A Google a barátunk: segít a Street View...

Az M1-es autópálya mellett egy délies kitettségű, homokos bevágásban a borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa) ezres nagyságrendű állományára bukkantunk pár napja. A faj itteni előfordulása nem szerepel a ’Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza’-ban (Bartha et al. 2015).

 

A csajkavirág jelenleg mintegy 700 négyzetméternyi területen tömeges. Szórványosan mintegy 200 méter hosszúságú szakaszon található meg. A helyszín azonosíthatósága miatt érdemes megfigyelni a jellegzetes színű elektromos kapcsolószekrényt.

 Hasonló esetekben felmerül a kérdés, hogy vajon mikor és hogyan került ide a faj?

Az autópálya rézsűjében a törpemandula (Prunus tenella) is megtalálható, amelyet gyakran ültetnek hasonló helyekre. Nem tartom kizártnak, hogy mindkét faj az eredeti vegetáció túlélője legyen, de az is előfordulhat, hogy ha a törpemandulát telepítették, akkor a csajkavirág magjai a mandula földlabdájában kerültek a területre.

 

 

Szerencsére a Google Street View 2014. májusában (a csajkavirág virágzása idején) fényképezte végig az adott útszakaszt. Az akkor készült képeken egyértelműen láthatók a csajkavirág példányai, igaz összesen tucatnyi. Mindezek alapján az biztosan kijelenthető, hogy 4 évvel ezelőtt a faj – sokkal kisebb egyedszámban – már jelen volt a területen. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy viszonylag friss megtelepedésről lehet szó.

A Google Street View 2014. májusában a területen készített fényképének részlete. Látható rajta a vöröses elektromos kapcsolószekrény és a csajkavirág vajszínűen virágzó néhány példánya.

Úton-útfélen …

Az alábbiakban néhány képet adok közre az elmúlt napokból, amelynek során főként autópályák és közutak padkáin kerestünk sótűrő növényeket.

Újabb (és jelentős) állományai kerültek elő a csókalábú útifűnek

 

 



Az egyik leggyakoribb faj a közönséges mézpázsit

 



A szárnyasmagvú budavirág ritkább, de annál látványosabb faj

 

Az atracélcincér előfordulása szerbiai temetőben

Tavalyelőtt ősszel jártunk először egy Pancsova (Szerbia) környéki temetőben, és már akkor feltűnt növényzetének eredetisége és értéke.


Tavaly májusban – sok egyéb értékes faj mellett – nagy állományát találtuk itt a kék atracélnak (Anchusa barrelieri)

Csathó András István e faj ritka, fokozottan védett specialista cincérét (Pilemia tigrina) már megtalálta korábban romániai temetőkben, de én még sohasem láttam és tavaly is hiába kerestem ott. András éles szeme kellett hozzá, hogy felfedezze és nekem is megmutassa.

Az aprócska cincér szürkés színével nagyon beleolvad a növény virágzatának színeibe

Előkerült a piros kígyószisz (Echium rubrum)...

... és a kígyószisz-cincér (Opsilia coerulascens) is

Útpadkákon terjedő sótűrő növények

Az utak téli csúszásmentesítése miatt alkalmazott sózás következtében számos sótűró növény terjed közutak mentén. Vannak közüttük őshonos, a hazai szikeseken megtalálható fajok is mint …

 

a közönséges szikipozdor (Podospermum canum) ...

az orvosi székfű (Matricaria recutita) ...

a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina) ...

vagy a közönséges mézpázsit (Puccinellia distans).

 

Az utakra olyan mennyiségben kerül só, hogy az útpadkákon a talaj felszínén válik ki a só, amelynek talajbeli koncentrációja az úttól távolodva gyorsan csökken. A taposás/taposástűrés mellett ennek is szerepe lehet az útmenti szikes fajok útak mellett megfigyelhető jellegzetes zonációjának.

Vannak ugyanakkor olyan behurcolt, idegenhonos fajok is, amelyek terjedésében fontos szerepet játszanak a közutak (főleg az autópályák és főutak).

 

A csókalábú útifű (Plantago coronopus) a Mediterráneumból származik. Eredeti előhelyei a tengerpartok, de mára tömegessé vált utak mentén is. Leszbosz szigetén (Égei-tenger) például adataink alapján az útszegélyek mintegy 19%-án fordul elő.

 

 

 



  

Hazánkban először 2013-ban észlelték az M1-es és M70-es autópálya mellett (Schmidt et al. 2016). 2014-ben előkerült a Gödöllői-dombvidéken, 2015-ben pedig a 6-os számú főút mellett is (Kovács & Lengyel 2015).

 

A mediterrán eredetű csókalábú útifű terjeszkedése úgy tűnik tovább folytatódik Magyarországon; tegnap találtuk az M3-as autópálya mellett, Nyíregyháza határában.

 

 

A sziki varjúháj (Sedum caespitosum) szintén gyakori a Mediterráneumban. Leszbosz szigetén 200 útmenti megállónk közül 62 esetben (31%) észleltük a jelenlétét. Nálunk jóval ritkább, és eddigi adataink alapján úgy tűnik, hogy ezek a hazai útmenti állományok a természetes populációk leszármazottai és nem délről, az utak mentén érkeztek.

Hivatkozások

Kovács D. & Lengyel A. (2015): Adatok a Plantago coronopus L. hazai elterjedéséhez. – Kitaibelia 20(2): 306.

Schmidt, D., Dítětová, Z., Horváth, A. & Szűcs, P. (2016): Coastal newcomer on motorways: the invasion of Plantago coronopus in Hungary. – Studia bot. hung. 47(2): 319–334.