Cikk a PeerJ című folyóiratban

Megjelent az európai látonyafajok magmorfológiai jellemzőiről írott cikkünk a PeerJ című folyóiratban. A közlemény letölthető innen.

Az Elatine L. nemzetség kb. 25, kistermetű, lágyszárú, efemer vizekben élő fajt foglal magába. Minden faj kétéltű, és nagyfokú morfológiai változékonyság jellemzi. A magmorfológia jelentőségét az Elatine rendszertanában számos szerző hangsúlyozta. A mag görbületének mértéke és a maghéj retikulációját hagyományosan nagyon fontosnak tartják a nemzetség egyes fajainak felismerésében. A tanulmányban 10 Elatine faj (beleértve az összes európai őshonos taxont) mag-morfometriai jellemzőit vizsgáltuk, az egyes fajok két–három populációjából származó minta alapján. A populációnként 24–50 magot vizsgáltunk, és összesen 1260 pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) készült képet vizsgáltunk. Összesen hat paramétert mértünk a SEM képektől. Vizsgálataink alapján a magvak morfológiai változatossága jelentős mértékű, mind a fajok, mind a populációk között. A diszkrimináció-analízis kimutatta, hogy mind a hat vizsgált jellemző jelentősen elkülöníti a vizsgált populációkat (λ = 0,001, p <0,001). A legnagyobb mértékű elkülönítést a maghéjon egy sorban található gödrök száma, a mag görbületének szöge adja. Ha a fajok elkülönítése kizárólag magok alapján történik, különösen akkor, ha csak néhány magot vizsgálnak, akkor a következő fajpárok könnyen összetéveszthetők: E. alsinastrum és E. orthosperma, E. hexandra és E. macropoda, E. campylosperma és E. hydropiper, valamint E. gussonei és E. hungarica. Közreadjuk a fajokat a magok alapján elkülönítő határozókulcsot.

 

Az Elatine campylosperma, E. gussonei, E. hydropiper, E. hungarica, E. macropoda magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Az Elatine orthosperma, E. alsinastrum, E. brochonii, E. hexandra, E. triandra magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Hivatkozás

Popiela A., Łysko A., Białecka B., Bihun M., Sramkó G., Staroń W., Wieczorek A. & Molnár V. A. (2017): Seed morphometric characteristics of European species of Elatine (Elatinaceae). – PeerJ 5: e3399. DOI 10.7717/peerj.3399

Ismeretterjesztő cikk a növénygyűjteményekről

Az Élet és Tudomány című hetilap e heti számában jelent meg ’A herbáriumok históriája és haszna’ c. két részes ismeretterjesztő cikkünk első írása. A herbáriumok készítése mintegy fél évezredes múltra tekint vissza. A cikk a történeti vonatkozásokat igyekszik áttekinteni, megtudhatjuk például belőle, hogy hány leíratlan faj rejtőzködhet a herbáriumokban. Megismertetjük az Olvasót a herbárimokban használatos szakkifejezésekkel és azokkal a műkedvelő és autodidakta botanikusokkal (volt közöttük olajbányász éppúgy, mint törvényszéki bíró vagy műbútorasztalos), akik meghatározóan járultak hozzá a magyar herbáriumok gyarapításához. A herbáriumok felhasználása sokáig a növényfajok alaktani tulajdonságainak, valamint elterjedésének dokumentálására korlátozódott, de napjainkra bebizonyosodott, hogy ezek a gyűjtemények felbecsülhetetlen tudományos értéket képviselnek és felhasználási lehetőségeik messze túlmutatnak a klasszikus botanika határain. A két hét múlva megjelenő folytatásban arról lesz szó, hogy a milyen tudományterületek és mi mindenre használhatják a herbáriumokban megőrzött információkat.

 

Hogyan készítsünk herbáriumot?

(avagy egy terjedelmi okok miatt a cikkből kimaradt ábra)



A herbáriumkészítés terepen a kiszemelt példány begyűjtésével kezdődik (1). A régi botanikusok gyűjtőszelencében (2) szállították a példányokat, manapság könnyebbséget jelent a nejlonzacskó. A szép herbárium készítéséhez fontos a példányok gondos preparálása (3), préselése (4) és az itatóspapírok cseréje. A felragasztott, gyűjtési adatokkal felcédulázott lapokat (5) rendszerezve kerülnek a gyűjteménybe (6). – Nagy Timea rajzai.

Hivatkozás

Nagy T.,Takács A., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 1. A szárított kerttől a modern gyűjteményekig. – Élet és Tudomány 72(22): 687–690.

Tiszántúli temetők tokafékei

A Tiszántúl nem tartozik hazánk orchideákban (tokafékekben) leggazdagabb tájai közé… Ennek fényében aligha meglepő, hogy mindeddig csupán egy kosborfélét találtunk e táj számtalan megvizsgált temetőjében. 

A hajdúszoboszlói köztemető telepített tölgy-állománya alatt százas nagyságrendben díszlik a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)

Ám az idén végre sikerült rábukkanni egy újabb faj jelentős állományára, mégpedig arra  a növényre, amelyre már régóta számítottam...

Berettyóújfalu ótemetőjében ezerszám található
az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) - mellette sziki kocsord (Peucedanum officinale) levelei

Cikk a Lengyel Botanikai Társaság folyóiratában

Megjelent ’Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants: a case study from Turkey’ című cikkünk.

A teljes közlemény szabadon letölthető innen.

Összefoglalás

A természeti erőforrások fenntartható használata általában a természettel kapcsolatos hosszú távú helyi tapasztalatokon alapul. A helyi hagyományos közösségek gyakran gazdag ökológiai ismeretekkel rendelkeznek. Ez a tudás váratlan új információt adhat a kutatóknak, és új lehetőségeket és lehetőségeket kínál a szakemberek számára a ritka és fenyegetett fajok megőrzésében.

Két ritka orchideafaj állományait találtuk Törökországban, 2015-ben helyi lakosok segítségével. Az Ophrys lesbis populációját Çamlık település határában (Muğla tartomány), míg az Orchis punctulata-t Kadılar nevű falu (Antalya tartomány) temetőjében. Emellett beszámolunk néhány orchideafaj (Orchis papilionacea, O. italica és Barlia robertiana) vidéki konyhakertekbe való telepítéséről a Muğla tartományban található Çamlık és Bayır nevű falvakból.

A jelentős orchidea-populációk jelenléte (például az Ophrys lesbis esetében az egyik legnagyobb valaha ismert) egy olyan területen, ahol a helyi tulajdonosok évtizedek óta folytatnak salep-gyűjtést, arra enged következtetni, hogy a mérsékelt mértékű gumógyűjtés hosszú távon fenntartható lehet. Megfigyeléseink alapján a török salep gyűjtők segíthetnek a botanikusoknak és a természetvédőknek a ritka, veszélyeztetett orchidea-populációk új lelőhelyeinek, így közvetetten ezeknek az állományoknak a védelmében.

Salep-gyűjtés nyomai [Ophrys umbilicata; Seferihisar közelében (İzmir)]; b – orchideaákból (beleértve a ritka Ophrys lesbis-t is) és más vadvirágokból kötött csokrok mint asztali díszek Çamlık falu éttermében (Muğla tartomány); c – salep céljára gyűjtött orchideagumók szárítása Çamlık-ban (Muğla); d – szárított és porrá őrölt salep Çamlık-ban (Muğla); e & f – a 85 éves Güllü S. mutatja a családja kertjébe ültetett Orchis italica és Orchis papilionacea példányokat; g – a ritka Ophrys lesbis (és másik 14 orchideafaj) helyi lakosság segítsségével megtalált új és jelentős lelőhelye; h & i –az Ophrys lesbis habitusa és virágzata. –
A fényképeket készítette: a, c–f : Molnár V. Attila; b, g–i : Löki Viktor.

Hivatkozás

Molnár V.A., Süveges K., Molnár Zs., Löki V. (2017): Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants. – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 86(3): 3541. doi 10.5586/asbp.3541