Seprűk nyomában

Ma eljutottunk a karcagi északi temetőbe, ahol még áll a temetőcsősz háza, amely a középkori veremházak valószínűleg utolsó képviselője hazánkban és mint ilyen műemlék jellegű épület

Az egykori temetőcsősz unokája, a most 71 éves Ácsné Lovas Erzsébet elmondta, hogy nagyapja a 70-es években telepítette be a ház kertjébe a Caragana frutex nevű cserjét a temetőből (amelyet ők 'sárga akác' néven ismernek), mégpedig azért mert minden ősszel seprűt kötött belőle. Ezen felül ismerte a pókhálózásra használt, nád virágzatból készült 'pihnád'-at is.

A blog egy korábbi bejegyzése nyomán jelentkezett a vajdasági Adáról (Szerbia) Király János, hogy ő még most is használ ilyen saját készítésű nádseprűt, amit arrafelé porolónak hívnak. 

Ha a blog Olvasói között vannak olyanok, akik környezetükben, ismeretségi körükben tudomásuk van arról, hogy valaki birtokol saját készítésű seprűt vagy arról, hogy a környéken milyen növényfajokból készítettek/készítenek seprűt, örömmel és köszönettel veszem ha értesít az alábbi címen:

A nyírfaseprű kötés fogásait Oláh Jánostól (Hencida) volt szerencsém megtanulni.

Ezúton is köszönet érte!