A blog botanikai-természetvédelmi kutatások eredményeit, ritka és veszélyeztetett növényeket, tudománytörténeti érdekességeket igyekszik bemutatni közérthetően és mégis szakszerűen. Készül a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszékén. Felelős szerkesztő: Molnár V. Attila
2024. május 30., csütörtök
Új cikksorozat a Magyarországon terjedő idegenhonos növényekről a KITAIBELIA című folyóiratban
2024. május 12., vasárnap
Magyar látonya (Elatine hungarica Moesz)
A magyar látonya az európai flóra egyik legkevésbé ismert faja. Ritkasága, kiszámíthatatlan megjelenése, apró termete és gyakran sárdagasztással, csizmamerüléssel kecsegtető termőhelyei miatt igen ritkán kerül botanikus szeme elé. Elsőként Kitaibel Pál gyűjtötte Békés megyében több mint két évszázaddal ezelőtt (Molnár V. et al. 2013).
Eurázsiai elterjedésű, diszperz areájú faj. Agyagos, vályogos, ritkábban homokos talajon kialakuló nedves felszínek és sekély, időszakos vízállások efemer iszapnövényzetének tagja. Eredeti élőhelyei a folyók árterületei lehettek, ahol az áradások után lassan kiszáradó, növényzetmentes iszapfelszínek alakultak ki. Hasonló körülményeket ma főleg szántóföldek belvizes mélyedései és rizsföldek biztosítanak számára. Hazai állománya erősen ingadozó. Csapadékosabb években, amikor jelentősebb belvízi elöntés alakul ki, tömegesen jelenik meg, míg szárazabb periódusokban évekig, évtizedekig lappanghat. A legnagyobb fenyegetést az egyre tartósabb aszályok, illetve a belvízzel érintett területek gyors kiszárítása jelentik számára.
![]() |
Termőhelye |
![]() | ||
Szárazföldi telepének részlete
|
![]() |
Magvai görbültek, horog- vagy kampóalakúak (Rahmé Nikola felvétele) |
![]() |
Előfordulása Magyarországon |
Májustól októberig virágozhat. Megjelenése és fenológiája
nagymértékben függ a csapadékviszonyoktól. |
![]() |
Magyarországon 1993 óta védett faj. Természetvédelmi értéke: 5000 Ft. |
![]() |
Margittai Antal (1880-1939) matematika-fizika szakos
tanár, Kárpátalja flórájának kiváló kutatója, a hazai látonyák vizsgálatának úttörője |
Margittai
Antal már 1927-ben megfigyelte, hogy a látonya-fajok legjellemzőbb élőhelyei a
belvizes szántók: „Elatine-k után kell nézni a szántóföldek olyan mélyebb
fekvésű részein, amelyek nagyobb esőzések után víz alatt állanak és emiatt a
vetés kiázott .... a víz alól felszabadult szántóföldek helyét valóságos
szőnyeggel takarja be az Elatine hungarica”. 1939-ben pedig a következőket
vetette papírra „magjaik csak bizonyos nedvesség mellett csíráznak. Ha száraz
évek követik egymást, termőhelyük kiszárad, ellepi a magas fű, és a magvak
várnak a csírázással mindaddig, míg a termőhelyet egy-két éven át ellepi a víz,
megöli a nagyobb füveket és csírázásra alkalmas sárrá változik a talaj. De az
ellenkezője is előfordulhat. Tudniillik a termőhelyet néhány éven át magas víz
fedi be. … a csírázással ekkor is várni fognak, míg a víz újból lefolyik a
termőhelyről.”
Védett
fajunk, amelynek az 1960-as évektől több mint három évtizedig nem volt ismert
előfordulása, míg 1998-ban megtaláltuk (Molnár V. et al. 1999). Az azóta eltelt
években számos lelőhelyen előkerült, elsősorban a Tisza és mellékfolyói
környékén.
![]() |
A magyar látonya éves észleléseinek száma a Pannon-medencében 1998 és 2010 között, és az éves csapadékmenyiség és a belvízi elöntés éves maximális magyarországi értékei
Mivel
a fajt az 1798 és 2011 közötti, 213 éves időszakban mindössze 27 évben
észlelték a Kárpát-medencében megvizsgáltuk, hogy milyen tényezők befolyásolják
megjelenését. Eredményeink alapján az éves csapadékmennyiség és a belvízi
elöntés maximális kiterjedése jelentősen magasabb azokban az években, amikor az
E. hungarica-t észlelték. A magyar látonya éves észleléseinek száma 1998 és
2010 között szignifikánsan korrelál a belvízi elöntés maximális kiterjedésével
(Takács et al. 2013).
Irodalom
Lukács B. A., Sramkó G. & Molnár V. A. (2013): The plant diversity and conservation value of continental temporary pools. – Biological Conservation 158: 393–400.
Margittai A. (1927): Az Északkeleti Felvidék Elatine-fajai. – Magyar Bot. Lapok 26: 15–18.
Margittai A. (1939): Megjegyzések a magyar Elatine-fajok ismeretéhez. – Bot. Közlem. 36: 296–307.
Molnár V. A., Molnár A., Vidéki R. & Pfeiffer N. (1999): Adatok hazai Nanocyperion-fajok ismeretéhez I. Elatine hungarica Moesz – Kitaibelia 4(1): 83–94.
Molnár V. A., Horváth O., Tökölyi J. & Somlyay L. (2013): Typification and seed morphology of Elatine hungarica (Elatinaceae). – Biologia 68(2): 210–214.
Takács A., Lukács B. A., Schmotzer A., Jakab G., Deli T., Mesterházy A., Király G., Balázs B., Perić R., Eliáš P. jun., Sramkó G., Tökölyi J. & Molnár V. A.: Key environmental variables affecting the distribution of Elatine hungarica in the Pannonian Basin. – Preslia 85(2): 193–207.
2024. május 4., szombat
Könyvek (1995-)
Könyvek (1995-)
Molnár V. Attila
22.
Molnár V. A. & Csábi M. (2023): Növények és emberek. A szeretetre méltó
tudomány története. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. p. 216.
[ISBN 978-963-490-491-5]
21.
Molnár V. A. (2022): Csodálatos növényvilág. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani
Tanszék, Debrecen. p. 216. [ISBN 978-963-490-343-7]
20.
Molnár V. A. & Csábi M. (2021): Magyarország orchideái. Orchids of Hungary.
– Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. p. 232. [ISBN
978-963-490-247-8]
19.
Molnár V. A. (szerk., 2018): Élet a halál után – A temetők élővilága. –
Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. 216 pp. [ISBN
978-963-490-047-4]
18.
Molnár V. A. (2015): Kitaibel – egy magyar tudós élete. – Debreceni Egyetem TTK
Növénytani Tanszék, Debrecen. 216 pp. [ISBN 978-963-473-890-9]
17.
Molnár V. A. (szerk., 2011): Magyarország orchideáinak atlasza. – Kossuth
Kiadó, Budapest. 504 pp [ISBN 978-963-09-6694-8]
16.
Király G., Barina Z., Csiky J., Farkas S., Jakab G., Lájer K., Mesterházy A.,
Molnár V. A., Nagy J., Németh Cs., Pál R., Pifkó D., Pinke Gy., Schmotzer A.,
Somlyay L., Sramkó G., Vidéki R., Vojtkó A. (2007): Vörös Lista. A
magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai. [Red list of the vascular
flora of Hungary]. – Saját kiadás, Sopron. 73 pp. [ISBN 978-963-06-2774-0]
15. Király
G., Virók V. & Molnár V. A. (szerk., 2011): Új magyar füvészkönyv –
Magyarország hajtásos növényei. Ábrák. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság,
Jósvafő. 676 pp. [ISBN 978-963-88158-0-4]
14.
Király G. (szerk.), Virók V., Szmorad F. & Molnár V. A. (a szerk.
munkatársai, 2009): Új magyar füvészkönyv – Magyarország hajtásos növényei.
Határozókulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 616 pp. [ISBN
978-963-87082-9-8]
13.
Molnár V. A. (2009): Növények és emberek. Egy szeretetre méltó tudomány
története. – Kitaibel Kiadó, Biatorbágy. 200 pp. [ISBN 978-963-85535-8-4]
12.
Molnár V. A. (2007): Kitaibel Pál élete és öröksége. – Kitaibel Kiadó,
Biatorbágy. 216 pp. [ISBN 978-963-85535-7-7]
11.
Molnár V. A. (2007): Magyarország legszebb növényei. – Anno Kiadó, Budapest. 48
pp. [ISBN 978-963-375-468-9]
10.
Molnár V. A. (2007): Barangolás a növényvilágban. – Tóth Könyvkereskedés és
Kiadó Kft., Debrecen. 120 pp. [ISBN 978-963-5965-23-6]
9. Molnár
V. A. (2006): Kétszikűek III. Érdeslevelűek, ajakosak, tátogatók és rokonaik a
Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN
963-09-4907-5]
8.
Ujhelyi P. – Molnár V. A. (szerk., 2006): A Kárpát-medence gombái és növényei.
Élővilág Enciklopédia II. – Kossuth Kiadó, Budapest. 528 pp. [ISBN
963-09-4851-6]
7. Molnár
V. A. (2005): Kétszikűek II. Ernyősök, gólyaorrok, tárnicsok és rokonaik a
Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN
963-09-4687-4]
6. Molnár
V. A. (2004): Kétszikűek I. Boglárkafélék, pillangósok és rokonaik a
Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN
963-09-4546-0]
5. Molnár
V. A. (2003): Egyszikűek. Orchideák, nőszirmok, sáfrányok és rokonaik a
Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN
963-09-4439-1]
4. Molnár
V. A. (2003): Verborgene Schätze – Pflanzenraritäten im Karpatenbecken. –
Universität Debrecen FNW Lehrstuhl für Botanik – WinterFair Gmbh. Debrecen –
Szeged. 232 pp. [ISBN 963-472-709-3]
3. Molnár
V. A. (2003): Rejtőzködő kincseink – Növényritkaságok a Kárpát-medencében. –
Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék – WinterFair Kft. Debrecen – Szeged.
232 pp. [ISBN 963-472-708-5]
2. Farkas
S. (szerk.) Tóth I. Zs. & Molnár V. A. (a szerkesztő munkatársai, 1999):
Magyarország védett növényei. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. [ISBN
963-9239-13-5];
1. Molnár
[V.] A., Sulyok J. & Vidéki R. (1995): Vadon élő orchideák. A hazai
növényvilág kincsei. – Kossuth Kiadó, Budapest. 160 pp. [ISBN 963-09-3796-4]