes terjedelmükben elérhetők a világhálón a KITAIBELIA botanikai-természetvédelmi folyóirat 19. évfolyam 1. füzetében megjelent cikkek: 

Takács Attila & Molnár V. Attila: Előszó a KITAIBELIA 19. évfolyam 1. számához

Takács Attila: 130 éve született Hulják János (1884–1942)

T-Krasznai Enikő, B-Béres Viktória, Kókai Zsuzsanna, Buczkó Krisztina, Balogh Csaba & Török Péter: Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához

Erzberger, Peter & Németh Csaba: Új faj Magyarország mohaflórájában: Campylopus flexuosus (Hedw.) Brid.

Csiky János, Atkári Bianka, Deme Judit & Csikyné Radnai Éva: Mohaflorisztikai érdekességek a Nyugat-Mecsekből

Wirth Tamás & Lengyel Attila: Két „régi-új” adventív pázsitfűfaj, a Rostraria cristata (L.) Tzvelev és a Cynosurus echinatus L. előfordulása Pécsett

Mesterházy Attila, Csiky János, Pál Róbert, Tari László & Pinke Gyula: A Najas gracillima (A. Braun ex Engelmann) Magnus előfordulása Magyarországon

Mesterházy Attila: Caldesia parnassifolia (L.) Parl. új előfordulása Magyarországon

Király Gergely, Trávnícek Bohumil & Žíla Vojtěch: A Rubus L. ser. Micantes Sudre magyarországi fajainak elterjedése és határozókulcsa

Bartók Attila, Negrean Gavril & Somlyay Lajos: Lectotypification of Thesium kernerianum Simonk.

Tóth István Zsolt & Dévényi Borbála: A kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum Jur.) Tolna megyei kutatásának történeti előzményei és mai eredményei

Sinigla Mónika: A Cuha-völgy aktuális botanikai felmérése: élőhelytérképezése és védett fajai

Bátori Zoltán, Erdős László, Cseh Viktória, Tölgyesi Csaba & Aradi Eszter: Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához I.

Molnár Csaba: Florisztikai adatok a Harangod és a Dél-Cserehát löszvidékéről

Molnár Csaba, Bódis Judit, Óvári Miklós, Raksányi Zsolt, Biró Éva, Gerner Gerda, Nagy Timea, Molnár Krisztina & Molnár Zsolt: Sztána és Zsobok (Kalotaszeg) flórája

Kovács Dániel: A mezőfalvi Bolondvár flórája (Mezőföld, Colocense)

Takács Attila, Nagy Timea, Fekete Réka, Lovas-Kiss Ádám, Ljubka Tibor, Löki Viktor, Lisztes-Szabó Zsuzsa & Molnár V. Attila: A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I.: A „Soó Rezső Herbárium”

Timár Lajos†, Bagi István & Csathó András István: Népies növénynevek a Tiszamentéről

Molnár Csaba & Virók Viktor; Nagy Nikoletta & Exner Tamás; Nagy Timea & Takács Attila; Riezing Norbert; Juhász Gőz Szilvia; Molnár V. Attila: Apró közlemények / Short communications

Előadás a Kutatók Éjszakáján

'Orchideák: a növényvilág csúcstartói' címmel tartok színes ismeretterjesztő előadást a Kutatók Éjszakáján, 2014. szeptember 26-án 13.00 és 14.00 órai kezdettel a Debreceni Egyetem Élettudományi Épület 1.emelet 1.035 teremben.

(Ne tévesszen meg senkit, hogy a Kutatók Éjszakája elnevezésű rendezvénysorozat programjainak döntő részét nappal tartják. A kutatók már csak ilyenek: éjjel-nappal dolgoznak... :-)

A Diószegi Szeminárium e félévi első előadása

A Diószegi Szeminárium e felévi előadássorozata 2014. szeptember 25-én, 18 órakor kezdődik a Debreceni Egyetem Élettudományi Épület I. emeleti Diószegi Szeminárium (1.035) termében. A népes szerzőgárda által jegyzett és Löki Viktor által prezentált előadás az idei két törökországi temető túra orchideás eredményeit igyekszik majd összefoglalni.
Mindenkit szeretettel látunk!

Köztársasági Ösztöndíj

A Debreceni Egyetem Természettudományi Karán 24 hallgató nyerte el köztársasági ösztöndíjat a 2014-2015-ös tanévre, köztük Süveges Kristóf III. évf. biológia alapszakos tanítványom is (a 9 BSc-képzésben résztvevő hallgató egyikeként).

Gratulálok és további szép eredményeket kívánok!

Őszi orchideavadászat dunántúli temetőkben

Amint arról itt korábban már többször beszámoltam idén áprilisban és júniusban, két kirándulás során kerestük törökországi temetők orchideáit. Az orchidióták között elég széles körben ismert, hogy egyes mediterrán tájakon viszonylag gyakran lehet orchideákat találni e kultikus helyeken. Régiónkban viszont alig lehet ilyesmiről hallani.

Tudomásom szerint az egyetlen publikált hazai kivétel talán két kaposvári természetbúvár, Z. Horváth József és Novacsek Péter eredménye, akik a Zselic három kicsiny falujának (Töröcske, Gálosfa, Simonfa) temetőiben találtak négy orchideafajt: pókbangót (Ophrys sphegodes, 1 lelőhely), vitézkosbort (Orchis militaris, 1 lelőhely), agár sisakoskosbort (Anacamptis morio, 2 lelőhely) és tarka pettyeskosbort (Neotinea tridentata, 3 lelőhely). Adataik Z. Horváth J. (2007): Adatok somogyi tájak flórájához. – Somogyi Múzeumok Közleményei B – Természettudomány (’2006’) 17: 57–68. című cikkében jelentek meg.

Kedves barátom, Óvári Miklós révén tudtam, hogy a helyzet hasonló Zala megyében is, hiszen Miklós több fajt talált már a megye temetőiben, köztük az őszi füzértekercset (Spiranthes spiralis) is. A hazai temetők orchideaflóráját vizsgáló kutatásunk kezdő lépéseként ezért az elmúlt négy napban a Nyugat-Dunántúlon jártunk. Az első nap délutánján Miki megmutatott 3 lelőhelyet.

 Óvári Miklós és Takács Attila az első napon még velünk voltak, majd hivatali kötelességeik, családi elfoglaltságaik, illetve a karbolszagú és etanolízű csiperke elszólították őket... (szerencsére csak ideiglenesen)

A következő 3 nap folyamán Löki Viktorral 60 temetőt néztünk meg Zala, Vas és Somogy megyékben és kicsit átruccantunk Szlovéniába is. Összesen 13 temetőben találtuk meg a fajt, együttesen sok száz virágzó példányban.

Mindazoknak akik szeretnének füzértekercset találni, leírom tapasztalatainkat. 

A bejárt temetőkben kizárólag mészkerülő, tápanyagszegény termőhelyeken találtuk, gyakori és jellemző kísérőfajai voltak: Hieracium pilosella, Calluna vulgaris, Prunella laciniata, Thymus sp., Tormentilla erecta.

 ’Korszerű’ temető – ilyen helyeken a sírok közötti lándzsás útifüves, pitypangos, kúszó és réti herés gyepben hiába keresünk orchideát

Ha viszont a temető félreeső részein, szélein vannak érintetlenebb gyepek, akkor ott érdemes keresgélni...

 Rengeteg különféle gombát is láthatunk...

 

 ’Hagyományos’ temető. Hát nem gyönyörű?

 

Napjaink társadalmi elvárásainak teljesen megfelelő modern sír, amely a temetőben található élővilág fennmaradását ugyan megnehezíti/ellehetetleníti, de állíttatója reményei szerint az örökkévalóságig állni fog. Valójában addig a míg a sírhely megváltását az utódok/örökösök fizetik. Az emberi emlékezet pedig véges: nagyjából addig tart amíg az egymást követő nemzedékek személyes ismeretsége. 

 

Régi, fokozatosan ellaposodó sírhant. A fakereszten néhány emberi generáció alatt elmosódnak a betűk, majd maga a kereszt is elkorhad. Senkit nem akarok érzéseiben bántani, de én szívesebben 'nyugodnék' ilyen helyen

   

Az idei év nagyon 'jó'-nak tűnik a füzértekercs szempontjából is,
43 cm magasra nőtt hajtású példányt is találtunk 

Javaslom, hogy igyekezzen, aki temetőbéli füzértekercs keresésre indul. Az elmúlt időszak jelentős csapadékmennyiségének köszönhetően ugyanis a temetőkben is gyorsan nő a „fű” és néhol versenyt kellett futnunk a motoros fűnyírókkal és szegélynyírókkal a kulturált környezetért harcoló közmunkásokkal. (Néhol elvesztettük a csatát, és csak a ledarált, azonosíthatatlan fitomassza fogadott.) Ugyanakkor a fűnyírással kapcsolatban el kell mondanom, hogy napjainkban amikor külterjesen legelő állat és hagyományos kaszálórét már alig van, a füzértekercs  túlélése szempontjából véleményem szerint fontosak a fűnyírózott temetők. A faj egyedei ugyanis mostanában kezdik fejleszteni, a talajra szorosan ráfekvő, kiterülő tőlevélrózsáikat, amelyek felett elmegy a fűnyíró. Ahhoz, hogy a virágzó majd termést érlelő hajtások még 1-2 hónapig állva maradjanak nyilván szerencse is kell, de egy-egy példány is magvak tízezreit állítja elő.

Valószínűnek tűnik, hogy a füzértekercs fajok előfordulása temetőkben általánosabb jelenség. Legalábbis erre utal a S. spiralis megtalálása angliai temetőben vagy két másik faj megléte Connecticut-ban.

Két helyen bukkantunk széleslevelű nőszőfűre (Epipactis helleborine), valamint a védett fajok közül a következő fajokat láttuk még: szártalan bábakalács (Carlina acaulis, 2 lelőhely), kövi pimpó (Potentilla rupestris, 1 lelőhely), vesepáfrány (Polystichum aculaetum, 1 lelőhely) és persze a szerintem indokolatlanul védett szártalan kankalinra (Primula acaulis) igen sok helyen.

Végezetül: sikerült megtalálnunk a fáradt és szomjas kosborkedvelők oázisát, az Orchidea Eszpresszót (Figyelem! Nem Üllőn található. Emellett felhívnám a figyelmet az intézmény előtt látható 'indikátor szervezetek'-re.) Üde színfolt a Nefelejcs és Muskátli Presszók között, nem beszélve a rengeteg Sport Büféről, '3. félidő'-ről, ’Lesz Vigasz’-ról és ’Szomjas bakter’ bárról.

Mediterrán orchidea kalauz: Dactylorhiza kalopissi

Tudományos név: Dactylorhiza kalopissi E. Nelson

Etimológia: A fajt Y. Kalopissis kortárs görög botanikusról nevezték el.

Synonyma: D. macedonica Hölzinger & Künkele.

Magyar név: Kalopissis-ujjaskosbor

Elterjedés: Észak-Görögországban és Makedóniában fordul elő.

Virágzási idő: Május – július.

Mediterrán orchidea kalauz: Ophrys fleischmannii

Tudományos név: Ophrys fleischmannii Hayek 1926

Etimológia: A faj elnevezése Hans Fleischmann osztrák orchideológusnak állít emléket.

Synonyma: Ophrys funerea subsp. fleischmannii Soó, Ophrys fusca subsp. fleischmannii (Soó) Soó, Ophrys omegaifera subsp. fleischmannii (Soó) Del Prete

Magyar név: Fleischmann-bangó.

Elterjedés: Kréta szigetén és a Kykládok szigetcsoport néhány tagján fordul elő.

Virágzási idő: Február – április.

Mediterrán orchidea kalauz: Ophrys vernixia

Tudományos név: Ophrys vernixia Brotero 1804

Etimológia: A faj elnevezése a jellegzetes mézajakra utal (vernixia = fényes).

Synonyma: Ophrys speculum subsp. lusitanica O. Danesch & E. Danesch

Magyar név: Ibériai bangó.

Elterjedés: Az Ibériai-félszigeten (Portugália és Spanyolország) fordul elő.

Virágzási idő: Március – május.

Horvátországi nyarasozás (nem nyaralás)

Az elmúlt három napban a Dunántúlra rándultunk ki és eközben átlátogattunk Horvátországba és Ausztriába is. A bejárt területeken - természetesen - orchideákat kerestünk telepített nyarasokban. Ausztriában a Fertő tótól keletre eső, a hazánkénál intenzívebben műveltebbnek tűnő tájban nem jártunk sikerrel. Horvátországban a Dráva környékét jártuk be és Eszék-Baranya (Osijek-Baranja) valamint Verőce (Virovitica-Podravina) megyékben három helyen bukkantunk rá egy nőszőfű (Epipactis) fajra, amelyet korábban még nem regisztráltak az országban.
A módszertan ismét ugyanaz volt, amit már korábban leírtam.

Köszönhetően a csapadékos időjárásnak még bőven akadtak virágzó példányok is

 Az elsőként megtalált lelőhely

Újabb "érintetlen ősvadon"

Magyarország növényritkaságai: kasika-káka

A törpekákás iszapnövényzet jellegzetes apró termetű palkaféléi közé tartozik a kasika-káka is. Sűrű csomókban növő, rendszerint 2–10 cm magas (ritkán kicsit nagyobbra növő), cérnavékony szárú palkaféle. Általában egyéves. Serteszerű levele lapos vagy félhengeres. A hajtás csúcsán található, legfeljebb 2 cm hosszú, a szár folytatásának látszó murváskodó levél túlnövi a virágzatot, melyben 1–4 apró, ülő, 2–4 mm hosszú füzérkét találunk. A füzérkék 10–40 virágúak, a porzók száma virágonként rendszerint 2, a bibéké 3. Nálunk júniustól októberig virágzik. A termés háromélű, barna színű, kb. 1 mm hosszú. A kasika-káka (Isolepis setacea R. Br.) rokonságának taxonómiai helyzete meglehetősen vitatott. A mintegy 250 fajt számláló, tágabb értelemben vett káka (Scirpus) nemzetségből több genus-t leválasztottak, közöttük a 4 apró termetű, egyéves fajt magába foglaló Isolepis-t is. Ezzel összefüggésben a faj nevezéktana is meglehetősen kacifántos, nem ritkán Schoenoplectus setaceus vagy Scirpus setaceus néven is említik.

Eurázsián kívül Afrikából és Ausztráliából ismert, de mindenütt elég ritka. Mészkerülő faj. Károlyi Árpád (1907–1972) olajbányász, autodidakta botanikus, a Délnyugat–Dunántúl flórájának jelentős kutatója Dél–Zalában a nedves homok első megtelepedői között említi. Leginkább patak és folyópartok durvább szemcseméretű hordalékán, vizesárkok szélén, földutak nedves keréknyomaiban, legelőkön, magassásosokban, mindig nedves, csupasz talajfelszínen láthatjuk.

Magyarország nyugati felében szórványos előfordulású, Sopron és Kőszeg mellett, a Kisalföldön, a Duna mentén, a Bakonyalján és Mezőföldön került elő. Egyetlen herbáriumi példány utal Hódmezővásárhely melletti előfordulására. Egy itteni rizsföldön valószínűleg átmenetileg telepedett meg. A Kárpát-medencében ezen kívül, Pozsony környékén, a Detrekőcsütörtöki- valamint a Szászhermányi-lápon, Háromszék megyében a Rétyi Nyíren és a Feketeügy partján, a Barcaságban és a Fogarasföldön él. A faj ritkaságát mutatja, hogy Waisbecker Antal (1835–1916) a Kőszegi–hegység környéke flórájának a sásfélékért is lelkesedő flórakutatója – több éves sikertelen keresés után – önálló közleményben számolt be néhány példányának megtalálásáról a kőszegi Gyöngyös-patak partján. A Mediterráneumban jóval gyakoribb, a tengerparti mocsarak nedves iszapfelszínein helyenként tömeges és ott már áprilisban láthatjuk.

Mediterrán orchidea kalauz: Gymnadenia frivaldii

Tudományos név: Gymnadenia frivaldii Hampe ex Griesebach

Synonyma: Pseudorchis frivaldii (Hampe ex Griesebach) P.F. Hunt, Leucorchis frivaldii (Hampe ex Griesebach) Schlechter

Magyar név: Frivaldi-bibircsvirág.                                   

Elterjedés: A Balkán-félsziget északi részének hegyvidékein (Romániában, Bulgáriában, Görögországban, Makedóniában, Montenegróban) előforduló bennszülött faj..

Hegyvidéki lápokon, vízszivárgásos, üde, napfényes helyeken fordul elő. A rózsaszínes vagy krémszínű mézajak osztatlan vagy gyengén háromkaréjú, 3,5–4 mm hosszú és ugyanilyen széles. 
Virágzási idő: Június – július.
 
Etimológia: Fajneve a neves Balkán-kutató, frivaldi Frivaldszky Imre (1799–1870) emlékét őrzi, aki a  Balkán kutatásának fontosságát az elsők között ismerte fel. Eleinte a növénytannal foglalkozott, de később mint leíró zoológus szerzett hírnevet magának. Elsősorban a rovarokat és a csigákat tanulmányozta,  közülük számos új fajt írt le. A Magyar Tudományos Akadémiának több ízben javasolta, hogy a honi természettudomány fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos gyűjteményi anyag létrehozását a kikutatatlan „Balkány”-ra küldendő gyűjtőutakról származó gazdag csereanyaggal alapozza meg. Mivel javaslatai süket fülekre találtak saját költségén szervezett 1835 és 1845 között négy expedíciót, melyek a hallatlan nehézségek közepette, igen komoly áldozatok árán nagyon eredményes munkát végeztek. 

Frivaldszky Imre (1799–1870)

Apróságok

Lassan végéhez közeledik a terepszezon, de még mindig lehet érdekes dolgokat találni. Különösen az 'apróságok' körében. 

Az idei év számomra legmeghökkentőbb florisztikai adata, Budapest városának területéről származik. Pintér Balázs találta egy közismert közterület parkjának rendszeresen nyírt pázsitszőnyegében a hazánkban ritka kúszó zeller (Apium repens vagy Heliosciadum repens) állományát... Akit érdekelnek a további részletek a Kitaibelia idén novemberben-decemberben megjelenő számában érdemes lesz utánaolvasnia.

Kúszó zeller Budapest területéről

Persze még virágzó orchideákat is lehet találni. Hogyan? Most leírom a receptet.

1. Keressünk olyan lelőhelyeket, amelyekben nyár (Populus) fajok dominálnak (lehetnek őshonosak éppúgy, mint telepített nemesnyárak). Jó ha a közelben található felszíni vízfolyás (patak, folyó), de nem elengedhetetlen. Ne rettentsen el bennünket az, ha a környék mezőgazdaságilag művelt kultúrtáj.

 

 

2. Az ilyen termőhelyeken - különösen azokban, amelyek nincsenek tele csalánnal és bodzával, hanem inkább nudum (avaros) vagy gyepes foltjaik vannak - keressük a nőszőfüveket! Az elbai és Tallós-nőszőfű esetében még akár októberben is találhatunk virágzó, sőt bimbós példányokat. Aki még nem látta e növényeket ne lepődjön meg: a virágzó példányok is lehetnek igen aprók (akár csupán 4-6 cm-esek).

Persze találhatunk széleslevelű nőszőfüvet és a két fehér virágú hazai madársisak faj terméses példányait is.

Sok sikert!