Cikk az Ecology and Evolution című folyóiratban

Megjelent a ’ ‘Make Hay While the Sun Shines’—The Potential for SeedProduction in Rare Terrestrial Orchids Mown During theFlowering Stage’ című cikkem az Ecology and Evolutiopn című folyóiratban. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ece3.71578

Abstract The discovery of two specimens of the rare and endemic Caucasian Lizard Orchid (Himantoglossum formosum) in 2018 in northern Azerbaijan — both found in a haystack, in the budding and early flowering stages — provided an opportunity to add these specimens to the natural history collection at the University of Debrecen. Following the standard herbarium preparation procedure (dry pressing), an unexpected event was observed: one specimen surprisingly produced a fruit and a large number of fully developed seeds. Despite the absence of tubers, the plant was able to mature its seeds. This fact suggests that mowed orchid specimens with previously pollinated flowers may be capable of maturing seeds, even in the absence of contact with underground organs (roots and tubers). Moreover, this observation may offer new insights into orchid conservation in mowed grasslands. (1) This finding could explain how some orchid species are able to persist in habitats where mowing coincides with their main flowering period (e.g., May and June in temperate Europe). (2) Our results suggest that seeds from herbarium specimens may be successfully utilised for ex situ conservation, thereby aiding in the reintroduction and reinforcement of endangered orchid populations. (3) Significant populations of orchids, including multiple Himantoglossum species, are known to inhabit mowed roadside verges. It is likely that seed production in these regularly mown areas plays a role in the northward expansion of certain species. Összefoglalás A ritka és endemikus kaukázusi sallangvirág (Himantoglossum formosum) két példányának megtalálása egy szénaboglyában 2018-ban Észak-Azerbajdzsánban - bimbós és korai virágzási stádiumban - lehetőséget adott arra, hogy a Debreceni Egyetem herbáriumában elhelyezzük ezeket a példányokat. A szokásos herbáriumi eljárást követően egy váratlanul eseményt figyeltünk meg: az egyik példány termést hozott. A gumók hiánya ellenére a növény képes volt magokat érlelni. Ez a tény arra utal, hogy a korábban megporzott virágú, kaszált orchidea példányok képesek lehetnek magokat érlelni, még a föld alatti szervekkel (gyökerek és gumók) való érintkezés hiányában is. Ezen túlmenően ez a megfigyelés új ismereteket nyújthat a kaszált gyepeken élő orchideák megőrzésével kapcsolatban. (1) Ez a megállapítás magyarázatot adhat arra, hogy egyes orchideafajok hogyan képesek fennmaradni olyan élőhelyeken, ahol a kaszálás egybeesik a fő virágzási időszakukkal (pl. május és június a mérsékelt égövi Európában). (2) Eredményeink arra utalnak, hogy a herbáriumi példányokból származó magok sikeresen felhasználhatók lehetnek ex situ megőrzésre, ezáltal segítve a veszélyeztetett orchidea-populációk újratelepítését és megerősítését. (3) Jelentős orchidea-állományok, köztük több Himantoglossum faj előfordul kaszált útszegélyeken. Valószínű, hogy a magképzés ezeken a rendszeresen kaszált élőhelyeken szerepet játszik egyes fajok észak felé történő elterjedésében.

Herbáriumok szerepe a növényfajok gyökérmélységének meghatározásában

 Takács Attila első szerzőségével megjelent a „Estimating Rooting Depth From Herbarium Specimens Might Be More Accurate Than Using Large Trait Databases” című cikkünk az Ecology and Evolution című folyóiratban.

A cikk szabadon elérhető:

https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ece3.71529

Abstract

Global databases of plant functional traits are facing issues in data heterogeneity and taxonomical or geographical representativeness. To fill data gaps, natural history collections, such as herbaria, have become widely accepted as a potential source of data on functional traits. Surprisingly, root characteristics of plants still have not been studied on herbarium materials. We investigated whether rooting depth data from herbarium samples are realistic enough to be used in ecological studies. We measured original maximum rooting depth records on herbarium specimens and individuals from the field. Global data from the TRY database were also obtained. We tested the pairwise correlations between data from the three datasets. The effect of life form, taxonomic position, and average species height on rooting depth was also evaluated. Herbarium data showed strong correlation to field records, while records from the TRY database showed a weaker correlation with data measured on herbarium materials. Life form, taxonomic position, and height proved to be good predictors of rooting depth collected from the field or the herbarium; however, the model including data obtained from the TRY as the response variable performed weaker. We constructed an equation for predicting realistic average maximum rooting depth values of a given species based on herbarium data. Strong correlation among the field and herbarium datasets suggests that museal collections can be considered as resources of root trait data. Although herbarium-based rooting depth measurements usually represent lower values than field records, the correction of the herbarium-derived dataset is solvable. These corrected data might be more accurate than using large, global trait databases. Herbarium work might be a more sustainable, time-and cost-effective practice than field sampling. The inclusion of herbarium-derived information in trait-based studies, as well as in global databases, can improve these sources spatially, temporally, and taxonomically.

 

Összefoglalás

A növényi funkcionális jellegek globális adatbázisai gyakran szembesülnek az adatok heterogenitásával, valamint a taxonómiai és földrajzi reprezentativitás hiányosságaival. Az adatbeli hiányok pótlására egyre elfogadottabbá váltak a természetrajzi gyűjtemények, például a herbáriumok, mint a funkcionális jellegekre vonatkozó adatok potenciális forrásai. Meglepő módon a növények gyökérjellemzőit ez idáig nem vizsgálták herbáriumi anyagokon. Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a herbáriumi mintákból származó gyökerezési mélységre vonatkozó adatok mennyire tekinthetők megbízhatónak ökológiai vizsgálatok céljaira. Herbáriumi példányokon és terepi egyedeken mértük a gyökerezés maximális mélységét. Emellett globális adatokat nyertünk a TRY adatbázisból is. A három adatforrás közötti páronkénti korrelációkat elemeztük. Vizsgáltuk továbbá az életforma, a taxonómiai hovatartozás és az átlagos fajmagasság hatását a gyökerezés mélységére.

A herbáriumi adatok szoros korrelációt mutattak a terepi feljegyzésekkel, míg a TRY adatbázisból származó értékek gyengébb összefüggést jeleztek a herbáriumon mért adatokkal. Az életforma, a taxonómiai pozíció és a hajtásmagasság mind a terepen, mind a herbáriumban gyűjtött gyökérmélységi adatok esetében jó előrejelző változónak bizonyultak; azonban a TRY-adatokra épülő modell gyengébben teljesített. Egyenletet dolgoztunk ki egy adott faj reális átlagos maximális gyökerezési mélységének előrejelzésére herbáriumi adatok alapján. A terepi és herbáriumi adatkészletek közötti erős korreláció arra utal, hogy a múzeumi gyűjtemények megbízható forrásai lehetnek a gyökérjellemzőknek.

Bár a herbáriumi alapú gyökérmélység-mérések általában alacsonyabb értékeket mutatnak, mint a terepi feljegyzések, ezek korrekciója megvalósítható. A korrigált herbáriumi adatok akár pontosabbak is lehetnek, mint a nagy, globális adatbázisokból származók. A herbáriumi munka fenntarthatóbb, idő- és költséghatékonyabb alternatívát kínálhat a terepi mintavétellel szemben. A herbáriumi eredetű információk bevonása a jellegeken alapuló vizsgálatokba és globális adatbázisokba térben, időben és taxonómiailag is javíthatja ezen források minőségét és lefedettségét.