Egy növény megtalálása és könyvbeli megörökítése
között Kitaibel Pál (1757–1817) korában évek munkája húzódhatott. Gyűjtés,
préselés, kerti nevelés, összehasonlító vizsgálatok, a latin nyelvű leírás
elkészítése, rajzolás, rézmetszés, szedés, nyomtatás és kézi színezés: mindez
kellett ahhoz, hogy a terepen megpillantott növényből tudományos közlés legyen.
Kitaibel fő műve, a Franz Adam Waldsteinnel (1759–1823)
közösen jegyzett Descriptiones et Icones plantarum rariorum Hungariae
(azaz: Magyarország ritkább növényeinek leírásai és képei) a történelmi
Magyarország növényvilágának nemzetközileg is jelentős bemutatása lett. Az 1799
és 1812 között, füzetenként megjelent három kötet 280 növényt ismertetett,
részletes latin szöveggel és nagyméretű, színes ábrákkal. A tudomány számára új
növények megkülönböztetésében a pontos képeknek éppúgy szerepük volt, mint a
leírásoknak. Kitaibel írta a szöveget; Waldstein társszerzőként, szervezőként
és a kiadás finanszírozójaként tette lehetővé a vállalkozást.
A következő nyolc kép a kései pitypangot, a ma Taraxacum
serotinum néven ismert fajt kíséri végig ezen az úton. A növény az Iconesben
még Leontodon serotinus néven szerepelt. A jelenetek mesterséges
intelligencia segítségével készült szemléltető rekonstrukciók: az általános
munkafolyamatot mutatják be egyetlen faj példáján. A valóságban a munkafázisok
az újabb füzetek készítésekor újra és újra ismétlődtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése