Magyar látonya (Elatine hungarica Moesz)

A magyar látonya az európai flóra egyik legkevésbé ismert faja. Ritkasága, kiszámíthatatlan megjelenése, apró termete és gyakran sárdagasztással, csizmamerüléssel kecsegtető termőhelyei miatt igen ritkán kerül botanikus szeme elé. Elsőként Kitaibel Pál gyűjtötte Békés megyében több mint két évszázaddal ezelőtt (Molnár V. et al. 2013).

Eurázsiai elterjedésű, diszperz areájú faj. Agyagos, vályogos, ritkábban homokos talajon kialakuló nedves felszínek és sekély, időszakos vízállások efemer iszapnövényzetének tagja. Eredeti élőhelyei a folyók árterületei lehettek, ahol az áradások után lassan kiszáradó, növényzetmentes iszapfelszínek alakultak ki. Hasonló körülményeket ma főleg szántóföldek belvizes mélyedései és rizsföldek biztosítanak számára. Hazai állománya erősen ingadozó. Csapadékosabb években, amikor jelentősebb belvízi elöntés alakul ki, tömegesen jelenik meg, míg szárazabb periódusokban évekig, évtizedekig lappanghat. A legnagyobb fenyegetést az egyre tartósabb aszályok, illetve a belvízzel érintett területek gyors kiszárítása jelentik számára.

Termőhelye

Szárazföldi telepének részlete

Virágai négytagúak, porzóinak száma 8, csészelevelei hosszabbak a sziromleveleknél

Magvai görbültek, horog- vagy kampóalakúak (Rahmé Nikola felvétele)

Előfordulása Magyarországon

Májustól októberig virágozhat. Megjelenése és fenológiája nagymértékben függ a csapadékviszonyoktól.

Magyarországon 1993 óta védett faj. Természetvédelmi értéke: 5000 Ft.

Margittai Antal (1880-1939) matematika-fizika szakos tanár,
Kárpátalja flórájának kiváló kutatója, a hazai látonyák vizsgálatának úttörője

Margittai Antal már 1927-ben megfigyelte, hogy a látonya-fajok legjellemzőbb élőhelyei a belvizes szántók: „Elatine-k után kell nézni a szántóföldek olyan mélyebb fekvésű részein, amelyek nagyobb esőzések után víz alatt állanak és emiatt a vetés kiázott .... a víz alól felszabadult szántóföldek helyét valóságos szőnyeggel takarja be az Elatine hungarica”. 1939-ben pedig a következőket vetette papírra „magjaik csak bizonyos nedvesség mellett csíráznak. Ha száraz évek követik egymást, termőhelyük kiszárad, ellepi a magas fű, és a magvak várnak a csírázással mindaddig, míg a termőhelyet egy-két éven át ellepi a víz, megöli a nagyobb füveket és csírázásra alkalmas sárrá változik a talaj. De az ellenkezője is előfordulhat. Tudniillik a termőhelyet néhány éven át magas víz fedi be. … a csírázással ekkor is várni fognak, míg a víz újból lefolyik a termőhelyről.”

Védett fajunk, amelynek az 1960-as évektől több mint három évtizedig nem volt ismert előfordulása, míg 1998-ban megtaláltuk (Molnár V. et al. 1999). Az azóta eltelt években számos lelőhelyen előkerült, elsősorban a Tisza és mellékfolyói környékén.

A magyar látonya elterjedése a Pannon-medencében, valamint a folyószabályozások előtt állandóan és időszakosan elöntött területek; utóbbiak a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Intézete (1938) térképe alapján

A magyar látonya éves észleléseinek száma a Pannon-medencében 1998 és 2010 között, és az éves csapadékmenyiség és a belvízi elöntés éves maximális magyarországi értékei

Mivel a fajt az 1798 és 2011 közötti, 213 éves időszakban mindössze 27 évben észlelték a Kárpát-medencében megvizsgáltuk, hogy milyen tényezők befolyásolják megjelenését. Eredményeink alapján az éves csapadékmennyiség és a belvízi elöntés maximális kiterjedése jelentősen magasabb azokban az években, amikor az E. hungarica-t észlelték. A magyar látonya éves észleléseinek száma 1998 és 2010 között szignifikánsan korrelál a belvízi elöntés maximális kiterjedésével (Takács et al. 2013).

Irodalom

Lukács B. A., Sramkó G. & Molnár V. A. (2013): The plant diversity and conservation value of continental temporary pools. – Biological Conservation 158: 393–400.

Margittai A. (1927): Az Északkeleti Felvidék Elatine-fajai. – Magyar Bot. Lapok 26: 15–18.

Margittai A. (1939): Megjegyzések a magyar Elatine-fajok ismeretéhez. – Bot. Közlem. 36: 296–307.

Molnár V. A., Molnár A., Vidéki R. & Pfeiffer N. (1999): Adatok hazai Nanocyperion-fajok ismeretéhez I. Elatine hungarica Moesz – Kitaibelia 4(1): 83–94.

Molnár V. A., Horváth O., Tökölyi J. & Somlyay L. (2013): Typification and seed morphology of Elatine hungarica (Elatinaceae). – Biologia 68(2): 210–214.

Takács A., Lukács B. A., Schmotzer A., Jakab G., Deli T., Mesterházy A., Király G., Balázs B., Perić R., Eliáš P. jun., Sramkó G., Tökölyi J. & Molnár V. A.: Key environmental variables affecting the distribution of Elatine hungarica in the Pannonian Basin. – Preslia 85(2): 193–207.

Könyvek (1995-)

Könyvek (1995-)

Molnár V.  Attila

22. Molnár V. A. & Csábi M. (2023): Növények és emberek. A szeretetre méltó tudomány története. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. p. 216. [ISBN 978-963-490-491-5]

21. Molnár V. A. (2022): Csodálatos növényvilág. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. p. 216. [ISBN 978-963-490-343-7]

20. Molnár V. A. & Csábi M. (2021): Magyarország orchideái. Orchids of Hungary. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. p. 232. [ISBN 978-963-490-247-8]

19. Molnár V. A. (szerk., 2018): Élet a halál után – A temetők élővilága. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. 216 pp. [ISBN 978-963-490-047-4]

18. Molnár V. A. (2015): Kitaibel – egy magyar tudós élete. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. 216 pp. [ISBN 978-963-473-890-9]

17. Molnár V. A. (szerk., 2011): Magyarország orchideáinak atlasza. – Kossuth Kiadó, Budapest. 504 pp [ISBN 978-963-09-6694-8]

16. Király G., Barina Z., Csiky J., Farkas S., Jakab G., Lájer K., Mesterházy A., Molnár V. A., Nagy J., Németh Cs., Pál R., Pifkó D., Pinke Gy., Schmotzer A., Somlyay L., Sramkó G., Vidéki R., Vojtkó A. (2007): Vörös Lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai. [Red list of the vascular flora of Hungary]. – Saját kiadás, Sopron. 73 pp. [ISBN 978-963-06-2774-0]

15. Király G., Virók V. & Molnár V. A. (szerk., 2011): Új magyar füvészkönyv – Magyarország hajtásos növényei. Ábrák. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 676 pp. [ISBN 978-963-88158-0-4]

14. Király G. (szerk.), Virók V., Szmorad F. & Molnár V. A. (a szerk. munkatársai, 2009): Új magyar füvészkönyv – Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 616 pp. [ISBN 978-963-87082-9-8]

13. Molnár V. A. (2009): Növények és emberek. Egy szeretetre méltó tudomány története. – Kitaibel Kiadó, Biatorbágy. 200 pp. [ISBN 978-963-85535-8-4]

12. Molnár V. A. (2007): Kitaibel Pál élete és öröksége. – Kitaibel Kiadó, Biatorbágy. 216 pp. [ISBN 978-963-85535-7-7]

11. Molnár V. A. (2007): Magyarország legszebb növényei. – Anno Kiadó, Budapest. 48 pp. [ISBN 978-963-375-468-9]

10. Molnár V. A. (2007): Barangolás a növényvilágban. – Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen. 120 pp. [ISBN 978-963-5965-23-6]

9. Molnár V. A. (2006): Kétszikűek III. Érdeslevelűek, ajakosak, tátogatók és rokonaik a Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN 963-09-4907-5]

8. Ujhelyi P. – Molnár V. A. (szerk., 2006): A Kárpát-medence gombái és növényei. Élővilág Enciklopédia II. – Kossuth Kiadó, Budapest. 528 pp. [ISBN 963-09-4851-6]

7. Molnár V. A. (2005): Kétszikűek II. Ernyősök, gólyaorrok, tárnicsok és rokonaik a Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN 963-09-4687-4]

6. Molnár V. A. (2004): Kétszikűek I. Boglárkafélék, pillangósok és rokonaik a Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN 963-09-4546-0]

5. Molnár V. A. (2003): Egyszikűek. Orchideák, nőszirmok, sáfrányok és rokonaik a Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN 963-09-4439-1]

4. Molnár V. A. (2003): Verborgene Schätze – Pflanzenraritäten im Karpatenbecken. – Universität Debrecen FNW Lehrstuhl für Botanik – WinterFair Gmbh. Debrecen – Szeged. 232 pp. [ISBN 963-472-709-3]

3. Molnár V. A. (2003): Rejtőzködő kincseink – Növényritkaságok a Kárpát-medencében. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék – WinterFair Kft. Debrecen – Szeged. 232 pp. [ISBN 963-472-708-5]

2. Farkas S. (szerk.) Tóth I. Zs. & Molnár V. A. (a szerkesztő munkatársai, 1999): Magyarország védett növényei. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. [ISBN 963-9239-13-5];

1. Molnár [V.] A., Sulyok J. & Vidéki R. (1995): Vadon élő orchideák. A hazai növényvilág kincsei. – Kossuth Kiadó, Budapest. 160 pp. [ISBN 963-09-3796-4]