A tegnap esti Diószegi Szemináriumi előadásról

Tegnap este prof. Fári Miklós tartott igen érdekes, tudománytörténeti vonatkozásokkal átszőtt előadást a Diószegi Szemináriumon Festetics Imre születésének 250. évfordulója alkalmából.

A szeminárium kezdetén tolmácsoltam az egybegyűlteknek a Simaságon (Festetics szülőfalujában) szintén tegnap tartott megemlékezésen résztvevők Szabó T. Attila közvetítésével érkezett üdvözletét. Ezután következett Fári Miklós előadása, amely sokkal többet nyújtott, mint amit címe kínált. Az elő részben megismerkedhettünk Festetics korával, életével, tevékenységének mozgatórugóival, eredményeivel és azok fogadtatásával. (E témához kapcsolódóan korábban írtam már a blogban.)

Az előadás második részében az ún. Semmelweis-reflex  további magyar és magyarországi vonatkozásairól hallhattunk. [A Semmelweis-reflex automatikus (reflexszerű) emberi magatartást jelöl, amelynek lényege az új információ elutasítása rögzült normák, hiedelmek vagy paradigmák miatt. A kérdés bővebb kifejtése megtalálható a Wikipédia vonatkozó szócikkében.] Számomra az előadásnak ez a része nem kevésbé érdekes volt, sőt nekem szinten minden itt elhangzott információ az újdonság erejével hatott.

Éppen emiatt e fórumon is szeretném röviden felhívni a figyelmet e nagyon jelentős, méltatlanul mellőzött vagy háttérbe szorított, több esetben tragikus sorsú kutatókra akikről tegnap hallhattunk:

Gottlieb Haberlandt (1854–1945), a növényi hormonok magyaróvári születésű társfelfedezője.

Ereky Károly (1878–1952) a biotechnológia alapítója. Ereky nemzetközi megítélése és elfogadottsága egyértelmű, de joggal került e felsorolásba mert 1945-ben politikai okok miatt bebörtönözték és 1952-ben a váci börtönben hunyt el.

Munkásságáról többet lehet megtudni itt.

Orsós Ottó (1911–1939), a növényi szövettenyésztés úttörő és tragikusan fiatalon elhunyt alakja.

Galambos Mária (1890–1979) magyar vegyész, aki a világon először (1913 és 1916 között) nevelt aszimbiotikus módszerrel (mikorrhiza gomba nélküli steril táptalajon) orchideákat. Galambos Mária ezek alapján (az akkoriban világelsőnek számító) eredmények alapján szeretett volna doktorálni, de ez nem adatott meg neki, mondván nincs Magyarországon olyan ember aki érdemben el tudná bírálni a munkáját… Munkája emiatt megszakadt, eredményei évtizedekre fiókba kerültek és elsőségét e területen a világ ma sem ismeri el.