A hagymára általában mint
orrfacsaró szagú konyhakerti növényre gondolunk, valójában igen fajgazdag és változatos
növénynemzetség. Jellemzőjük az álernyővirágzat és a jellegzetes szagú,
kéntartalmú hagymaolaj. Több mint 500 fajuk ismert, közöttük több, igen régóta
termesztett haszonnövény is van. A fokhagymát és a vöröshagymát már az ókori
Kínában, Egyiptomban, Görögországban is termesztették. Több hagymafaj vad ősei
ismeretlenek, valószínűleg olyan régen termesztik őket, hogy azóta a
természetből kipusztultak.
Valamennyi fajuk évelő.
Magyar nevük ősrégi, finnugor eredetű szó. Vadon élő képviselőik Dél-Amerika,
Ausztrália és az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálhatók. A
Kárpát-medencében mintegy húsz fajuk őshonos. A síkságoktól a magashegységekig
elterjedtek, legtöbb fajuk Közép-Ázsiában füves pusztáin él, innen „származott
el” a turkesztáni hagyma (Allium obliquum L.) is.
Wolff Gábor
Erre a ritka fajra Wolff
(Farkas) Gábor tordai gyógyszerész, az Erdélyi Mezőség éles szemű füvésze
1857-ben akadt rá, mikor kirándulást tett a Tordai-hasadékba. Ekkor figyelt fel
arra a „fokhagymá”–ra, melyet a hasadékon áttörő Hesdát-patak vizével hajtott
malom tulajdonosa és családja szívesen fogyasztott. A molnár mutatta meg
Wolffnak, hogy ez a hagyma a Tordai-hasadék meredek oldalain vadon nő.
Hogy történhetett a hagyma megtalálása? (Kóra Judit karikatúrája)
Wolff
begyűjtötte és elküldte a neves botanikus Janka Viktornak, aki azt a számára
hozzáférhető szakirodalom segítségével az akkoriban csak Közép-Ázsiából ismert Allium obliquum nevű fajjal azonosította, melynek legközelebbi ismert
lelőhelyei mintegy 2500 kilométerre keletre találhatóak. A hagyma itteni
felfedezése tudományos körökben igen nagy feltűnést keltett, sokáig úgy tűnt
Európában kizárólag Torda mellett fordul elő. Az utóbbi időben kiderült, hogy
Oroszország európai részén, Baskíriában is tenyészik. (Kevéssé köztudott, hogy
a tordai hagyma megtalálójának eredeti neve Farkas volt, szintén gyógyszerész
édesapját „keresztelte el” a németajkú lakosság Wolff-nak.)
A Tordai–hasadék
sziklapárkányainak szárazságtűrő növényzetében viszonylag nagy számban él, de
lelőhelyei a meredek sziklafalakon alig megközelíthetők. Halványsárga virágai
gömbös virágzatba tömörülnek, júniusban nyílnak. A porzók a virágokból
kiállnak. A hajtás kékesen hamvas bevonatú, a szár sűrűn leveles, a levelek 1–3
centiméter szélesek.
A turkesztáni hagyma a sztyeppnövényzet egyik
legkülönlegesebb, nyugatra szakadt tagja Európában. Lelőhelye védelem alatt áll
és kedvelt kirándulóhely. Fennmaradását életveszélyes megközelíthetősége miatt
egyelőre a nagy túristaforgalom sem fenyegeti.
