10 éve hunyt el Seregélyes Tibor (1949–2005)

Nevével először középiskolás koromban a Németh Ferenccel közös szerzőségben készült két könyvükben (Ne bántsd a virágot és a 88 színes oldal a tavaszi vadvirágokról) találkoztam. Ennek a két könyvnek döntő jelentősége lett későbbi pályaválasztásomban. Az utóbbi kötetben megjelent hóvirágot ábrázoló fényképet például igen sokszor nézegettem, ilyen fotót szerettem volna készíteni erről a fajról, de azóta sem sikerült... 
Neve már ekkor fogalom lett többünk számára. Képeit mindig etalonként emlegettük, találgattuk, hol és miként készülhettek, tervezgettük, miképpen tudnánk mi is hasonlókra szert tenni.

Elsőéves egyetemista koromban került sor az első személyes találkozásra a kunpeszéri bányató partján, amelyet Sulyok József és Vidéki Róbert barátaimmal együtt nagy izgalommal vártunk. Alaposan meglepedett bennünket Tibor félmeztelen, napbarnított, szakállas alakja, de talán még inkább kedves közvetlensége. A legelső találkozáskor felajánlotta a tegeződést, hamarosan úgy éreztük, mintha régen ismernénk. Az este közeledtével tüzet rakott, majd (az akkor még kétütemű) Trabant csomagtartójából bepácolt húsok és hússütő rács került elő… Az italok fogytával a legtermészetesebb módon felajánlotta, hogy bemegy a faluba sörért. A kellemes estét követően hajnalig tartó beszélgetés következett.

Ebben az időszakban már érdeklődtünk a hazai orchideák iránt, de egyértelműen Tibornak volt köszönhető, hogy rácsodálkoztunk a mediterráneum orchideákban (különösen Ophrys-fajokban) való gazdagságára. Tibor barátaival ugyanis a 90-es évek elején egy-egy ízben ugyanis Krétára és Görögországba utazott. Az Ő diái és élménybeszámolója döbbentett rá bennünket arra, hogy elérhető távolságban lévő, gazdag flórájú, szép tájakra utazhatunk. Inspirációja nyomán indultak el tavaszi, „bangó-vadász” mediterrán túráink.

Számunkra mindig nagy élmény jelentettek, a rendszerint téli időszakban megrendezett, diavetítéssel összekötött baráti összejövetelek. Ágival együtt többször eljöttek a zalakomári találkozókra is, de többször mi vendégeskedtünk Náluk, eleinte Pesten az Albert utcai panelház sokadik emeletén, később pedig Velencén. Ezek az összejövetelek (vagy ahogy Tibor mondta „poipoidromok”) számunkra az év fontos, nagyon várt eseményei voltak. Ilyenkor ki-ki levetítette az előző évi „diatermés” legjavát. Természetesen mindez vidám, vörösboros hangulatban történt, de roppant sokat lehetett tanulni, ilyenkor Tibor a képeinkhez fűzött fototechnikai megjegyzéseiből is. Egy-egy kép kapcsán azután sokszor megelevenedtek elkészülésének körülményei is. Az este fénypontja természetesen Tibor vetítése volt. Ilyenkor sorra előkerültek a legkülönbözőbb kedvenc helyszínek (például bulgáriai magashegységek, Dabas, Hawaii, Csákvár, Kanári-szigetek stb.) vagy kedvenc növények, témák. Áradt Belőle valami olyan eleven erő, ami a téma iránt nem különösebben érdeklődő, de egyébként nyitott laikusokat (például nem-biológus szakos egyetemistákat) is megfogta. Tibor hosszú ideig tartott igen népszerű, vetítéssel illusztrált speciál kollégiumokat az ELTE Növényrendszertani- és Ökológiai Tanszékén, még jóval azután is, hogy már nem volt a Tanszék munkatársa. Ezek az előadások legendásak voltak, de Tibor hatása messze kisugárzott Budapestről. Lélegzetelállító 6 × 6-os formátumú „nagydiáit” régi, NDK-gyártmányú vetítővel varázsolta a vetítővászonra vagy a csupasz fehér falra. Miközben a vetítés félhomályában a maga előtt tartott dia-dobozból egyenként vette elő a diákat és helyezte be őket a vetítőbe, az éppen kivetített képről rövid előadásokat rögtönzött, roppant egyedi, lebilincselő stílusban. A képeken kívül talán előadásmódjának ez az utolérhetetlen könnyedsége volt a legnagyobb hatással közönségére. Ugyanilyen élvezet volt elkísérni terepre is. Szakszerű, de mégis élvezetes előadásait jellegzetes humor szőtte át. Egyes növények vagy képek kapcsán kisebb anekdoták elevenedtek meg. Ezekben szó esett fiatalkori bohémságról éppúgy, mint hogy például miképp lehet a kispénzű – és ezokból vadkempingezni kívánó – túristának kijátszani a szlovák természetvédelmi őr éberségét. Egyes mondásai baráti körünkben valóságos szállóigévé váltak. Ilyen a „Süt, főz!” (ezt akkor használta, ha valami elkészült, tökéletesen rendben volt, működött), „Miért tudunk mi ennyire?”, vagy köszönés gyanánt a „Vau!” illetve búcsúzáskor – és minden politikai felhangtól mentesen – a „Szebb jövőt!”.

Úgy gondolom, hogy fotográfiai stílusa, látás- és közelítésmódja többünkre volt igen nagy hatással. Gyakran idézzük Tőle, azt a minden növényfotográfus számára megszívlelendő tanácsot, hogy nem a növényt, hanem a növény imázsát kell lefényképezni. Még első szárnypróbálgatásaink során tudatosította bennünk, hogy ahhoz, hogy jó növényfotót tudjunk készíteni, a legtöbb fajhoz le kell hasalni, néha akár a gépet a talajba is be kell ásni. Tőle hallottam például először a szórt ellenfény káros hatásáról, a több tízmásodperces expozícióval alkonyat idején készült képekről. Önzetlenül osztotta meg tudását mindenkivel.

Legtöbb növényképének igen jellegzetes stílusa, perspektívája van: a témát adó növény többé-kevésbé a kompozíció közepén helyezkedik el, de többnyire a jellegzetes élőhelyében foglal helyet. Emiatt képei kissé távolabbról, „tágabb perspektívában” mutatják be az illető növényt. 

Bár az utolsó évekig igen sokat volt terepen, de sokszor emlegette, hogy térképezés vagy más botanikai felmérés közben nem lehet igazán fényképezni, de „jövőre” ismét fog erre több időt szentelni.

Időnként a debreceni biológus-hallgatóknak is tartott egy-egy előadást. 2001. márciusában egy ilyen alkalommal találkoztunk Debrecenben és kerestük fel az egyhajúvirágot…. Útközben Palkó Sándorról, az akkoriban már nagybeteg jóbarátról is beszélgettünk. Tibor úgy gondolta, ha ilyen helyzetbe kerülne, amíg csak lehet próbálna normális életet élni és élvezni azt. Egy év múlva diagnosztizálták Nála a később halálosnak bizonyuló kórt… És valóban korábbi szavainak megfelelően, igen pozitívan állt az élethez, bár százalékokban mérhető esélyeiről rendkívül reálisan nyilatkozott.

Utoljára 2005. nyarán láttuk, egy söjtöri poipoidrom-on.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy személyisége mindenkit megragadott. Aki csak ismerte, mindenki kedvelte, szerette. Ennek illusztrálására, legyen szabad elmondanom egy rövid történetet. Egy alkalommal Raksányi Zsolt barátommal a Kutya-hegyre igyekeztünk. Útközben egy szembejövő túristacsoport mellett haladtunk el, akiknek fülét megütötte, hogy „a Seregély”-ről beszélgettünk. Mosolyogva köszöntek és közölték:

– Minket is Ő tanított.

Azt hiszem, sokunkat.

Erdélyi temetők ősszel

Az elmúlt napokban a Növénybiológus MSc-szakos hallgatók ’Növényismeret’ című tárgyához tartozó terepgyakorlaton jártunk Erdélyben. Célunk a tavaszi és nyári időszakban már felmért temetők ismételt meglátogatása, az őszi aspektusban észlelhető növények keresése és azonosítása volt.

A hallgatók (Fekete Réka, Molnár Dávid és Süveges Kristóf)

Sejtésünk beigazolódott: az őszi füzértekercset (Spiranthes spiralis) több temetőben is megtaláltuk

Réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) termésben

 

Szártalan bábakalács ’száras’ alakja (Carlina acaulis subsp. simplex)

Buglyospáfrány (Phegopteris connectilis)

Síron növekedő fecsketárnics (Gentiana asclepiadea)

Köztársasági ösztöndíj 2015/2016. tanév

A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karán 20 hallgató nyerte el köztársasági ösztöndíjat a 2015-2016-ös tanévre, köztük Süveges Kristóf és Fekete Réka I. évf. biológus mester-szakos tanítványaim is.

                                       

Fekete Réka

Süveges Kristóf

A Debreceni Egyetem Biológiai és Ökológiai Intézet harmadik köztársasági ösztöndíjban részesült hallgatója, Laczkó Levente II. évf. biológus mester-szakos hallgató Sramkó Gábor témavezetésével szintén Tanszékünkön szakdolgozik.

Gratulálok és további jó tanulást és eredményes munkát kívánok!

A Diószegi Szeminárium előadása 2015. szeptember 24-én

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Diószegi Szeminárium következő előadására:

Prof. Andy J. Green (Estación Biológica de Doñana, Spain): Waterbirds as vectors of plant dispersal

Helyszín: Élettudományi Épület, Diószegi Szeminárium (1.035)

Időpont: 2015.09.24., 17.00 óra

Rendező: 

DE TTK Növénytani Tanszék (Debrecen)

MTA Debreceni Területi Bizottság Botanikai Munkabizottság  

Hátlap az Élet és tudomány c. hetilapban

Az Élet és Tudomány című hetilap idei 37. számának hátlapján megjelent a vetővirágot bemutató fényképem és azazt megelőző oldalon a faj rövid bemutatása.

Év algája szavazás 2015

Míg a magasabb rendű állat-, illetve nyövényvilággal kapcsolatos ismeretterjesztés széles körben elterjedt, addig a mikroszkópikus világ tudományos igényű, ugyanakkor ismeretterjesztő szintű bemutatására lényegesen kevesebb példát találni. Ennek jegyében, hagyományteremtő céllal az Algológus Fórum 2015-ben első alkalommal hirdeti meg az „Év Algája” internetes szavazást. A magyar algológus szakma által javasolt 11 fajból végül 3 faj (Haematococcus pluvialis, Didymosphenia geminata és Prymnesium parvum) került kiválasztásra, melyek részt vesznek a 2015-ös szavazáson. A három faj ökológiai és gazdasági vonatkozású jelentőségének bemutatásán, valamint a jelen pillanatban ismert hazai geográfiai elterjedések ismertetésén keresztül kívánunk példát mutatni a mikroszkópikus világ tudományos jellegű ismeretterjesztésének jelenkori lehetőségeire; valamint felhívni a figyelmet az algák alapvető szerepére a vízi ökoszisztémák és a földi élet fenntartásában.

A három jelölt részletes bemutatása megtalálható az 

Algológus Fórumon

és a

Facebook-on.

Az Év algájára pedig ITT lehet szavazni.

A Diószegi Szeminárium előadása 2015. szeptember 17-én

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Diószegi Szeminárium szezonnyitó előadására:

Lovas-Kiss Ádám: Három hónap a Doñana Biológiai Állomáson (Sevilla), avagy miért érdemes külföldi ösztöndíjakra pályázni (Élménybeszámoló és kutatási jelentés)

Helyszín: Élettudományi Épület, Diószegi Szeminárium (1.035)

Időpont: 2015.09.17., 18.00 óra

Fák, rágcsálók, méhek és orchideák: hogyan működik a természet?

Tegnap (2015. szeptember 8.) este 8 órai kezdettel vetítette a Spektrum televízió a ‘Hogyan működik a természet?’ (How nature works) című, 2012-ben készült kétrészes film első epizódját.

A film ismertetője: 

Szerte a világon, még a legvalószínűtlenebb helyeken is van élet a Földön. A legpáratlanabb élőhelyeken, erdőktől az óceánokig,az élet folyamatosan gyarapszik. Az élet határozza meg bolygónkat, de a mai napig rejtély övezi, hogyan is képes fejlődni. Új tudományos felfedezések megmutatják, hogy milyen bonyolult mechanizmusok, valószínűtlen kapcsolatok, bizarr viselkedési stratégiák teszik ezt lehetővé bolygónkon. Páratlan felvételek ábrázolják, hogy az élővilág bámulatosan tekervényes, egyben sérülékeny is. Megértve ezeket a bonyolult összefüggéseket,megfelelő döntést tudunk hozni abban, hogy megvédjük ökoszisztémánkat a jövőnk érdekében.

Nos, ebben a filmben láttam egy tankönyvbe illő orchideás példát

A paradió (másnéven: brazil dió, Bertholletia excelsa) Dél-Amerikában honos, hatalmas termetűre megnővő fafaj. Rendkívül kemény héjú terméseit csak az aguti (Dasyprocta leporina) képes igen erős fogaival felnyitni. Ennek a rágcsálónak az étlapján fontos szerepet játszik a paradió tápláló magja, de az egy termésben található 20–25 magot nem tudja egyszerre elfogyasztani, ezért a felesleget elrejti. A magok egy része – távol az anyanövénytől – kicsírázik és fejlődésnek indul. Az aguti tehát nélkülözhetetlen a paradió magjainak terjesztéséhez, s így a paradió fennmaradásához. De a paradiónak ahhoz, hogy magokat érlelhessen szüksége van más élőlények segítségére is. Virágait csak nagy termetű, erős hártyásszárnyúak képesek megporozni, például bizonyos orchidea-méhek (Euglossa) nőstényei. Ám e méhek szaporodásához egy újabb növény jelenléte szükséges, nevezetesen orchideáé. Az orchidea-méhek hímjei – erre a célra módosult lábaik segítségével – Catasetum és Stanhopea orchideák virágairól gyűjtik a nőstények elcsábításához szükséges olajos ’parfüm’-öt, amely szexuális feromonokat tartalmaz. Ily módon kapcsolódik egymáshoz az amazóniai őserdőkben kulcsontosságú szerepet játszó óriásfa, egy rágcsáló emlős, hártyásszárnyú rovarok és epifiton orchideák fennmaradása.  

A paradióról és az agutiról szóló részlet Attenbourogh: A növények magánélete című filmjéből megtekinthető az alábbi képre kattintva:

 

A paradió virágainak megporzását bemutató film (by Rogério Gribel and Aldenora L. Queiróz) megtekinthető az alábbi képre kattintva:

  

További olvasnivaló:

Peres CA & Baider C 1997: Seed dispersal, spatial distribution and population structure of Brazilnut trees (Bertholletia excelsa) in southeastern Amazonia. – Journal of Tropical Ecology 13: 595–616.

Motta Maués M . 2002: Reproductive phenology and pollination of the brazil nut tree (Bertholletia excelsa Humb. & Bonpl. Lecythidaceae) in Eastern Amazonia. In: Kevan P & Imperatriz Fonseca VL (eds): Pollinating Bees - The Conservation Link Between Agriculture and Nature. - Ministry of Environment / Brasília. pp.: 245–254.

Egy nagy tudós dolgozószobája

Ismét könyvön dolgozom, ami egy nagy tudós életét igyekszik majd bemutatni. Hasonló munkában – a nagy impakt faktor hajhászás következtében – több, mint öt éve nem volt részem. És meg kell mondjam nagyon élvezem és talán tágabb teret enged a kreativitásnak is. Ennek illusztrálására bemutatom a mai munkanap eredményét. Ez mindössze két vázlatrajz. A céljuk, hogy megteremtsem a lehetőséget egy képzett és odadó művésznek, hogy visszaadhassa a tudós dolgozószobájának atmoszféráját, hangulatát – mégpedig terveink szerint az új könyv borítóját díszítő festményen.

Az első golyóstollal (mintegy 1 óra alatt készült) ábra nagyon kezdetleges. Csupán a további saját gondolkodást, a perspektíva kitalálását szolgálta.

A nap további része a részletek kitalálásával telt el. Remélem ezek – a szükséges részletrajzokkal és fényképekkel együtt – megteremtik az alapot a hiteles és látványos háttérhez, Persze a végső stádiumtól még messze járunk – ugyanis az asztal előtt például ott fog ülni a ‘főhős’ – de szerintem jó úton haladunk. (Nem véletlenül használtam többes számot, mert csapatmunkáról van szó.)

Folyt. köv.

Cikk a Preslia című folyóiratban

Megjelent cikkünk a Cseh Botanikai Társaság Preslia című folyóiratában, a tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus) herbáriumban tárolt magjainak hosszú távú csíraképességéről.

A közlemény letölthető innen.

 

Abstract

Long-term seed viability is of crucial importance for short-lived species, since persistent seed banks can buffer the fluctuations in the establishment of plants from year to year. Temporarily flooded habitats are an unpredictable environment for plants, and for some species the only chance they have of surviving is the formation of persistent seed banks. Astragalus contortuplicatus is an annual species of periodically flooded habitats and is considered an endangered species in Hungary. Altogether 1993 seeds of this species were tested in a germination experiment: 1200 were freshly harvested and 793 were collected from herbarium specimens of various ages. Seed viability was tested using the germination method. The freshly harvested seeds were used for selecting the best out of seven frequently used dormancy-breaking methods for this species. The highest percentage of germination was recorded for the combined treatment of scarification and light. Thus, this method was used to test the viability of the seeds collected from herbarium specimens. The oldest seeds that germinated were 131 years old. Until now there are no records of seeds of herbaceous legumes germinating that are more than 100 years old. This record is the 9th oldest of all the literature records of viable seeds originating from biological collections. All the seeds that germinated developed into healthy, fertile plants, the seeds of which also readily germinated. Fitted linear regression showed a significant negative relationship between seed age and percentage germination. Based on this linear regression the calculated theoretical maximum viability is 309 years. Our results suggest that seeds of A. contortuplicatus stored in collections can be successfully used in this species’ reintroduction for conservation purpose, to areas in which the plants were collected.

Fig. 2. – (A) Herbarium specimen of Astragalus contortuplicatus collected by Borbas in 1883 near Bačka Palanka (‘Palanka’) and its offspring, (B) seeds, (C–D) germinating seeds in Petri-dish, (E-F) transplanted seedlings, (G) detail of a flowering and fruiting specimen, (H) flowering specimens. Photo: A. Molnar V.

Hivatkozás:

Molnár V. A., Sonkoly J., Lovas-Kiss A., Fekete R., Takács A., Somlyay L. & Török P. (2015): Seed of the threatened annual legume, Astragalus contortuplicatus, can survive over 130 years of dry storage. – Preslia 87(3): 319–328.